Magyar Földmivelö, 1905 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1905-12-10 / 49. szám
386 MAGYAR FÖLDMIVELŐ Persze az ily újságokat sokan olvassák, sokan fogják olvasni! Vájjon javára, üdvére leszen-e annak a minduntalan megzaklatott népnek ezek a csábitó izgatások? Ki fog mindezekért felelni ? Ki fog a nép elé állani, mikor az kiábrándul és számon kéri, hogy mit Ígértetek és pedig ígértétek a király nevében! Ok bizonyosan nem! Ok félrevonulnak és onnan fogják nézni a csalódott nép könyeit és szánombánomjait. Azért meggyőződésem, hogy ha valamikor, most van szükség olyan népújságokra, melyek ebben a nagy zűrzavaros kavarodásban sem vesztik el nyugodt megfontolásukat. Nem ülnek fel a szenvedélyek veszélyes paripáira és nem fúlnak bele teljesen a politika mámorába. Hanem, feltárva az igazat, a valót, szolgálván felemelt fővel saját meggyőződésüket is, önmérséklettel táplálják a nép tudásvágyát, szellemét, munkálják továbbra is azt a szépen megindított akciót, mozgalmat, melytől jobbjaink méltán várhatják az uj, elégedettebb társadalmat. A majmolás. Szó ami szó. de a magyar nagyon neki adta magát a majmolásnak. Ruházatban, erkölcsben, életmódban és sok-sok más mindenben szereti, követni, magyarán mondva majmolni — az idegent, a külföldit. Mikor ezeket szomorúan látva-látjuk, bizony hogy ... eszünkbe jut jó Fáy András himporos magyar iró-embernek, hazánk fiának egy meséje ... Ebből a meséből nagyon valóra fog válni, hogy mi leszen a magyarból, ha ez a követés, majmolás még sokáig igy tart. Szól pedig a mese emigyen: — A majom hosszas fogságiból elinalt. Az atyafi majomsereg örvendezve vette őt körül. De mint el- bámula mindegyik, amint a megérkező idegen ma- kogás mellett emberi eltanult mozdulatokat kezde ejtegetni s felei közé sehogysem szokhat, sem vegyülhete. — Te gyáva, szóla szánakozva az anya, te majomnak már nem érsz semmit, embernek meg ostoba vagy. Fáy András meséje végére ezt a rövid, de velős nyomatékof tévé: — Magyarom, elvész az eredeti magyar (karakter) a sok követésben (majmolásban.) Nekünk ezek után semmit sem kell mondanunk. — Magyarom, csak fontold meg ezt a mesét és megleled korod képét. Mester, * * Rövid, de velős mondások. Nem környékezi a rózsát annyi tüske, mennyi veszedelem, és leselkedés bennünket. A pénz rabja annak, a ki tud vele élni, de nem annak, a ki nem tud vele lenni. * A vakmerő bizakodás ártalmas. Hány csillag hullott az égből ‘? Hány erős oszlop dőlt földre. * Mindig igazat mondjunk. De nem szükséges okvetlen minden igazat kimondani. Idők jele.... Érdekes esetről Írnak az újságok. Olvassuk csak : Féltem, hogy a közpénzhez nyúlok! Ezt Arad város főpénztárosa, Urbányi Béla mondotta az újságíróknak, akik megkérdezték, miért mondott le hivataláról. Ma, mikor szinte naponkint olvasunk arról, hogy a közpénzek kezelésével megbízott tisztviselők mily lelketlenül visszaélnek a beléjük helyezett bizalommal, fölötte érdekesnek tartjuk a lemondott aradi főpénztáros nyilatkozatának közlését: — Az utóbbi időben - mondotta Urbányi — már valósággal irtóztam a kezemen megforduló nagy pénzösszegektől és képtelennek éreztem magam a további pénztárkezelésre. Attól féltem, hogy egy gyönge pillanatban a pénzhez nyúlok. Az igaz, hogy anyagilag tönkremet ember vagyok, de legalább megmarad a becsületem. Valóban idők jele ez ! Vigasztaló jele, hogy még mindig vannak társadalmunkban, kikben él a lelkiismeret, melyet pedig a mi korunk teljesen legázolni, agyonnyomni igyekszik. Mert ’iszen, mire ma lelkiismeret ? Ha lélek nincs, ha azt tagadásba veszik, minek is beszélni lelkiismeretről ? De van lelkiismeret! Mutatja, hirdeti az Urbányi esete is. És ha ez a lelkiismeret annyi és annyi szerencsétlen ember szivében a kellő időben megszólal, bizonyára a társadalomnak, a családoknak más képe lenne ma. A másik jelenség, ami tanulságképen szól ebből az esetből az, hogy itt Magyarországon mily könnyen lehet a közpénzhez nyúlni. Lehet! Mert hiányzik a kellő ellenőrzés. Ezt is a lelkiismeretlenség rovására Írhatjuk. Mert bizonyára az lenne a legboldogabb társadalom, hol ki-ki teljesítené kötelességét. De a kötelesség teljesítéséhez is lelkiismeret szükséges. E nélkül az állam hivatalnokai is gépek, kik minden magasabb felfogás és hivatás nélkül napról-hapra végzik teendőiket — ugy-ahogy. Mert muszáj! A lapok azt Írják, hogy Urbányi pénztárát megvizsgálták. És azt teljesen rendben találták. () tehát lelkiismeretes ember. De futnia kellett, mert félt, hogy hozzányúl a közpénzekhez. Ő tudja bizonyára legjobban, hogy ezt könnyű szerrel — tehette volna. Mert becsületes ember akar maradni. Szegény, de becsületes ember. Idők jele __ QME ZŐGAZDASÁGI MUNKÁS-ÜGY A csabai munkás otthon. A népjóléti intézmények sorában nem jelentéktelen a Békés- , Csabán létesült munkás-otthon. Különálló épület ez a kis-piactéren. Van olvasóterme, külön könyvtár- terme, készen áll a népkonyha fölszerelése, ott van a munkásközvetilő hivatal stb. A munkás-otthon eszméjét az 1901. évi szigorú tél adta. Régi szokás Békéscsabán, mint általában az Alföldön, a dologra váró munkásoknak a piacon ődöngeni. Az alföldi néphumor köpködőnek nevezi a munkásgyülekezőt s a szigorú hideg télben a munkásokat igen megviselte a köpködő, akik a városnál menhelyet kértek.
