Magyar Földmivelö, 1905 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1905-08-27 / 34. szám
MAGYAR FÖLDM1VELŐ 267 óráig tartó 12 óra alatt, olyan szél lesz a hónap 12-ik napjában az órák szerint. Ha az állatok veszekednek, rossz idő lesz. Hideg éjjel, szép idő. Ha nincs harmat, jó idő lesz. Sok csillaghullás jó időre mutat. Ha a nap tisztán nyugszik, jó időt várhatsz. Ha a tejut tisztán ragyog, jó időt kapunk. Csillagos éjszaka, jó idő. Persze ezt csak mondogatjuk. Más kérdés, hogy mindég igy igaz-e ? Tervezgetnek... beszélgetnek ... Szegény ember szándékát boldog Isten bírja. Elmúlik a nagy munka. Aztán integet egy másik idő, mikor a munkás embernek abból kell élnie, amit a nagy munka idején összekuporgatott... Be okos ember is, aki tovább lát az orránál. Aki jól számon veszi, hogy több nap, mint kolbász. Azt mondja a régi példaszó: Amit a férfi keres, az asszonynak kell azt megtartani. Az asszonynak bizony. Ott ahol az asszony talpon, van mint szokás mondani: Ez aztán asszony a maga talpán. Ott rendszerint nem üt úgy be a szükség, hanem minden napnak megleszen a maga regulája. Az asszony fontolja meg jó előre, mire vagyon okvetlenül szükség. Mert amire okvetlenül nincs szükség az maradjon ám. Mert hej, mikor a markában van az embernek egy kis költeni való, akkor vickándozik az ördög a kebelben ... Tervezgetnek... beszélgetnek a békés, egymást megértő tűzhelyeken a bekövetkező időről, szükségről. A vauról és nincsről. Meghányják-vetik a dolgokat és okosan osztják be, hogy jusson is, maradjon is. Asszongok, talpon legyetek tehát! A bodrogközi gazdasági vasút közeledik a megvalósuláshoz. A vonat, amely Zemplén vármegye legtermékenyebb, szinmagyar lakta, mintegy 150,000 katasztrális holdat magában foglaló vidékének úgy gazdasági, mint közforgalmi, szociális tekintetekből egyaránt nélkülözhetetlen fejlődési tényezőjéül kínálkozik. Egyelőre Királyhelmecet Sárospatakkal, esetleg Bodrogszerdahelyet kötné össze, illetőleg a két végállomás mellett csatlakoznék a Máv. Sátoraljaújhely—máramarosszigeti és Sátoraljaújhely — budapesti vonalaihoz. Később a vidék felső, úgynevezett Latorcamenti része is bevonatnék a hálózatba. Az első sorban kiépítendő hálózat — körülbelül hatvan kilométernyi hosszúságban — a Tisza- Bodrog által alkotott félsziget azon részeit érintené, amelyek a közlekedési viszonyok mostohasága miatt úgy gazdasági, mint minden más tekintetben igazán tespedésre vannak kárhoztatva s ezen okból — dacára a talaj termékeny voltának — a kényszerű gazdasági egyoldalúság meddővé tette a nép törekvését, sőt a munkaalkalom hiánya sokakat az Amerikába való vándorlásra késztetett. A vasút előreláthatólag a legrövidebb idő alatt gyökeresen át fogja alakítani a Bodrogköz gazdasági viszonyait. A biztos gyors, olcsó közlekedés a jutalmazó uj gazdasági ágakat fogja életre hozni, aminők a cukorrépa, cikória, kender-, dohánytermelés. Alkalom nyílik a mezőgazdasági ipari vállalkozásra, valamint a mezőgazdasági melléktermények könnyű értékesítésére. A munkás tavasztól késő őszig fog kereshetni, mig idáig az utolsó kéve megkötése nagyjában az utolsó kereset is volt. A Bodrogköz érdekeltsége élén gróf Mailáth Józseffel és báró Sennyey Miklóssal — az arad—Csanádi gazdasági vasutat véve mintául — részvénytársasággá alakul és az 1,400.000 koronára előirányzott alaptőke beszerzésére 14.000 darab 100 korona névértékű részvényt bocsát ki. S hogy a részvények megszerzését a kisebb exisztenciáknak is biztosítsa, a részletfizetés nagyobb kedvezményét nyújtja. Különben az érdekelt községek a vasút által nyújtandó előnyök mértéke szerint tetemesebb, vagy kisebb minőségű részvények jegyzésével támogatják a vállalatod. Sárospatak város például 100 ezer korona értékű részvény megvételét határozta el s azonkívül az építendő vashidat, tereit, útjait s esetleg utcáit is, ingyen hajlandó a társulat céljaira átengedni. VASÁRNAP délután. Pompeji. — Az ezernyolcszáz év előtt eltemetett és nem régen kiásott város. — Bagossy Bertalantól. Egész Olaszországnak tagadhatlanul legszebb tengerparti vidéke a nápolyi öböl. A szárazföld félkör alakban öleli át a tirheni tenger kékes-zöld habjait, melyekből néhány mértföldnyi távolságban Kapri szigetének sziklái meredeknek az ég felé; szemben van Szorrentó, a paradicsommá tett vidék a maga narancs- és citromerdeivel; délkeletre komoran emelkedik föl a Vezúv, a hatalmas tűzhányó hegy. Orma örökké füstölög. Környékén az eget folyton felhő takarja. Ha éjjel nézzük, lángot és tüzsziporkákat látunk belőle előtörni. Akármilyen félelmes szomszéd is a Vezúv, környékének lakói a földnek leggondtalanabb népét képezik. Ha pár fillér van zsebükben, dalolnak és táncolnak, mintha a világ legboldogabb emberei volnának. Feledik, hogy a haragos szomszéd, a Vezúv megrázkódhatik s annyi izzó lávát, tüzes hamut és köveket szórhat több mértföldnyi távolságra, hogy eltemetheti az egész környéket minden lakóival együtt, mint a hogy Krisztus után 79. évben Pompeji, Herculanum, Stabie városokat és még több más kisebb községet elborított. Ezen borzasztó pusztulást egykorú történetírók beszélik el, kik azon időben a helyszínén voltak, de sikerült megmenekülniük. Elmondják, hog}r Pompejit, a tizenkétezer lakossal biró várost, Krisztus után hatvanháromban a földrengés pusztította el; a következő években a lakosság a romok elhor- dásával s uj épületek emelésével voltak elfoglalva, midőn tizenhat évvel később, tehát Krisztus után hetvenkilencben, a már-már helyreállított városra a végső pusztulás bekövetkezett. Augusztus 25-én déltájban kitört a Vezúv s izzó lávával és hamuval boritá el az egész vidéket. De beszéljen erről egy egykorú történetiró, az ifjabb Plinius, ki azon nap borzalmait átélte. »A felhő«, mondja ő, »lesodortatott a földre, elfödte előlünk a tengert, láthatlanná tette Kapri
