Magyar Földmivelö, 1905 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1905-10-15 / 41. szám
326 MAGYAR FÖLDMIYELŐ tül a mustot egy kaucsukcsővel a prés elé bemélyi- tett kármentőbe bocsáthassuk. Innen aztán szivattyú- val átvehető a must a hordókba. Ezekben volt szerencsém főbb vonásokban ismertetni a szüretelés körül való helyes eljárást. Szívleljék meg olvasóink az e cikkben elmondottakat, hogy aztán ezeknek már a legközelebbi szüret alkalmával hasznát vehessék. Hajgató Géza, m. kir. gazd. szaktan. Az uj hordót a bor befogadására a következő eljárással lehet alkalmassá tenni: A hordóba forró vizet öntenek, a nyílását jól bedugaszolják s párszor meghengergetik. Ezt több Ízben megismételik. A forró viz és vizpára behatolnak a dongák apró nyílásaiba s kivonják a fából az oldható anyagokat. A hordóból kieresztett viz a benne foglalt s a hordó fájából kivont anyagoktól barnásfekete szinü lesz. A kiforrázást kétszer-három- szor ismételni kell s azután néhány napon keresztül mindennap friss vízzel tele kell tölteni a hordót. Ezután kevés fölforralt, silányabb minőségű bort öntenek s jól kiöblítik vele a hordót. Az igv elkészített hordóba mustot tesznek s erjedni hagyják benne vagy pedig valamilyen silányabb minőségű borral töltik meg s igv hagyják pár héten át. Idősebb bort, vagy finomabb fajtájú vörösbort az igy elkészített hordókba még nem szabad önteni. A fehér bor sajátságos izt kap azáilyen hordóban, a vörös bor pedig meghalványodik, ha csak az imént kiforrázott uj hordóban áll, amelyben előzetesen nem volt még bor. A szölötörköly felhasználásáról. A szőlőtörkölyét legtöbb helyen pálinka főzésre szokták felhasználni, másutt egyszerűen trágyára dobják s visszaadják a földnek mint termékenyítő trágyát. Föl lehet azonban a szőlő törkölyét mint takarmányt is használni s erre nézve egy tapasztalt gazda a következőket tanácsolja. A szőlőtörköly háromféle alkotórészből áll, legtöbb benne a szőlő héja azután körül-belül egyenlő mennyiségű a kocsány és a szőlőmagok. A szőlő héja körülbelül a felét teszi az egész törkölynek, másik fele pedig körülbelül a kocsány és magból áll. Ezektől az alkotórészektől függ, hogy állatok etetésére mennyiben használhatjuk fel a törkölyt. Ha a kocsány benne van a szőlőtörkölyében, akkor csakis a kérődző állatok eszik meg, ellenben ha úgy szüretelünk, hogy a kocsá- nyokat ki szedjük a törkölyből, akkor bármiféle állat pl. a tehén vagy disznó is jóízűen megeszi. Tudnunk kell azt is, hogy a szőlőmagban van a legtöbb tápláló erő. mivel az állat nem rágja meg a magvakat, tehát igen tanácsos azt megőrölni. A szőlőtörkölyt vagy nyersen, vagy kifőzve adjuk az állatoknak, — sőt némely helyen kiszárítják és megdarálva, vagy forrázva adják az állatoknak. Másutt betapossák, besavanyítják és úgy használják fel. Egy szarvasmarha 10 kiló főzött törkölyt tud egy nap megenni. A hizó marha 20 kilót is elfogyaszt, a sertés azonban megelégszik egy, két kilónyi törköly- lyel. Ha kiszárítva akarjuk a törkölyt felhasználni, akkor a következőképpen járunk el: A szőlőtörkölyt kifőzzük és azután jól kipréseljük. Mikor jól kipréseljük, vasvillával szétszaggaljuk és szellős helyen kiteregetjük, hogy jól megszáradjon. Ez persze csak száraz időjárás alatt sikerül, mert ha esős az idő, könnyen megpenészedik és elromlik a mi törkölyünk, Akkor tanácsosabb más eljárást követni. A szárított törkölyt etetés előtt jól megdaráljuk, hogy a szőlőmag emészthetőbb legyen s aztán úgy etetjük mint a darát, szecskával, vagy más rövid takarmánnyal keverjük, vagy ha disznóval akarjuk megetetni, vízben áztatjuk vagy megfőzzük. íme igy értékesítjük legjobban a szőlőtörkölyt ha állataink vannak, mert természetes dolog, hogy ezen állatok trágyája mégis jobb trágya, mint maga a szőlőtörköly. Ha tehát pálinkának kifőzni nem akarjuk. — legjobb állatok takarmányozására használni fel. HÁZI-A SSZON7. A hús főzéséről. A húst a vér kiszivatása végett sokáig nem szabad áztatnunk, mert azzal a hús tápláló részei is kivonatnak. Elég a húsnak egyszerű megmosása is. Néha, ha a hús soká áll. megszagoso- dik. amin úgy lehet segíteni, ha azon vízbe melyet a főzésre feltettünk, a hússal egyidejűleg néhány darab izzó faszenet teszünk s a húst azzal együtt főzzük fel. A szén a szaganyagot magába veszi s a hús és leves jó izü és szagu lesz. A nagyon vén marhahúst puhára lehet főzni a következőképpen: Midőn a húst lehabozzuk s a legnagyobb forrásban van, mintegy három font húsra két kanál rozspálinkát töltünk. A hús ily esetben hirtelen megpuhul, a pálinkaszag pedig nem érzik meg rajta. Pálinka hiányában erős borecet is jó. Jól tojik a tyuk, ha reggel meleg ételt kap, pl. mostanában főtt burgonyát korpával keverve s belé egy kevés csalánmagot, úgy hogy minden pár tyúkra egy kis kanállal jusson. Ez sietteti a mész- héj kiválását s a tojás a tyuk gyomi'ában hamarább kialakul. Nappal ugyanis a tyuk gondoskodik magáról, de reggel, ha éhes gyomorral futkorász étel után, először amennyit eszik, annyi munkaerőt is fogyaszt; másodszor falánkságában felkap mindent, amit ér, ha kevésbbé jó is. Mig ha reggel jól tartják, rögtön megindul benne a tojásképződés, jó kedvvel kaparász s annyit mindig talál válogatva is, hogy ne éhezzék. Tehát reggeli etetés; biztos tojástöbblet. Tojás eltétele télre. Az őszi tojás korpába, hamuba vagy őrölt sóba takarva is jól eláll karácsonyig. De legjobb családi konzerváló szer a meszes viz. A vizet felforraljuk, hogy szénsavát s levegőjét kiűzzük belőle; ha meghűlt, friss égetésü me- szet oldunk fel benne gondos kavargatással, azután le hagyjuk ülepedni. A tiszta mészvizét most leöntjük a mázos fazékba lerakott tojásokra. így a héjon szénsavas mészréteg rakódik le, mely a likacsos tojáshéj párolgását kizárja. Hiszen a tojás is a levegőtől romlik meg, tehát ettől kell elzárni s evégre tetején egy tenyérnyi meszes vizréteget hagyni. A meszes tojás azonban finom orrnak vagy teához nem való. Azért tessék a sóliszttel megpróbálkozni; ez a tojás üde zamatját s izét teljesen megőrzi sha tiszta tojást rakunk bele, konyhán is. de legalább az az istállóban nagyon elhasználható, tehát se munkába. se pénzbe nem kerül és egészen biztos.
