Magyar Földmivelö, 1905 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1905-01-29 / 4. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 29 Hanem titkon. Ott a bogárhátu kis házban. A hol csak a család és Isten látja a könyeket. Ők pálinkát ittak, — ezen szerencsétlen ifjak — valójában pedig édes anyjuk könyeit szitták a vad italban. Mit szóljak az aj családi tűzhelyekről ? Mert mint mondottam, az uj családi tűzhelyekre legszívesebben elkíséri a pálinka-készítő sátán a fiatal férjet, de — mit mondjak — még a fiatal asszonyokat is. Két ifjú pár megszereti egymást. De a leányos háznál egy szelíd galamb sirdogál. A szülők is leeresztett fővel hordozzák azt a titkos but szivükben. — Pálinkás a — legény! — A vaditalt szereti a fiú. — De talán győz a szeretet. Legalább látszólag. Az a siró galamb letérdel jegyese előtt. És összetett kezekkel kérleli. — ígérd meg, hogy fenhagysz ezzel a gyilkos itallal. Hogy ígéri, hogy erősiti, hogy mint pecsételi esküjével az a fim, hogy — Sose’ iszom többé . . . És hogy vigyorog az ördög — Meglátjuk... meglátjuk... Az uj tűzhely felépül... Alig múlik kevés idő. Már látja. Először csak az a fiatal asszony, a ki talán már méhébe hordozza szerelme gyümölcsét. A jó asszony takarja mig lehet. Őrangyalként vir- raszt. Mert várja, hogy emberi szivre talál. Hiába várja. Az ördög kivetkőzteti az embert utolsó, nemesebb érzelmeiből. Sőt már — majd állattá teszi. Ráemeli kezét feleségére, aki jót akar. Az asszony még mindig tűr. De a pálinkás férjei a leghűségesebb, legtürelmesebb asszony is megutálja. Nincs a világon semmi sem oly utálatos, mint egy folyton pálinkázó férfi, kinek szájából utálatos gőz ömlik. Akinek arca félemletesen eltorzul. Aki munkakeresetét elpazarolja, a kinek se’ Istene, se’ istenháza, se’ törvénye, se gyermekeinek jövője ! A tigris bármilyen vérszomjas, kölykei mégis oda vonják őt és viszi nekik összeszedett eledeleit. A madár is bármily messzire röpül fészkétől, visszatérítik őt csicsergő fiai. De a pálinkába fűlt ember még gyermekeivel szemben is elveszti emberségét. Mit bánja ő, ha gyermekei éheznek, rongyokba járnak. Csak ő nap- ról-napra megkerithesse a maga inni valóját. Valóban az ilyen apától rettegnek a gyermekek, mert előre sejtik szegénykék, hogy nem csak napi élelmüket, de lelki javaikat is eltékozolja. Mert kétségtelen, hogy a részeges apának gyermekei nem csak hogy a nyomornak gyermekei, de még a késő korban is sok-sok betegségben, nyavalyában örökösei lesznek. így borítja rá egész nemzedékre azt a titkos but... a pálinkacsináló ördögmester. A GAZDA TANÁCSADÓJA Adóbehajtás ex-lexben. Megtörtént esetből kifolyólag a közigazgatást bíróság azzal a kérdéssel foglalkozott: hogy ex lex idején lehet-e községi adóköveteléseket behajtani? A közigazgatósági bíróság a panasz elvetése mellett Ítéletében kimondja hogy a szóban forgó községi adókövetelések behajthatok. Az indokolásban felsorolja a bíróság a vonatkozó törvényeket és azt mondja, hogy az autonom jogok közé tartozik, hogy a törvényhatóságok a közigazgatás költségeit költségvetéseikben megállapítsák és azok fedezetéről gondoskodhassanak. KIS GAZDA. Valamit az állatok idei teleltetéséről. Ma már minden gazdának módjában van szecskát vágatni. Alig van község az országban a hol egyik \agy másik^gazdának nem volna szecskavágója, sőt sok helyen a gőzmalmok és száraz malmak tulajdonosai mellesleg szecskavágót is hajtatnak, a hol minden gazda kevés dij fizetése mellett tetszés szerinti, mennyiségű szecskát vághat. Megjegyzem hogy nem mindig egyforma hosszúra kell vágatni a szecskát, mert mig a lónak 11/2 cm hosszú, a marhának 2Va cm. hosszú szecskát vághatunk, miért is a szecskavágót ennek megfelelőleg kell beállítani, akár otthon vágatunk szecskát akár máshol. Ilyen rövidre vágatjuk nemcsak a szalmát, hanem a kevésbé jó takarmány féléket is mert ez által nem csak azt érjük el, hogy az állatok a takarmányt nem szórhatják el, hanem sokkal nagyobb teriméjüt leszünk képesek megétetni a jószággal, mivel épen a szecskán lehet azokat a puhitási miveleleket keresztül vinni, a melyek által a takarmány izletesébbé könnyebben emészthetővé iehetjük. Lássuk most már ezek után a takarmánynemük puhitási eljárásai körül az elsőt : a füllesztést. Az eljárás igen egyszerű s minden kisgazda könnyen megteheti azt, mert egy pár ládán kívül, melyeket maga is elkészíthet otthon, más egyéb felszerelésre nincs szüksége. A láda lehet olyan nagy, hogy abba egy pár állatra számítva egy egész napra való takarmány beleférjen. Mivel azonban a füllesztendő takarmánynak legalább 24 óráig kell lenni a ládában, tanácsos, hogy a gazda az állatok számához viszonyítva több ládát készítsen. A mi a füllesztést illeti az a következő egyszerű módon történik: Tiszta földre kiterítjük a füllesztendő takarmányokat: szecskát, tö- reket, felaprózott répát vagy burgonyát, esetleg, korpát, darát s azt bőven meglocsoljuk sós vízzel, azután jól összekevervén, a leöntött takarmányt a már elkészített és tisztára mosott ládába tapossuk. Most a láda tetejére teszünk egy deszkát s azt kövekkel megterheljük úgy, hogy a ládában levő takarmány állandóan nyomás alatt legyék. Mint már emlitém körülbelül 24 óráig maradt a láda elzárva, ezen idő alatt a takarmány fölmelegszik, megfülledt és kellemes savanykás szagúvá lesz. A füllesztett takarmányt mivel az jól meg is puhult, az állatok igen szívesen elfogyasztják. Lehet ugyan takarmányt fülleszteni láda nélkül is, a mikor a takarmányt az istálló egyik szögletébe rakjuk egymásra rétegenkint és megtiporjuk, csak hogy mivel szabadon a takarmány sok levegővel érintkezik, sok megromolhatik belőle. Máskülönben akár egyik, vagy másik módon történik a füllesztés, mind
