Magyar Földmivelö, 1905 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1905-12-10 / 49. szám

Megjelenik minden vasárnap Szerkesztiség és kiadóhivatal: SZATMÁR, Viz-utca 17. szám. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓTULAJDONOS : BODNÁR GÁSPÁR. Előfizetési árak Egész évre ..........................4 korona. Fé l évre...............................2 » Ne gyed évre......................1 ' » A nép újságai. Irta: Mailáth József gróf. Az újságolvasás ma már oly általánossá vált, akár a pénzolvasás. A pénz is olvasva jó, mondja a közmondás. És általában tart­ják, hogy az újságok közt is az lenne a jó, melyiket sokan olvasnak. A nép lévén a nemzet nagy, leghatalma­sabb része, természetes következménykép a nép újságainak kellene legtöbb olvasóinak lenniök. Vannak is. Mert népünk sem nélkü­lözheti immár az újságokat. Az ő lelke is joggal vágyódik a köztudásra, lelkének tar­talmát igen helyesen, ő is igyekszik gazda­gítani, szélesíteni. Talán tudvágyból, talán megérdemlett szórakozásból és tanácsadásul. Népünknek ezen újabb időben felébresz­tett lelki világába bele is markol a tisztes célokra törekvő iróvilág, de talán még job­ban a puszta üzérkedési szellem. A népnek ma már sok, talán túl sok újsága van. Kérdések-kérdése azonban, hogy vájjon al­kalmazhatjuk-e itt a fennt mondottakat? Hogy t. i. az lenne legjobb újsága, melyet legtöb­ben olvasnak? Mert a szegény nép azt a szerény kis újságot bizony megolvassa, még pedig tö- véről-hegyére. Akár azt a szerény garasokat, melyeket napi munkájával megszerzett. Ha már egyszer krajcárt ad érte, ki akarja hasz­nálni. Apró pénzre óhajtja váltani. És bízni is akar benne, hiszen nyomtatva van. Előtte .a nyomott betű — majdnem szentirás. E lelki jelenséget aknázzák ki a nép új­ságainak szellemi és anyagi mozgatói és hi­hetetlen eszközökkel dolgoznak, hogy kinek- kinek újságát a nép mentői tömegesebben olvassa. De fájdalom éppen az eszközök meg nem válogatása okozza, hogy a nép újságai­nak nagy része sajnálatra méltó módon le­tért az igaz, őszinte hivatás ösvényéről. Nem megbízható, igazmondó vezetője, kalauza a mi népünknek, hanem félrevezetője, elbódi- tója, csalfa, beláthatlan Ígéretekkel dolgozó ámitója leszen a magyar embernek. Oly képtelen világba helyezi sok népúj­ság olvasóinak gondolkozását, érzését, aka­ratát, melyből arra a küzdő kis emberre csak keserű csalódás, féktelen indulat és szá­nandó kiábrándulás borul. Nem csuda, ha a nép józanabb része már is idegenkedik, sőt visszaborzad sok olyan újságtól, melyet számtalanszor kétszínűségen, álnokságon és szemenszedett hazugságon csípett. Erről bő­séges tapasztalatom vagyon. Nem vagyok barátja annak a taktiká­nak, hogy a népnek nem kell. erről, vagy arról tudnia. A nép tudjon mindent, amit tudnia kell, vagy lehet. Hiszen ami egyszer világgá repül, az úgy sem jár mankókon. De, ha valahova illik, úgy ide valók bölcs Deák Ferenczünk szavai: Mindent írjatok, de csak az igazságot írjátok! Mily elrettentő ellentétben állanak a nép újságainak mai Írásai ezen szinigaz szavak­kal! Mily tompult igazságérzettel és teljesen megvakult lelkiismerettel Ígérnek aranyhegye­ket a kisembernek némely néplapjaink, soha se’ hittem volna, ha szemeimmel nem olvasom.

Next

/
Thumbnails
Contents