Magyar Földmivelö, 1905 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1905-11-05 / 44. szám
346 MAGYAR FÖLDM1VELŐ csak legyen vezére, a ki maga elől megy — a kitartásban. Ha a vezér halad a maga utján, dolgozik nem a mai múló, naprói-napra változó politikai elvekért, de azon maradandó eszmékért, melyek a folytonos kitartással úgy belevésődnek a szivekbe, mint a márványba vésett betűk: a társadalom munkásai megértik ám a vezért és akkor ezen eszmékből fog kikelni az uj társadalom egészségesebb gyümölcse. SZÖVETKEZZÜNK-EGTESÜLJÜNK! Szövetkezeti nagygyűlés. Múlt kedden tartotta meg rendes évi nagygyűlését a felsőtiszai szövetkezetek szövetsége Perbenyiken, gróf Mailáth József elnöklete alatt, a szövetséghez tartozó szövetkezetek képviselőinek, ugyszinte Zemplén, Borsod, Sáros, Szabolcs vármegyék érdeklődő földbirtokosainak, lelkészeinek és tanítóinak nagy részvétele mellett. Közel harmadfélszázan vettek részt a gyűlésen, amelyen megjelentek a többek között: Radisich György földmivelési miniszteri osztálytanácsos, Szon- tágh József kivándorlási felügyelő, őrgróf Pallavi- cini Ede, Szabó Sándor dr., Németh József, Breth Gyula főesperes, Nánássy Andor, Trapli Béla, Kilián Bertalan. Mády József Szikszay Sándor földbirtokosok. Meczner Béla orsz. képviselő. Mailáth József gróf megnyitó beszédében örömmel emlékezik meg arról, hogy a tiszai vármegyékben a szövetkezeti eszme mindinkább tért hódit. Felette örvendetes ez a jelenség, mert erre most van éppen szükség. Abban a helyzetben vagyunk — úgymond a szónok — hogy a társadalmi erők tömörítésére a legnagyobb szükségünk van. A politikai látóhatár borús, a nemzet gazdasági megerősítésének munkáját a politika ma nem viszi előre, annál inkább szükségünk van tehát a társadalmi munkára. A társadalmi munka az igazi, az alkotó munka. Ebben az igazán a nemzetet erősítő munkában nagy jelentősége van a szövetkezetek munkájának s jogosan mondhatja, hogy a szövetkezetek nálunk nemcsak szalonképesek, de népszerűek is. Ezt az örvendetes tényt annak tulajdonítja, hogy a szövetkezetek hathatós ellenszerül bizonyultak a szociálizmus jelszavai alatt folyó társadalomfelforgató törekvéseknek. A nagygyűlés közönsége rendkívül éber figyelemmel hallgatta meg az elnöki megnyitót s annak végeztével zajos ovációban részesítette gróf Mailáth Józsefet, akinek a beszéde közben is számtalanszor felhangzottak a tetszésnyilvánítások. Ezután sorra került a titkári jelentés, melyet Baisek József terjesztett elő, mint a szövetség titkára. E jelentés szerint a felsőtiszai varmegyék szövetkezeteinek kötelékéhez ma 72 szövetkezet tartozik 18.000 taggal. A jegyzett üzletrészek száma 1523, azok ártéke 188.000 korona. A köteléki szövetkezetek 423.905 korona kölcsönt folyósítottak, a takarék- betétek 255.822 koronát tesznek, a tiszta jövedelem pedig 76.985 korona volt. Kiemeli a szövetség évi munkásságát előtüntető jelentés a szövetségnek a szociális bajok enyhítésére szolgáló tevékenységét, igy többek között a szövetkezi tagok részére jogi tanácsadókat alkalmazott a szövetség. Az évi jelentés tudomásul vétele után jóváhagyták a zárószámadásokat s a felmentvények megadása után megálla- pitották a költségvetést. A napirendet ezután két előadás töltötte ki. Az egyiket Szestay Zoltán dr. szövetségi ügyész tartotta, nagy érdeklődés mellett fejtve ki azt, hogy a szövetkezeteknek mily hatásuk van a nép jogi életére és jogérzékének fejlesztésére. Vass János ref. lelkész »A szövetkezeti ember« cimü előadás keretében a szövetkezetek erkölcsi átalakító hatását fejtette ki nagy tetszés mellett.*) Végül Mailáth József gróf vendégül látta a nagygyűlés tagjait. A lakomán sok szép felköszöntőben ünnepelték a vendéglátó házigazdát, a Bodrogköz szociálpotitikai mozgalmainak vezetőjét s a szövetkezeti vezérfér' fiakat. *) Lehetőleg közölni fogjak. Szerk. Vissza — a faluba! Olvassuk, hogy nagy, szédületesen nagy ami fővárosunk, büszke szép Budapestünk. A lakosság számát illetőleg Budapest az európai nagy városok közt a nyolcadik helyet foglalja el. A népesség gyarapodását illetőleg — a nagy városok közt Budapesten volt a legnagyobb. És olvassuk tovább, hogy a mi fővárosunk lakosságának nagyobbrésze vidékről jött Budapestre. A budapesti születésű népesség mindössze 36% (percent). A vidékről jött 56'%. Tehát világos dolog számokban is, hogy a fővárosba való özönlés óriási mérveket ölt. És olvassuk megint tovább... tovább ... Ezek a számok nem beszélnek természetes fejlődésről. Csak azt mutatják, hogy a vidéken nagy a baj. Bizony nagy! A községekben, a falukban is nagy a baj. Mert onnan is seregestül tódulnak a fővárosba. Legtöbb ment Budapestre Fehérmegyéből. Minden fehérmegyei 10 ezer lakos közül 1314 Budapesten telepedett le. De kétségtelen, hogy a többi városokban is nagy az aránya a központba való özönlésnek. És az is kétségtelen, hogy e megdöbbentő számban ijesztő mértékben vannak a kis emberek, kis gazdák, egyszerű földmivesek közül. Ezeket legtöbbször a bol- dogulhatás reménye viszi a fővárosba. De sokakat, mint azt mi is többször jeleztük, kicsalják békés falusi házukból ezer és egy ürügy alatt. Kicsalják a kis gazdát holmi házmesteri mesékkel, másokat más lépvesszővel. És kicsalják a csendes otthonból különösen a falusi leányokat. Oly szépen tudják előttük hímezni a fővárosi életet. Mily megbüvölően festik le a fővárosi cselédek, szobaleányok boldogságát, jó módját. Akik szerencsésekké tették otthon hagyott szüleiket is — sok keresettel, pénzzel és ajándékokkal. És voltaképpen mire mennek 'a fővárosba ezek a szegény, elbóditott falusi leányok. Szégyenlem ideírni! Ti tudjátok! Ti hallottátok! Ti talán láttátok is visszahullani az elhervadt, a lehullott, a letépett virágot, oda a faluba, a feldúlt kis
