Magyar Földmivelö, 1905 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1905-10-22 / 42. szám

Mezőgazdasági cselédeink lakásviszonyai.

Bizony hogy kissé megütődtünk, mikor jelen öregbetüs cikkünknek homlokára ezt a eimet odaírtuk.

Mit? Fogják mondani, akik mindig a magas íellegek közt járnak. Hát még a cselédek lakásairól is öregbetüznek. Itt e helyen, ahol mai napság szédítő nagy dolgokról szokták az újságírók lekötni az olvasók íigyel- metességét.

De aztán csak hagytuk úgy, ahogyan leírtuk. Sőt mi több, a’ mondók vagyunk, hogy hát csak lasabban a testtel atyámfia.

Mert kis dolognak látszik ám a mező- gazdasági cselédeink lakásdolga. Talán téged nem is érdekel. Ám érdekli a mezőgazdasági cselédek ezreit és ezreit és — nagysokára, végre valahára érdekli a gazdatársadalmat is. A birtokosokat, a cselédtartó gazdákat és érdekli most már az egész ország nyugalmát, javát is.

Mert tudjuk meg, hogy nem mindig a nagy dolgok kergetik felénk a sötét fellegeket. Nem a magukban véve kicsinek látszó esetek ütnek sebet a társadalom testén. Úgy van ezekkel a társadalom, mint a hajóval. A hajó is szokszor nagy viharokat átél, de nem ritkán picikés rágások miatt sülyed el a legnagyobb hajó is.

Ilyen szu ami gazdasági életünk hajóján a mezőgazdasági cselédek lakás viszonya.

A gazda társadalom ma már jól tudja, hogy mezőgazdasági cselédeink elégedetlenségének, sőt sokszor izzó forrongásig menő zendüléseinek egyik oka éppen a lekicsinyelt lakásviszony.

Sok gazdaságban, de legkivált az úgynevezett nagy bérletekben a mezőgazdasági cselédek lakásai valóban mizeralabisak, nyomorultak, sőt elviselhetlenek.

Pedig az a mezei munkás, aki dacolva az idők viszontagságaival, a számos nehéz és súlyos körülményekkel: mégis csak joggal megkívánhatja, hogy legalább, ha nehéz munkájától kissé megszabadul, neki és kis családjának megfelelő lakása legyen. Ahova lehajthassa fejét, ahol a maga körében egészségét, mely egyedüli tőkéje, megvédelmezhesse.

Azért üdvözölnünk kell azt a mozgalmat, mely végre valahára ezeken a bajokon is őszintén segíteni kíván. Tisztességes, az emberi érzéshez illő, kellő levegő tartalmú külön lakásokkal ellátni a mezei munkásokat, ez oly kötelesség, mely alól kicsinyes okokból kibújni valóban fellázító.

Es csak sajnálnunk kell, hogy akadnak, akik e mozgalomban is kis lelküségről tesznek bizonyságot. Kerekkötőket igyekszenek vetni most is a legjogosabb és legszükségesebb intézkedések elé. Halogatni kívánják a dolgot, fótozni, toldozgatni. Elfelejtik, hogy a sebet mihamarabb és lehelő alaposan kell gyógyítani. Különben napról-napra újabb és újabb tünetek fognak jelentkezni.

Ezt tapasztaltuk Veszprém megye közgyűlésén is, ahol a majd holnap féle ősi felfogással a legszebb tervnek útjába állottak.

Pedig, miként éppen a közel múltban láthattuk, a cselédmizériákon tanácsos lenne