Magyar Földmivelö, 1905 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1905-12-03 / 48. szám

MAGYAR FÖLDMIVELÓ

379

uzsoráskodásának. Mert ez az elem ugyancsak ki tudja használni a maga javára ezt a középkorba illő cserekereskedést.

Roppant előnye az értékesítő szövetkezetnek, hogy megmenteni a kis termelőt, a terménykereskedőknél már szinte üzletszerű, minőségi kifogásoktól, az u. n. »anstandolástól«, melynek legtöbbször csak az a célja, hogy a szegény kistermelő, csakhogy átvegyék a terményét, csakhogy végre pénzt lásson s ne kelljen terményét a városból ismét visszafuva- varoznia, rendszerint inkább hajlandó elengedni egy nagy százalékot a vételárból. Temérdek ilyen per akad'a bíróságoknál évről-évre, pedig a károsodottaknak egy igen csekély része mer vagy akar ilyenkor perelni. Mindezeket az egészségtelen viszonyokat rendszerint orvosolja a jól szervezett termelő és fogyasztási szövetkezet.

Nagyon kedvező hatása a szövetkezeteknek a nép jogi életére az is, hogy fejleszti a népben az érdeklődést telekkönyvi intézmény jellegével s lényegével. A nép nem kap addig otthon sem kölcsönt, mig nincs rendben a telekkönyve, igyekszik tehát azt rendbehozatni. A hitelszövetkezetek igazgatósága és vezetősége meg kell, hogy ismerje a telekönyvek formáját és kezelését, mert hisz ő bírálja el. felelősség mellett, kinek mennyit adhat az ingatlanára. Hogy ez a rendre szoktatás mennyire lényeges, azt csak az méltányolhatja eléggé, aki e téren a viszonyokat ismeri. Ismeri egyrészt a vidéki telekkönyvek rettenetes rendezetlenségét s tudja másrészt, hogy népünk — sajnos — mennyire nincs még megérve erre az intézményre. Temérdek pernek és bajnak oka rejlik a rendetlen telekkönyvben, főleg nálunk, hol a telekkönyvhöz a népnek igen sok érthetetlen balhiedelme fűződik. A mi népünk vagy azt hiszi, hogy miután belevágta a vett vagy öröklött földbe az ekéjét s kifizette az illetéket tulajdonában senki többé nem háborítja — bárhogy is áll a telekkönyve ■ vagy, beleesik a másik túlzásba s képes elkeseredetten perlekedni olyan földért, melyet — jól tudja — már az öregapja eladott, de melynek telekkönyvében — tévedésből — még mindig ő vagy elődje szerepel.

Hozzájárulnak a szövetkezetek valamennyire ahhoz is, hogy kint az egyszerű nép közt tisztázódjanak a fogalmak a jog szövevényes birodalmának sok csinja-binja, eszköze, a kötvény, e váltó, telekkönyv, uzsora, megengedett kamatláb stb. tekintetében. Bár nagyobb mértékben tisztulnának ez irányban a nép eszméi, hogy a mai nehéz viszonyok s forrongó üzleti életben, népünk ne tudatlanul, ne vértezetlenül vívná meg a boldogulás nehéz és kemény harcát! (Folytatjuk.)

Boraink értékesítése. Hazánk bortermelése máris nagyobb, mint amennyit népünk elfogyaszt. Ennek folytán a bor el nem fogyasztott része a pincékben a birtokosok kezén hever eladatlanul. Különösen áll ez a nehéz borokra, melyeknek ára is akadályul szolgál az eladásnál fogyasztóközönségünk általános szegénysége mellett. A termelő szidja a hanyatló borárakat, a borpancsolókat, a tisztességtelen versenyt s mindezt nem is ok nélkül. A főokot azonban rendszerint másban keresik, holott

önmagában van meg. Mert a termelő ahelyett, hogy tenne, sopánkodik. A kezdet persze nehéz, különösen az egyes embernek, mert az ismeretségszerzés nem csekély pénzáldozatba kerül. Ha azonban a birtokos tagja a MSzOE.-nek, akkor kilátása van arra, hogy az megszerzi díjtalanul a szükséges ismeretséget. Ha aztán a termelő a kellő összeköttetést az egyesület révén megszerezte, akkor csak tőle, a kiszolgálástól függ, hogy a vevőt meg is tartsa. Akkor a jelen állapot ránézve nem fog ismétlődni és nem fog a bor évekre visszamenőleg pincéjében eladatlanul heverni.

Az idei bortermés. Az idei bortermés meny- nvisége az egész országban sokkal kevesebb, mint az előző évben volt. Nits István szekszárdi borászati és szőlészeti kerületi felügyelőhöz beérkezett adatok szerint Tolna vármegye 68 bortermelő községében 59,596 hektoliterrel termett kevesebb, mint 1904-ben. Különösen nagy az esés Szekszárdon és Pakson, Előbbi helyen 16,741, utóbbin pedig 16.974 hektoliterrel kevesebb bor termett, mint az előző évben. Amikor igy a termés jelentékenyen csökken és a pincékben hever még a bortermés jó része, valóban baj, hogy legutóbb is Tirolból jelentékeny bormenjdséget hoztak Pécsre.

TÉLI ESTÉK.

Bálint gazda Mikulása.

— Hallod anyjuk, talán egy esztendőben sem volt nagyobb termésünk, mint a mostani őszön, — mondja Bálint gazda kedves feleségének.

— Bizony, de sohasem volt még nagyobb bánatunk sem, mint a milyen most van, — felelte az asszony sóhajtozva, — mert amondó vagyok, hogy nem lesz annak a fiúnak semmi szerencséje.

Csakúgy villogott a szeme az öreg gazdának. Még élbe is szaladt volna az anyjukkal, ha a mai nap ujfent be nem lép Csikós András. Hát még most is farkasszem van közöttetek amiatt a fiú miatt Bálint, — pirongatja a szomszéd a szomszédot. Pediglen én is amondó vagyok, hogy a komám- asszonynak van igazsága. Cili néni, már mint a te életpárod, ha csak azért nem engedte volna János fiadat az uj világba, mert hát ő nagyon szereti a szive magzatját, nem akarná gyermeke szerencséjét.

Oh az asszonynak hosszú a haja, de rövid a bölcsesége — vág közbe Bálint bácsi, mig András akkurátosan kimagyarázza, hogy nem téved az anyjuk.

— Ti Bálint igen lehetősen vagytok! Kinek van a helységben olyan szép termése mint nektek ? Hát a jószág, hát ez a tornácos ház, na meg a’sztán a ládafia pénze, amely csak kis kiigazítással 500 pengő forint.

Elvitte a felét János — sóhajt fel Bálint.

Látod koma, a te zsebed bánja az ő távozását. Elúszik az a pénz, mint a patak vize. Nem kerül a’ vissza. Nem is fog ő keresni ott az uj világba'. Itten szép jus vár rá. Itt van a szive választottja, a bátyám Katája, a szentem. Egyé mondogattuk be szép párocska lenne belőlük idővel.