Magyar Földmivelö, 1905 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1905-10-15 / 41. szám
MAGYAR FÖLDMŰVELŐ 325 hallatszik minden oldalról, a vincellér úgy dongatja abroncsoló sulykával a hordókat, hogy a fővárosi ember ágyudörgésnek hiszi. A szedők, szüreti dalokat énekelve, leszedik a szőlőt s átadják a csoma- szolóknak. Itt-ott felhangzik a Vörösmarthy Mihály kedvenc nótája, a már elfelejtett »Bort ittam én, boros vagyok«, régmúlt idők hangulatát varázsolva vissza. Mindenfelé éneklő csoportokat látunk. Egyet a szedők nótáját, ideiktatunk a sok ezer közül: Szedjük azt a csókadinkát, Azt a borbó kékkadarkát, Hadd teljék a puttonyom. Ki elsőnek végzi rendét És feldönti lelt edényét, Azt megcsókolom ! A csöbörösök jól felpálinkázva cipelik a megtelt csöböröket. Felhangzik a cigányzene, közbe eldurran a puska, kisérve száz meg száz torok kur- jantásától. Dicsérik a hegy borát, el-elmondogalják, hogy »somlói bor az öregek teteje«, betüzgetik a várromokba vésett neveket, rég porladó szerelmesek emléksorait. Alkonyattájban kigyulnak a pász- íortűzek, a csillagos eget varázsolva a földre, melyet nemsokára már hó fog takarni. A GAZDA TANÁCSADÓJA. Olcsó marhasó. A magyar gazdaközönségnek igen régi és jogos kívánsága fog teljesülni a közel jövőben, ami előreláthatólag nagy befolyással lesz az állattenyésztésre. Ismeretes ugyanis, hogy a kincstár az olcsó marhasót nálunk csak poralakban bocsátja forgalomba, ami lehetetlenné teszi, hogy azt nyalósó gyanánt használják. A magyar gazdák pedig az állattenyésztésnél túlnyomó részben úgy használják a sót, s e célra kénytelenek a háromszorta drágább kősót használni. Külföldön már régebben segitettek a bajon, amennyiben a marhasót bizonyos alakokká sajtolják s igy lehetővé teszik, hogy a gazdák kedvezményes áron nemcsak poralaku marhasót, hanem nyalósót is kaphassanak. Ausztria már több mint egy éve életbe léptette ezt az intézkedést. Ám nálunk is az előkészületeket elvégezték s ennek folytán a pénzügyminiszter intézkedett, hogy az olcsó nyalósó forgalomba hozatalára a marhasót úgy a máramarosi sóbányáknál, mint pedig az erdélyi bányák közül Parajdon megfelelő formákba szilárdan sajtolják s ily módon közforgalomba adják. Az említett helyeken a sajtoló telepek szükséges építkezései máris folyamatban vannak és az olcsó nyalósó a jövő év elején tényleg forgalomba is kerül. KIS GAZDA. Rósz szokások a szüretelésnél. Ami most már a szüretelés munkájának akivitelét illeti, első sorban a legelterjedtebb szürete- lési módot érintem röviden, kiemelve ama helytelen eljárásokat és rossz szokásokat, melyekkel a kivitel ememódja — a nyerendő bor óriási kárára — nagyban bővelkedik. Nálunk legelterjedtebb a szüretelésnek az a módja, hogy á szüretelők korán reggel hozzá fognak a fürtök-leszedéséhez egy e célra jól — de legtöbb esetben rosszul kiélesitett késsel s a fürtöket sajtárba gyűjtve, minden válogatás nélkül a csöbörbe álöntik s ebben csömöszölő bottal a szőlőt összezúzzák; ezt aztán a présházba viszik, hogy abból a i*ustot zsákokban kitapossák, a törkölyt pedig kipréseljék. Mint emlitem, reggel korán, még a harmat felszáradta előtt megkezdik némelyek a fürtök szedését. Pedig elzzel — tán tudtokon kívül — de igen nagy hibát követnek el. Nem gondolják meg ugyanis. hogy ha minden fürt szőlővel csak annyi har- matcseppet visznek is csöbörbe, ahány bogyó van a fürtön, mustjukat ezzel a bor minőségének rovására nagy mérvben felhigitják. Hát akik még az esős időben való szüreteléstől sem idegenkednek! Sajnos, ilyenek is vannak még manapság is. Már pe- i dig mindenki beláthatja, hogy a vízzel szaporított mustból sem jó, sem erős, sem tartós — s mivel annak még egyéb értékes alkotórészei is felhígulnak — gyenge, de zamatos bort. A másik hiba, mit nagyon sokan elkövetnek az. hogy a szüretelőknek megengedik egyövé szedni az érett, rothadt, penészes és éretlen fürtöket minden válogatás nélkül. Ehhez járul aztán még az, hogy a jól megérett és kissé töppedt szemekből megy legkevesebb a csöbörbe, mert ezeket a legédesebb bogyókat rendesen a szüretelők fogyasztják el. Ebben keresendő aztán egyik főoka annak, hogy a 'kisbirtokosok mustja s az ebből származó bor nem oly jó és zamatos, mint azoké, akik a szüretelés alatt a szőlő csipkedését megtiltják. Nem hagyhatom szó nélkül még ama igen helytelen szokást sem, hogy a szüretelők munkájuk közben — mert hát jó a szőlő lágy kenyérrel — kenyeret vagy kenyérfélét fogyasztanak. A kenyér- morzsák nevezetesen könnyen bejuthatnak a mustba s ez által annak a megromlását, megsavanyodását okozhatják. Elitélendő végül az a nagyon sok helyütt divó szokás is, mely szerint a szüretelők zeneszó mellett végzik munkájukat. A zene hangjai eme felette fontos és körültekintéssel véghez viendő munkától elvonják a szüretelők figyelmét, minél fogva természetesen nem végezhetik feladatukat teljesen kifogástalanul. A fentebb leirt szüretelési módnál sokkal jobb a következő eljárás : A szüretet száraz időben kezdjük meg. A szedők mellé felügyelőt és megfelelő számú puttonyos férfit állítunk. A szedők balkezükkel a fürtöt megfogván, azt szüretelő ollóval lemetszik; igy aztán a tőke nem rázódik meg s még a legérettebb fürtről is alig esik le 1—2 szőlőbogyó a földre. A lemetszett fürtöket sajtárba szedik, melyből a szőlőt a puttonyba átöntik s a puttonyos ember lehordja azt a présház elé állított válogató asztalhoz, hol aztán az ott alkalmazott napszámosok, avagy cselédek azt megfelelő módon átválogatják. Átválogatás után a szőlőt a szőlőzuzó-garatra felöntik s azt leőrlik. Legcélszerűbb és legkényelmesebb a szőlőzuzót a sajtó mellé, vagy azzal szembe állított kádra helyezni olyképen, hogy a kádba lezuzott szőlőből a benne levő szűrőn kérész-
