Magyar Földmivelö, 1905 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1905-10-22 / 42. szám
330 MAGYAR FÖLDMIVELŐ mindjárt segíteni, nem pedig csak tiz év és ki tudja hány év után. A kérdés oly fontos, megoldása olyan kiáltó szükség, hogy — nincs más hátra — alapos kúrához kell nyúlni. Ahol a helyzet tarthatlan, ahol a bajokon önkényt, emberi nemes érzésből, saját jól felfogott érdekből segíteni nem hajlandók: ott lépjen közbe a hatóság és törvényes követelmények terhe alatt kényszerítse a gazdát a meg nem felelő lakások rendezésére. Ahol nem győzhetünk okokkal, ott kényszeríteni kell a paragrafusokkal. SZÖVETKEZZÜNK-EGYESÜL JÜNK! Szövetkezeti gyűlés Perbenyiken. A felsőtiszai hitelszövetkezetek szövetsége október 23-án tartja meg idei rendes közgyűlését gróf Mailáth József szövetségi elnök vezetésével. A perbenyiki szövetkezeti tanácskozások rövid idő alatt méltó nagy hírre tettek szert. Nemcsak azért, mert a felsőtiszai vármegyék értelmisége évről-évre nagyobb kedvvel és buzgósággal vesz részt ezeken az összejöveteleken, hanem azokért a magas szövetkezeti előadásokért is, amelyek az úgynevezett nyugati színvonalat néha meglepő mértékben megközelítik és elérik. A falusi intelligencia ébredésének megannyi mértföldköve minden összejövetel s gróf Majláth József, aki magyaros vendégszeretettel és nagyúri áldozatkészséggel a szövetség tanácskozásainak hajlékot ad, személyes közreműködése által fokozza az érdeklődést és szítja a versenyző kedvet az emberekben. Az idei közgyűlés tárgysorozatában két érdekes előadást is találunk. A teljes programm egyébképen a következő: 1. Elnöki előterjesztés. 2. Titkári jelentés a szövetség évi működéséről. 3. Pénztárnok jelentése a szövetség vagyoni állapotáról. 4. »A szövetkezetek hatása a nép jogi életére és jogérzékének fejlesztésére«. Irta és felolvassa dr. Szesztay Zoltán nyíregyházi ügyvéd, a szabolcsmegyei kötelékbeli hitel- szövetkezetek ügyésze. 5. »A szövetkezeti ember.« Irta és felolvassa Vass János őri ev. ref. lelkész, az »Őr és Vidéke hitelszövetkezet« ügyvezető igazgatója. 6. Esetleges indítványok. Temesmegyei gazdakörök munkaprog- rammja. A Temesmegyei Gazdasági Egyesület rövid idő leforgása alatt mintegy 70 gazdakört szervezett a megye területén, amelyek részére legutóbb a következő munkaprogrammot állapította meg: 1. Gazdasági szakelőadások tartása. 2. Az ipari növények termelésének propagálása 3. A háziipar meghonosítása. 4. Szövetkezetek szervezése. 5. Gazdasági cikkek közös beszerzése. 6. Tojásgyüjtő telepek létesítése. 7. Tenyészállatok bevásárlása. 8. Gazdasági munkás közvetités. 9. Községi füztelepek létesítése. 10. Vetőmag nemesítés. 11. A nemes baromfitenyésztés fejlesztése. 12. A magas kamatú adósságok konvertálása. 13. A szövetkezeti biztosítás népszerűsítése. 14. Ménnevelő központ és csikókifutó létesítése. 15. Allatdijazások rendezése. — Mint Temesvárról jelentik, a temesmegyei összes gazdakörök beléptek tagul a Magyar Gazdaközönségbe. Most folynak az előkészítő munkálatok oly irányban is, hogy a Délvidék vármegyéinek gazdasági egyesületei s az azokat kiegészítő gazdatársadalmi szervezetek szövetséggé tömörüljenek, amelynek legfőbb célja lenne fokozni és egyöntetűvé tenni a délvidéki mezőgazdaság fellendítésére irányuló amúgy is áldásos munkát. A földmives-ház. Az igazi földmivelő testestől-lelkestől oda van nőve ahhoz a kis hajlékhoz, melyben született, ne- vekedett és melyet áldott emlékű apjától örökölt. Minden fa, minden kő, szerszám — derék szüleire, elődeire emlékezteti őt. Sőt, ha újakat kell már szereznie: a régieket sem löki el, megbecsüli^ kegyelettel tartogatja. Ezt a kegyeletet, ezt a szorgos gondot látják^ figyelik a gyermekek is. A jóravaló földmivesnek nagy megnyugvás az, ha a gyermekek is megtudják becsülni és értékelni az apa szerzeményeit. Mert valamint nagy gyötrelem az apára az a gondolat, hogy keserves munkájának szerzeménye pazarló kezekbe jutnak: úgy kimondhatatlan megnyugvás, ha tudja, hogy házában méltó utódok maradnak. Nem eshetik nagyobb szerencsétlenség a földmivelő családjában, mintha tűzhelyétől meg kell válnia! Fájdalom, ez a szerencsétlenség napjainkban igen gyakori. Azért pusztul, vész a földmives nép egész vonalon, mert az egyes földmives házak pusztulnak. Látjuk, olvassuk napról-napra, hogy a földmives népen mindenki akar segíteni. Egyik ezen, másik azon módon. Pedig a leghathatósabb segedelmet első sorban ott bent a földmives házában kell megszerezni. Mert nem lehet addig az egész néposztályon segiténi, mig nem akarunk boldogítani sok egyeseket. A szülők tehetnek sokat, nagyon sokat. Nekik kellene a gyermekek, fiatalok szivében felébreszteni a szülői házhoz való szeretetek sőt ragaszkodást. Mert, ha valaki otthonát szereti, ezerféle módon fog igyekezni azt édessé tenni, felvirágoztatni. A szülei, apai házhoz való ragaszkodás sokszor csudákat művel. Leleményessé teszi az embereket, oly munka, küzdelem feltalálására serkenti, melyre más körülmények közt nem is gondoltunk volna. Most megteszi, feltalálja, mert szereti apai házát,, ragaszkodik a tűzhelyhez... Egy földmives ház már-már pusztuló-félben volt. A, gazda, a helyett, hogy kitartóbb munkával igyekezett volna segíteni magán, keservesen sóhajtozott és versenyt sir a fehérnépséggel. Haza jött aztán a kaíona-fia a király szolgálatából, a hol sok mindent tapasztalt, látott, gyakorolt. A szülők keserves panasszal fogadták és csak megvest sírva panaszkodtak, hogy már csak egy kis földecske maradt meg. — Édes apám, szólott a fiú, a sírással nem sokra megyünk, vagy tán teljesen elpusztulunk, ügy
