Magyar Földmivelö, 1905 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1905-12-17 / 50. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 395 gazdaintézményeket, melyek a kis emberek boldogi- tására külföldön már oly áldások forrásává lett. Egyszóval: a Gazdasági Egyesületek működése sok kívánni valót hagyott és hagy ma is. Azoktól sokkal eredményesebb működést vár maga a gazda világ is. Hogy mégis különösen az újabb időben némi lendület észlelhető, hogy egyes Gazdasági egyesület kezd beleszántani a hivatás kellő talajába, sokat köszönhet a Gazdasági Egyesületek Országos szövetségének.| Erről a szövetségről a következő jelentést adhatjuk : Ez egyesület 1896. december 13-án alakult meg 41 taggal. Azóta a tagok száma 61, ezek közt van ma az ország számottevő gazdatársadalmi szervezete. A szövetség tiz éves munkásságának kiemelkedőbb mozzanatai a szegedi és pozsonyi országos mezőgazdasági kiállítások, a kivándorlási nagygyűlések és számos egyéb gazdagyülés, amely jelentékenyen előbbre vitte a mezőgazdaságot érdeklő ügyeket. A szövetség alakította meg a Gazdák Biztosító Szövetkezetét. Jelentős állást foglalt továbbá a kigyezés, a vám- és kereskedelmi szerződések, a vámtarifa, őrlési forgalom, a közraktárak, az ingózáloghitel, földtehezmentesités, a kartellek, a gazdasági szakoktatás és számos más egyéb fontos gazdasági kérdésekben. Legtöbbször a megkívánt eredménynyel. A folyó évi jubiláris nagygyűlés lesz hivatva állást foglalni a vámterület dolgában. Az állásfoglalás előreláthatólag szankcionálása lesz az O. M. G. E, ez irányú határozatának, amely tudvalevőleg az önálló vámterület mellett foglalt állást. A Gazdakörök élete. Egy pillanatra se’ feledkezzünk meg a Gazdakörökről. Igaz ugyan, hogy a politika lefoglalta lapjaink még akkora tenyérnyi kis helyét is. Szinte megcsömörlöttünk már a sok politikától. Szinte vágyódunk már más térre, ahol lelkünk jobban érzi magát és szabadulhat egyidőre legalább a — zűrzavarból. Menjünk tehát — a Gazdakörökbe. Menjünk? De hát ahol még nincs Gazdakör. Hát bizony ez már szégyen számba megy egy- egy községben. Hogy még Gazdakör nincs, ügy elaludtak ott, hogy még egy Olvasó vagy Gazdakört sincs idejük megcsinálni. Annyira szétmálottak, hogy még a közérzet szükséges volta sem tudja a lakosokat összehozni. Szomorú állapot, merő zsibbadás, de még milyen! Nincs aki kezdje ? Hát kezdje meg az, aki arról panaszkodik, hogy nincs aki kezdje. Nem kell ahhoz nagy tudomány, de még valami nagy, tekintélyes hivatal sem. Se nagy földbirtok, se nagy tőkepénz. Jóakaratra, lelkesedésre, buzgóságra, rábészélésre, kitartásra van itt szükség. Ezek pedig pénzbe se kerülnek. Csak meg kell kezdeni! A kezdet, a jó kezdet fél siker. A felvetett eszme, a megbeszélés már valami. Egy-egv barátságos összejövetel — a komáéknál végre alkalmas arra, hogy hát legyen végre valami. Itt az idő. A téli esték legalkalmasabbak erre. Komótosan meglehet csinálni. Az idén talán az iskolában. Jövőre majd csak ad a jó ‘Isten egy kis hajlékot. Ne késsetek jó emberek. Ne húzódozzatok. Hiszen bebizonyult, hogy a Gazdakör mag, melyből községetek jólétének fája nőhet ki. Hát ti nem akartok e fának gyümölcséből izlelőt. Nem akartok árnyékában megpihenni? Nem vagytok elfáradva, eltörődve? Lelketek nem érzi, hogy az összetartásnak, az együttérzésnek már nagyon is megérett az ideje. Hát ahol van Gazdakör! Mit csináltok? Milyen ott az élet? Olvasgattok vagy csak kártyával ütitek el az időt. Ez bizony nem élet. Csak tengődés. Van-e könyvtáratok? És szeretik-e a faluban a jó könyveket? Hány előadás, tanítás volt már? Jól találjátok-e magatokat? Megbeszélitek-e községiek ügyeit? Mit terveztek a jövő évre ? Beszélgettetek-e a szegényügyről ? A község tesz-e valamit előrelátó gondossággal, ha a szigorú tél beüt? Lesz-e biróválasztás? Érdemes embert ültettek-e a bírói székbe? Hát a képviselőtestületi tagokat megválasztottátok-e? Es aztán emberek lesznek-e a gáton? Vagy talán olyanok, kiknek keze önmaguk felé görbül? Lesz-e a farsangon táncmulatság ? Gondoskodtatok-e, hogy a ti befolyástok tisztességet és rendet teremtsen ott? Vagy még mindig az árendás, a kocsmáros rendez ilyen tivornyákat? A temetőtök el van-e szépen- illően kerítve. Nem jó lenne-e a halottak e csendes községét közakarattal rendbe hozni? ’Iszen apáitok, gyermekeitek nyugvó helye az. Van-e valami téli foglalkozástok ? A fehérnépség és legénység hogy viselkedik a fosztókban ? A kamaszosodó legények járnak-e az ismétlő iskolába, vagy inkább talán az itatóba? Nem jó lenne egy ifjúsági egyletet szervezni ? Nem szóltatok ez eránvban még a tanító urnák. No de most csak ezekre feleljetek majd ott a Gazdakörben. Más alkalommal más erányban kérdezlek ki beneteket. Öreg Nótárius. Telepítés. Zichy János gróf Fejér vármegyei nagylángi birtokán kisgazdák és mezei munkások részére gazdasági telepet létesít. Az uj telephez az uradalom kislángi, péterszállási jánosmajori részei tartoznak, körülbelül 6040 m. hold amelynek felét a telepesek már megszállották. A telepek 1—80 holdasak. A házakat a kislángi major körül építik, ahol iskolai, óvodai, papi és templomtelkekről is gondoskodva van. A középületek telkein felül a telepitő 140 m. hold külsőséget is ingyen adott át a telepeseknek közcélokra és pedig iskola, óvoda, a jegyző, római katholikus papiak és ev. ref. lelkészlak, a templom, az imaház éz a község részére. A telepes földek Fejér vármegye legtermékenyebb vidékén fekszenek és mezőgazdasági üzem folytatására nagyon alkalmasak. Gyüjtsetek a „Magyar Földmivelö£1-nek előfizetőket! Két millió tűzkár. Olvasóink emlékezhetnek rá, hogy az idén is rémes és megdöbbentő számokat mutatott a nyári hónapok tűzkár statisztikája. Ősz felé ez a hullám mindig apadó irányzatot vészén s szinte örvendeznünk kell azon, hogy a hivatalos jelentés szerint az elmúlt október hónapban mindössze 2,234.199 korona értékű nemzeti vagyont emésztett el a tüzelem. Sajnos a statisztika puhato-
