Magyar Földmivelö, 1905 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1905-08-27 / 34. szám
MAGYAR FÖLDMIYELŐ 269 Ha e gyűjteményeket figyelmesen végig szemléljük, elénk tárul az egykori pompejiek egész élete. Sokkal jobban megismerjük őket innen, mintha köteteket olvasnánk róluk. Kérjétek a Gazdakörökben, Olvasó-egyletekben a Magyar Földmivelőt! KIS GAZDA. A szántás és az eke. I. Van egy igen megszívlelendő közmondásunk, mely azt mondja: ahány szántás, annyi kenyér. Amilyen egyszerűnek látszik ez, oly sokat mond. A talajmivelésnek úgyszólván sarkolatos igazsága ez, amit egy józan gondolkodású gazdaembernek szem elől téveszteni egyáltalában nem volna szabad. Sajnos, sok kisgazda erre nem igen ügyel, a szántást inkább szükséges rossznak tartja és azt mondja, hogy: a szántásnak egyébb célja nincsen, mint a földet vetésre alkalmassá tenni. Pedig mondhatom, nagyon téved az illető, ha csak ilyen fogalma van a szántásról, mert akkor elég volna, ha földünket csak közvetlen a vetés előtt szántanónk meg. Az a régi jó idő, amidőn a gazdaember trágyázás nélkül, egyszeri szántás mellett is bőven aratott, már rég elmúlt. Az emberek azóta megszaporodtak, a talaj pedig a hosszú éveken át tartó egyoldalú kihasználás által erejében meggyengült. Hogy a régihez csak megközelítő termés-eredményeket elérjük, az elvont tápanyagok szorgalmas pótlása mellett földünket meg is kell munkálnunk, még pedig megkettőzött szorgalommal és kitartással. Ha ezt nem tesszük, magunk valljuk kárát. Tudok egy esetet, midőn két gazdaembernek egy és ugyanazon helyen fekvő, egyenlő terjedelmű földjén: egyiknek 14, a másiknak meg 20 kereszt búzája termett. Noha mindketten egy időben arattak és csépeltek, a termés megmérésénél kitűnt, hogy, az egyiknek 8, a másiknak 10 hl. búzája termett. Emellett a másik gazdának súlyosabb is volt termése, mert egy és ugyanazon kereskedőtől az első gazda 10, az utóbbi meg 12 koronát kapott minden hliterért. Mit gondolnak tisztelt gazdatársak, miért termett több és súlyosabb gabonája az egyik gazdának, mint a másiknak? Nem azért, mintha emennek jobb lett volna a földje mint a másiknak; s mert az időjárás is egyformán kedvezett mindkettőnek, ennek sem volt tulajdonítható az, hogy az egyik gazdának nagyobb és súlyosabb lett a termése. Miután mindkét gazda gazdálkodását, több éven át figyelemmel kisértem, a hibát abban leltem, hogy migaz egyik gazda földjét csakl—2-szer a másik 3 -4-szer is megszántotta. Tehát ebből is láthatni, hogy nem elég csak a vetés alá szántani, hanem ki-ki saját érdekében cselekszik, ha többször is megszántja földjét. De viszont azzal még nem tettünk eleget, ha földünket 2—3-szor jól-rosszul megszántottuk; kell, hogy a szántás milyenségére is tekintettel legyünk. Ha a kisebb gazdák szántási munkáját vizsgáljuk, azon szomorú tapasztalatra jutunk, hogy szinte hihetetlenül hangzó hibát szoktak elkövetni. Beállítják ekéjüket 8—10 cm. mélységű szántásra s ezzel a mélységgel szántanak mindaddig, mig csak ekéjük tart, de arra, hogy mikor és mi alá szántanak, leg- kevésbbé sem ügyelnek. Az ily egyforma mélységű szántásnak aztán az a nagy hátránya, hogy a barázda feneke majdnem kőkeménységü marad, úgy, hogy az elvetett magból kikelt növénynek gyökerei csak nehezen tudnak áttörni a kemény földrétegen s fejlődésükben visszamaradnak. Mindezek után azt kérdezheti valaki önök közül; a mélységet tekintve, hányféle is lehet hát a szántás s mikor kell az egyik vagy a másik szántást alkalmazni ? Megmondom azt is. A szántás négyféle lehet, és pedig: sekély-, középmély-, mély- és mélyítő-szántás. Lássuk majd egyenként őket. Az almafák veszedelme. A földmivelésügyi miniszter tekintettel arra, hogy az ország számos vidékén a vérletü (sifoneura lanigera) föllépett, sürgős rendeletet intézett a törvényhatóságokhoz, melyben erélyes és körültekintő védekezésre hívja a gyümölcstenyésztőket, akik a kötelező irtást elmulasztják, azok 200 korona birsággal sujtatnak. Négyezerötszáztiz szőlőfürt egy tökén. Debrecenben, az ottani Gondy-család udvarán, a tornácot befutó egyetlen szőlőtőke az idén négyezerötszáztiz fürtöt termett. A tőke, mely még csak nyolc éves. huszonhat méter magasságra nyúlik fel s valósággal Semiramis függőkertjére emlékeztet. Az érdekes csodát sokan megtekintik a városból. Kinek van szüksége jó vetőmagra? A kisbéri, bábolnai, mezőhegyesi és fogarasi ménesbirtokok, valamint a gödöllői kir. koronauradalom, gabona és egyéb terménykészletéből az erre alkalmas minőségű magvak, az alábbi feltételek mellett vetőmagul mindazoknak a gazdáknak kiadatnak, a kik ez iránt a birtokok igazgatóságaihoz fordulnak. Az egyes termények csak készpénzfizetés mellett engedtetnek át. Az eladási ár Kisbérre és Bábolnára, Mezőhegyesre és Gödöllőre nézve a budapesti tőzsdei, Fogarasra nézve pedig a fogarasi piacon jegyzett piaci árak szerint állapittatik meg, oly módon, hogy az elszállítást megelőző napon jegyzett tőzsdei, illetve piaci árakból szállítási költségre Kisbéren 83 fill. Bábolnán 60 fill. Gödöllőn 30 fill. Mezőhegyesen pedig 100 fill, q-ként levonatik, az ily módon megállapított árakhoz azonban mivel jól megrostált vetőmag engedtetik át, — mind egyik birtokon métermázsánként 2 K. azaz két korona hozzászámittatik. Egy gazdának egy és ugyanazon gabona nemből 100 q-ig, egyéb magvakból 10 q-ig terjedő mennyiség engedtetik át. A vásárolt vetőmag kizárólag csak vetésre fordítható, ezért a megrendelő gazda kívánatra a megrendelés teljesítése előtt hiteles községi bizonyítvánnyal igazolni tartozik, hogy a megrendelt vetőmagra tényleg szüksége van. A szállítást a legközelebbi vasútállomásra mindegyik birtok ingyen, illetve költségfelszállitás nélkül teljesiti ugyan, de a vasúti szállítási költségeket a megrendelő fél viseli. A szükségelt vetőmagvakra előjegyzéseket is kérhetnek a gazdák az említett uradalmak igazgatóságaitól, és pedig őszi gabonára f.
