Magyar Földmivelö, 1905 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1905-09-03 / 35. szám

276 MAGYAR FÖLDMIVELŐ S most legbensőbb köszönetemet fejezve ki mindnyájoknak sikeres és buzgó közreműködésökért, melylyel nőegyletünket felvirágoztatni segítettek, engedjék meg, hogy munkásságunk sikeres folyta­tásához működésöket továbbra is kikérjem. Pályaválasztás. Példabeszéddé vált azon mondás, hogy inig kicsi a gyermek, kicsi vele a gond; de növekedvén, nő vele a gond is. Ez jutott eszembe, midőn a cí­met fölirtam ezen cikk fölé. Ennek a példabeszédnek teljesen igazsága van. A szülő, ki gyermeke jövendőbeli jólétét szivén vi­seli, sok gondnak és nyugtalanságnak van kitéve már addig is, mig gyermekét felneveli azon korig, mig pályaválasztásra, kenyértörésre kerül a sor. Vége van a nagy vakációnak, az úgynevezett »heverd el« napoknak. Elérkezett az uj iskolai év. A gyermekek 10 hónapos fáradságukat kipihenve, ismét látogatják az iskolákat. De mi lesz azon gyer­mekekkel, kik 12. életévöket betöltve, kívül marad­tak az iskola falain, mert vagy nekik nincsen ked­vük tovább tanulni, vagy ha van is kedvük, szüleik­nek nincsen módjukban tovább taníttatni őket "l... Pályát, megélhetési módot kell nekiek válasz- tárnok. Nagy gond ez a szülőknek. A gyermekek rendesen azt a pályát kedvelik meg, mely látszólag kecsegtetően mosolyog feléjük; nem tudván felgon­dolni annak nehézkes, fogós oldalát. Kedvük van reá, de tehetség van-e, azt ők nem igen tudják még mérlegelni. Szent kötelessége tehát minden szülőnek kö­rültekintő figyelemmel járni el és gyermeke tehet­ségéhez mérve választani meg a tisztességes meg­élhetést biztositó pályát, életmódot. Nemcsak az a fő, hogy valaki hol, hanem az is, hogyan érvénye­sítheti tehetségét. Számtalan szomorú példa bizonyítja, milyen káros következménye van a pálya eltévesztésnek. Hány tehetségtelen nevelő, hivatalnok, iparos, keres­kedő és gazda-emberrel találkozunk ? Bizony, csilla­got kellene számlálni az égen, ha tudni akarnók a számát. Átok kezükben az a munka, mely áldássá válik a szakértő, számitó ember kezében. Reá fizet­nek vállalt munkájukra, mert elhibázták a számí­tást. Nem csak megkárosítják magukat és üzletfelei­ket, sőt a magukéval együtt mások jóhirnevét is aláássák. A boldogtalanság lépcsője felé egy hatalmas lépés a pálya eltévesztés. Rossz esztendők járásá­nak tartják sokan azt, hogy a jelen időben olyan nagy az adós emberek száma. Pedig ha alaposan széttekintünk tapasztalni fogjuk, hogy nem egészen úgy van. Egyik fő oka a nagymérvű eladósodásnak az, hogy sok embernél hiányzik a kellő szakértelem és számítás; méltán elmondhatjuk, hogy minden pályán többen vannak a hivatalosak, mint a vá­lasztottak. De nem csak a szakértelem hiányzik a pályát tévesztetteknél, hanem sok esetben a munkakedv is. Egymás után buknak el azon küzdelemben, me­lyet a megélhetésért világ teremtése óta viv az em­beriség. íme, ez a pálya eltévesztés szomorú követ­kezménye. Fontolja meg minden szülő a pályaválasztás nagy kérdését és válasszon gyermeke részére olyan pályát, mely tehetségének megfelel és biztos kenyér- keresethez juttatja. Minden szülő, midőn gyermekének pályát vá­laszt, annak második életet ad. Sz. F. vasárnap délután. Rozzant kunyhó lakásom, Nincs tornyos kéménye. Vékony oldalbordája, Hideg kemencéje. Ha eső van, az eresz így fakad kí sirva: Szegény ember szándékát Boldog Isten bírja. Udvaromon kutágas, Szomjan néz az égre. Kiszáradván a mély kút, Bedőlt vénségére. Fáradt vándor jő s benéz, Talán kaphat innya, — Szegény ember szándékát Boldog Isten bírja. Ha munkáról megjövök, Itt sem hagynak békét, Úgy meglep a sok gyerek. Mint kotlót a csirkék. Sirva kérnek kenyeret, Nagy ennek a híja ! Szegény ember szándékát Boldog Isten bírja. Kevés kézimunkámból Nem lehet megélnem; Adóba megy jószágom S az utolsó ingem. Könnyű, kinek van elég Teje, vaja, zsirja! Szegény ember szándékát Bold >g Isten birja. Mondják, hogy a gazdagok Vigan s könnyen élnek! De hát ehhez miköze Vájjon a szegénynek? Én sem esem kétségbe, Hiszen meg van Írva: Szegény ember szándékát Boldog Isten btrja! . . B. S. A leggyorsabb állatok. Az állatvilág nagy sokaságában a mozgás se­bessége tekintetében a legnagyobb szélsőségeket ta­láljuk. Gyorsvonatokkal versenyző lovak, gazellák, strucok és madarak mellett ott vannak a lassan csúszó férgek, amelyek alig látszanak mozogni. Az állatok királya, az oroszlán, Brehm szerint oly gyors, hogy igen jó lovon sem lehet menekülni előle, még nagy térelőny mellett sem. Egy tigrisről pedig Rosny francia utazó azt be­széli. hogy egy kerékpárost hosszú ideig üldözött hatalmas ugrásokkal, mindinkább közeledve hozzá; végre egy patakon átvezető hidacska mentette meg az üldözöttet, mert azon kerékpárjával átsuhant, mig a tigris csak lassan tudott rajta átmenni s látva, hogy a kerékpáros előnyt nyert, abbahagyta az üldözést. A farkasok is hatalmas futók. Franciaország­ban azt tartják, hogy a menekülő felnőtt farkast nem lehet utolérni. Farkasok egy kerékpárost ül­dözve és folyton a sarkába maradva 1 és egy és egynegyed óra alatt 20 angol mértföldet futottak be ami óránkénti 36 kilométer sebességnek felel meg. Az őz másodpercenként 21 méter sebességgel is fut, ha üldözik, de a leggyorsabb négylábúnak a gazellát tartják; rövidebb távolságra sebesebb mint a ló vagy agár, megfogni is csak úgy lehet, ha igen gyors agarakkal és lovakkal halálra fárasztják. De még agarakkal és lovakkal sem bizonyos az elfő­A szegény tűnődése.

Next

/
Thumbnails
Contents