Magyar Földmivelö, 1905 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1905-11-05 / 44. szám
Kitartás társadalmi tevékenységünkben. Sokszor elmondottuk mi is, mások is, hogy ha a magyar embernek akkora kitartása lenne, mint amilyen az ő hirtelen való lángralobbanása, kétségtelenül sok jóakarattal : csudákat művelhetnénk ebben a mi édes hazánkban. De fájdalom, ami kitartásunk nem elég erős. Nem tudunk sokáig akarni és folyton hulló vizcseppként tenni is. Nem ismerjük annak titkát, hogyan kell leszakítani minden órának virágát és elviselni mindennapnak tövis szúrásait. Nincs benne kétség, hogy a társadalmi munka minden irányban megmozdult. Talán — különösen a felszínen uralkodó egyletek terén — túltermelés is van. De a tapasztalat immár azt sem vonhatja kétségbe, hogy nagyon sok társadalmi tevékenységnek olyan az élete, mint a kérészeké. Feltűnnek egy kis időre, nagy élénkséggel kezdik életüket — aztán elcsendesednek, elalusznak, mint az olyan szervezet, melyben nincs vér, nincs érlüktetés, nincs mozgató lélek és ennek megfelelő izomzat. Mi ennek a tünetnek főbennjáró oka? Hol keressük — e kétségtelen — jelenségnek forrását. Szerény véleményünk szerint egyik okul szegezzük ide: a kitartás hiányát. Ezt már többször mondottuk, ma is állunk mellette. A legkisebb esetet vesszük. Egy falusi gazda vagy olvasókörről van szó. Megalakul, első hónapokban, talán esztendőben is elég pezsgő életet tanúsítanak. Egyszer csak zsibbadni kezdenek a vezetők. Aztán — a fejétől a hal. A vezetők beleunnak a folytonos nógatásokba, a tagok száz és egy ok miatt már nem látogatják. Ennek a százegy oknak pedig csak egyetlen kigyó foga van: a kitartás hiánya. Nem tudjuk annak titkát, hogyan kell leszakítani minden órának virágát és elviselni mindennapnak szúrását. Ez — igenis — az erős kitartás hiánya okozza a legtöbb hitelszövetkezet, fogyasztásiszövetkezet lanyhulását, elgyengülését. Még ott is, hol minden alap meg volt arra, hogy erős, életképes társadalmi munkát végezzünk. Hát még ott, ahol az egyszerre feltörő lelkesedésen kívül semmi más nem volt. És annál jobban fáj, hogy ezeket konstatálnunk, megállapítanunk kell, mert — hála Istennek — az ország több részében kiálltó példa integet minden felé, hogy mit lehet férfias elhatározással, a kitartásnak erejével, a mindennapi — csekélységnek látszó, de végeredményében nagy munkát végző becsületes szorgalommal társadalmi tevékenységünkben elérni. Ott van a szép Bodrogköz társadalmi tevékenysége. Erről a tevékenységről tett tanúbizonyságot újra és újra. az a fényes, — dehogy fényes — igazi társadalmi munkások fesztelen gyűlése, mely most, október 23-án lefolyt. (A gyűlés lefolyásáról alább.) Egy igazi tér, a hol a társadalom munkásai vallás és politikai különbség nélkül immár nem csak megértik egymást, de hatalmas bizonyítékot nyújtanak arról is, hogy kitartással a magyar ember is rendelkezik,
