Magyar Földmivelö, 1905 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1905-11-19 / 46. szám

A magyar gazdák és a politikai válság. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesü­let e hó 9-én igazgató-választmányi tanács­kozást tartott. Az országnak ez egyik legtekintélyesebb egyesületének működéséből már eddig is sok áldás, megbecsülhetlen irányzó munkás­ság származott a hazára, a magyar gazda­társadalomra. Vezetői, a gazdavilág oszlopos tagjai, nem hiába, hogy az egyesület maga­tartására mindig kiváló súlyt helyez az igaz. érdekbefolyásoktól ment közvélemény. Most is a fentjelzett igazgató választmá­nyi tanácskozáson felszólalt az egyesület el­nöke gr. Dessewffy Aurél és igen-igen ko­moly és megszívlelendő felhívással vezette be a tanácskozást. E felhivást olvassa el a haza minden polgára. Olvassák el fent és lent egyaránt. Menten minden politikai szenvedélyességtől szól a tekintélyes főur a válságról és azon mély, törekvéseinket megzsibbasztó állapo­tokról, melybe a magyar gazdaközönség oly örvendetesen felpezsdült munkássága, re­ménysége úgyszólván bele kezd fulladni az áldatlan politikai tusákba. A felhívást szóról-szóra közöljük. Mielőtt a mai választmányi ülést megnyitom, lehetetlennek tartom, hogy ha mi magyar gazdák akár itt, akár bármely más nyilvános működés terén összejövünk, bizonyos megdöbbenéssel ne tekintsük mai viszonyaink mostani szomorú fejlő­dését. Különösen azért, meri egész anyagi és szel­lemi fejlődésünk kérdésesnek látszik s megdöbbe­néssel látjuk, hogy az az alap, amelyen oly szé­pen fejlődtünk 34 éven át, mintegy egyszerre egészen uj, más irányokba látszik terelődni s en­nek folytán aggodalom fog el bennünket az iránt, vájjon hova fognak az ügyek tovább fejlődni. Én azon aggodalmamnak kell hogy kifejezést adjak rövid felszólalásom keretében, hogy ezen egyleti téren is, amelyen mozgunk, valamint a társadalmi működés minden egyéb terén is a mi igyekezetünk és törekvésünk úgy látszik meddő lesz s nem lehet oly eredménye, mint ami­lyen kívánatos volna. Különösen akkor nem, hogyha egész nemzeti életünk, amelyre alkotmá­nyunk fel van építve, kérdésessé válik és oly irányba terelődik, amely minden békés embert aggodalomba kell hogy ejtsen. Arra kérem honfitársaimat és az igen tisztelt választmányt, hogy a magunk részéről igyekez­zünk mindenképpen odahatni, hogy a jövőben is­mét a normális, rendes és azon utak legyenek megnyitva, amelyek általában ami alkotmányos fejlődésünknek megfelelnek, mert félő, hogy ellen­kező esetben a mi működésünk és minden más működés, mely az ország szellemi és anyagi fej­lődését elősegíthetné, meddővé és kérdésessé vá­lik. Én óhajtom és remélem, hogy lesz tán valami útja és módja a kibontakozásnak, amire azonban, sajnos, ma még nincs kilátás. Ez a hazafias aggodalmakkal, de nem­zeti önérzettel és alkotmánytisztelettel teljes nyilatkozat valóban méltó a tekintélyes egye­sület hivatásához. Nem csudáljuk, hogy meg­rezzen benne a hazafias aggodalom és még mindig élő reménység húrja is egyszerre a vezető nemes lelkében. Hiszen nagy társa­dalmi munkák kockázata lépdeli a gazda­világ lelkét. Megakadása annak az egyesü­leti, szövetkezeti életnek, mely egyedül van hivatva uj vért, erkölcsöt, életkedvet, önbi­zalmat önteni a már teljesen sorvadásnak indult magyar gazdavilágba.

Next

/
Thumbnails
Contents