Magyar Földmivelö, 1905 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1905-12-03 / 48. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 380 Ép ezt kellett emlegetni! Megmozdult az asz- szony szive. Olyan lett, mint a háborgó tenger. Hallgatott eddig. Most se szólalt meg, csak kezdődött a rettenetes sirás. Nem olyan ügyetlen, mihaszna népségnek nevelted te anyjuk a fiadat, hogy ilyenképen siratgas- sad. Ember az a talpán. Ur lesz abból ott Amerikába’. Nagyobb ur, mint itt e fatornyos falucskába’. Ez volt Bálint gazdának utolsó mondása. Néma lett ő, mint a hal a vízben, mikor jó szomszédja imigyen folytatta. Te is már öreg vagy. Még ma beteg lehetsz az anyjukkal együtt. Hát osztán, — hogy kimondjam, — ha maga a rémséges halál, amitől mentsen meg az Isten, lépne a kaszával ide be közzétek. futnátok János után Amerikába, hogy jöjjön haza, mert baj van?!... * gépeit hullott a hó a falu fájára. Szélurfi úgy bedógozta a tél ragadós lisztjével az utakat, háztetőket. udvarokat, hogy senkisem bátorodott neki kinézni az utcára. De van munkája is a falu népének. Mig a gazdák a jószággal hajolnak, bent a falak között vigassággal vannak. Tréfálózva, nótáz- gatva fodros szoknyáját vasalja minden ifjú szépség; sarkantyúját fényesíti a derék legénység. Tudják Bálint gazdáéknál is, hogy vasárnap és ráadásul Mikulás napja leszen másnap. Tudják, hogy a múlt télen az ő Janiok is milyen takarosán felelt meg a Mikulás követelményeinek. — Emlékszel-é anyjuk, — milyen szép szál rozmaringot adtál a cserépből a fiadnak. Hát mikor Kata lelkem, meg a többi, Potos Ilka, Csengő Zsuzsi, Magyar Mari szóltak neked, hogyha János nem visz nekik olyan mikulást, mini amilyet várnak, nem jönnek többé a fosztókába meg a fonóba’. Ej az anyjukból még fogóval sem lehetett néhány szót kihúzni. Sirt ő kelme. Ép egy hete annak, hogy náluk volt a szomszéd. Azóta az asszony folv- ton hullatja a könveit. A gazda meg szinte keservesen kezdi érezni a fia távollétét. Beteg lett Bálint gazda. Ugyancsak beteg. Cili néni is nagyon meghűlt és idegennek kellett járni még a jószág után is. És ép most. mikor három tehénnek volt tinója. Egész nap akart valamit mondani az öreg, de mégis restelte magát az asszonytól. Ámde, mihelyest benézett hozzá a másik nap sugára, ki is bökte azonnal, hogy jó volna, ha János... Csupa fül volt az anyjuk. Mi volna jó Bálint? kérdi kíváncsian. Hát az, hogy ha itthon lenne János — mondta ki nagy nehezen a gazda. Erre várt az asszony. Tüstént leült levelet Írni a fiának. De hát itt a bökkenő ! Nem tudják, hová Írjanak, hová sürgönyözzenek Jánosnak. Talán beteg is lett. Talán ellopták a pénzét, mert ő sem ir semmit. És igy tovább fűzték egymáshoz az aggodalmakat. Mindegyik egy-egy tőr volt nemcsak Cili néni, hanem Bálint gazda szivének is. Hátha ő nem szerencsét próbálni küldte, hanem a halálba kergette Jánost!... *■ Összegyűltek a szomszédok Bálint gazdáéknál. Lehet azért, hogy búcsúzzanak az öregtől. Szomorúak voltak, akárcsak az őszi borult égbolt. Nem is tudom elképzelni, miért voltak hát olyan vigak az éjféli órákban, miként máskor soha mikulás-estéken! Miért látom én még most is viruló egészségben Bálint gazdát? Na meg miért mondogatja nekem is, hogy inkább ugorjak a Tiszába, mintsem kihajókáz- zak Amerikába ? Hát azért, mert az a nagy szomorúság, amely elfogta Mikulás-estéjén szivöket. csodálatos örömre változott. Képzeljétek, ’hon termett a fiú. Hazakerült János. Az öreg felült az ágyában. Jókedve kerekedett, mintha semmi baja sem lett volna. Cili néni vigasságában egészen megfiatalodott. Hát még hogy ragyogott a szeme az örömtől a hirtelen odajött Katának is! Felvilágosították Jánost az ország határán! Nincsen már munka, már olyan drágán megfizetett munka Amerikába! Na meg osztán csúfosan becsapta őt a kivándorlási ügynök. Amerikában nincs is olyan város, hát még olyan gyár, mint amilyet azaz uraság jó pénzért irt le neki ott a tengerparton egy nagy levélkópertára. Meg Jánosnak érzékeny szive is volt. Félt, hogy betegségbe esnek szülei és ... és esetleg édes választottja, a szép szőke Kata másnak lesz a párja... * Sokat fordult már azóta az idő kereke. Csinos egy pár lett az ifjú János gazda meg a lelkem, Kata. Sok volt már azóta a Mikuiás estéje. Várták is az eszemadta unokák mindig. El-elmondogatták, milyen jó ez a Mikulás. Nem engedte el Amerikába éd’sapjokat. Megfogta a határszélen. Bizony az volt a legjobb Mikulás este, amikor haza vetődött drága jó apátok — feleli ilyenkor nyomatékossággal Bálint gazda. A falu népének meg tán ma is mondogatja. Bár hozná már vissza Mikulás egytől-egyig mindazokat, akik az újvilágba futnak, mert mégis jobban megy a szegénynek sorja itt az ó hazában, mint az uj világban. Hej belátom, be jól beszél Bálint gazda. Hónai János. Kurta, de velős mondások. Tolvaj ne tegyen tolvajnak szemrehányást. * Erős bizodalom a sikerben, már maga félsiker. * Inkább egy faluban első, mint Hómában — második. * A magyar merjen magyar lenni ebben az országban. * Elhatározni valamit annyi, mint elérni, Ahol akarat van, ott mód is lesz. * Az anyós hidegen jó, mint — a sonka, * Nincs hiszékenyebb — a hitetlennél. Legtöbb hitetlen babonás. * Hitvány ember az, ki mások iránt szigorú, kegyetlen, önmaga iránt pedig lágy és elnéző. * A gazdag erszényében arany, a szegény szivében — Isten. * * ... Nézd a történetet... Az emberiségnek volt-e apostola, Kit meg nem kövezett? * Féltékenység dolgában veszélyesebb a barna, mint a szőke nő. A szőke el szokta hagyni az árulót, de a barna ugyancsak megbosszulja magát. * A veres hajú nő legmélyebb érzelemmel, gyakran nemes szívvel van, de szerelem dolgaiban igen óvatos.
