Magyar Földmivelö, 1905 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1905-02-12 / 6. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 45 — Hát hallgassa! Kend ma ivott, holnap még iszik, azután való nap njeg bágyadt leszen. nem fog tudni dolgozni. Csütörtökön már hozzákezdene valamihez, de gondolja, majd magában: »Már, e héten úgy sem végezem be a kapálást, majd a másik héten. De addig megvest eljön a vasárnap és akkor kendnek megint innia kell és — elmúlik ismét a hét dolog nélkül. Persze, hogy igy nem lesz kendnek se gubája se csizmája, talán még kenyere sem. Akkor aztán elkereskedik, neki búsulja magát és panaszkodik, hogy fáj kendnek valami. Mert hát még egy becsületes gubája sincs ! Furulyás lehorgasztott fővel hallgatta; látszott rajta, hogy ez a beszéd nagyon is a szivébe esett. — ügy úgy Furulyás, járjon csak az Isten házába, dolgozzék, akkor majd meglátja, hogy becsületes ember lesz és gubát is vehet. Hiszen vannak gazdák, a kik szintén sokat vesztettek eddigi életükkel, a kiknek szintén fájt valami; de nézze csak őket! Mióta otthon megisszák a maguk kis borocskáját vasárnaponkint, kerülik a szatócs pálinkáját, templomba járnak, takarékosak, lassan lassan összeszedik magnkal. Furulyás nem szólott, szégyenkezve ballagott — haza. Egyszer csak az emberek csudát beszélnek a szerencsétlen Furulyásról, mert csak igy nevezték őt a faluban. Furulyás ugyanis a templomba jár, kerüli a kocsmát, gubája van, sőt egy kis szőlőcskét is müvei. Mikor aztán úgy találkozott a lelkész Furulyás- sal, váltig mondogatta hogy — Fáj nekem valami! — Mi fáj kendnek még most is? — Hogy eddig igy nem éltem! Atyámfiái, hány ilyen szerencsétlen Furulyás akad ma a községekben! Hiszitek-e, hogy hasonló módon lehetnek szerencsés Furulyásokká — a szerencsétlen Furulyások is! Mert az ilyen embereket illetőleg még mindig van reménység. A bor is szeszes ital. A bor is árt, ha végtelenségig megyünk vele, mint minden, még az ártatlan cukor is. De módjával az élet fűszere, erősítője és vidámitója, mint azt rendre elfogom mondani. Mert i’szen jól mondja a közmondás: »Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát!« A GAZDA TANÁCSADÓJA A vásári foglalok. Pálffy Gyula úrtól e címen igen érdekes kis közlemény jelent meg a Köztelek 85. számában. Szerinte a vásárok rendtartásában még sok a kívánni való különös a vidéki vásárokon. Megfigyelte, hogy az állat vásárokon, bármilyen tömeges a felhajtás, a szegényebb ember csak második napon, az úgynevezett cigányvásár napján szokott vásárolni, amidőn persze már csak a marhának selejtese van a piacon. Ez pedig nem azért van, hogy a második napon a szegény ember olcsóbban vásárolhatna, hanem igenis azért, hogy a legtöbb kisgazda maga is jószágot hajt a vásárra és ennek az árából akar másikat vásárolni. A kereskedő lefoglalván a marhát, de csak estefelé, többnyire a vasúti állomáson berakodáskor fizeti ki M vételárat. Ez üzleti fogásnak következményei aztán, szegény ember időt vészit, költekezik — mert az éjszakán át nagy idő és alkalom vagyon az áldomás- ivásra — ellenben nem vásárolhatja meg a kiszemelt marhát és igy nem csinálhat konkurrenciát a kereskedőknek, akik ha egyetértenek, tetszésük szerint szabhatják meg a vásári árakat. Ezt persze meg is teszik úgy az eladó, mint a vásárló közönség tetemes károsodására, mert a vevők nem vásárolhatnak jó marhát, a felhajtók pedig nem adhatják el azt illendő áron. E huncutságnak is beillő marhakupac-fogás arra indította a Maros-Torda vármegyei törvényhatóságot hogy a cikkíró előterjesztése alapján a következő vásárrendtartási szabályrendeletet bocsássa ki. A vonatkozó passzus pedig igy hangzik: »11. § Az országos és heti vásárokra felhajtott állatok vételénél használatos »foglaló« érvénye csak két órai időre terjed ki, amely időn belül vevő a megvásárolt állatot átvenni és alku szerinti árát kifizetni tartozik, mit tenni ha elmulasztana, úgy az adott foglaló eladó tulajdonába megy át.“ Jelen rendelet a bikák vásárlására nem terjed ki. Továbbá: »12. §. Vevőnek a 11. §-ban előírtakkal szemben követett azon eljárása, hogy a megvásárolt állatot egy órai időn belül át nem veszi és árát ki nem fizeti, a vásári rend és forgalom érdekeit veszélyeztető kihágást képez s annak elkövetője a községi szegényalap javára fordítandó 4 — 200 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel sújtandó.« Nagyon, de nagyon okos határozat és mivel a marhakupecek nemcsak épen a marostorda-megyei vásárokon követnek el hasonló csalafintaságokat, kívánatos és ajánlható, hogy más megyék is hasonlóképen szabályozzák a vasúti foglalók kérdését. KIS GAZDA. A hernyók téli irtásáról. Az ország gyümölcstermésének nagy része évente nem annyira az elemi csapásoknak (fagynak, viharnak, jégnek, szélvésznek;, mint inkább annak a temérdek hernyónak esik áldozatul, amely a gyümölcsfa levelét, virágát elpusztítja s igy a termést tönkre teszi. Azért rendeli a törvény, hogy minden birtokos köteles a fák rügyeinek fakadása előtt, legkésőbben azonban március hó végéig, a belsőségekben, majorokban, szőlőkben, gyümölcsösökben és kertekben levő fáit és bokrait a kártékony hernyóktól, illetőleg hernyófészkektől és lepketojásoktól megtisztítani és az összegyűjtött hernyókat, hernyófészkeket és lepketojásokat elégetni. A később mutatkozó kártékony hernyók megjelenésük alkalmával puszti- tandók, mert aki az ugyancsak a törvény tszerint a kártékony állatokat, a hatóság figyelmeztetése ellenére, a kitűzött határidőben nem irtja ki, az kihágást követ el és száz koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő és község elöljárósága hajtja végre. A törvény — ezek szerint — nem a kártékony hernyók irtását követeli, hanem üldözésüket télen rendeli el. És vájjon miért? Azért, mert akkor az összes ivadék egy helyen vesztegel s irtása is akkor sok\
