Magyar Földmivelö, 1905 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1905-08-27 / 34. szám
VIII. évfolyam. Szatmár, 1905. augusztus 27. 34. szám. Munkát-adó gazdák szervezkedése. Az ország első vármegyéje kezébe vette a mezei munkásügyek rendezését. Megkezdi a munkát azzal, hogy a mezőgazdasági munkások és cselédek helyzetéről, megélhetési viszonyairól biztos adatokot gyűjt. Egyáltalán arra törekszik, hogy végre valahára emberséges módon felépitse azt a hidat, melyen keresztül a gazdák és munkások bizalommal, békeséggel és méltányossággal közlekedhessenek. Azt hisszük, hogy az ország első vármegyéjének példáját követni fogják a többi vármegyék is. Jól van, ez igy ! Régen kellett volna már e gondolatra rájönni. Akkor sok megrázkódtatástól, keserűségtől, csalódásoktól és kártól menekült volna meg a magyar gazda — világ. Lent és fent — egyaránt. A mezei munkások csak megelégedettséggel nézhetik e szervezkedést. És semmi esetre sem ellenséges indulattal. A mi munkásaink nem félnek e rendezéstől, sem a szervezéstől! Hiszen minden körülményt figyelembe véve — az nekik, a mezei munkásoknak lesz közvetlen javára. Csak gyűjtsék, — de lelkiismeretesen — az adatokat. Nyúljanak könyökig a munkások életébe. Ezt kivánjuk mi. Az igazságos, emberséges gazdák eddig is méltányosok, jó szivüek voltak a munkásokhoz. Más emberséges gazdák pedig az adatok összehasonlítása alapján, ha látni fogják, hogy szükkeb- lüek voltak: igazságosabban fognak mérni. És ki fog derülni sok-sok titok. A mentő hajón szaladgálni fognak a felriasztott patkányok. Ki fog tűnni majd, hogy ebben az országban, hol sok-sok ősi birtokokban főbérlők és ezek kezei közt vergődő alfelbér- lök mily emberséggel vannak a munkások irányában. Azért csak szervezkedjenek a munkát- adó gazdák. Mi örülünk annak. Igen, vegyék elejét a szerződések megszegésének, az izgatásoknak. Az állandó gazdasági cselédek lakásait jól spektálják meg. Lesz ott ám sok-sok hetyen spektálni való. Vegyék számba az ingyen teljesítendő mindenféle szolgálati napokat. Tartsák be a vasárnapi munkaszünetet. Vessenek figyelmet a korpótlékra a hűséges cselédeknél; az ingyen gyógykezelésre, a tűzbiztosításra, a cselédek adójára — ezek mind mind oly ügyek bizony, melyek már régen rendezésre szorulnak. Csak egyet kérünk! Ne úgy munkálkodjanak, hogy a hatá- razatok mindig papiroson maradjanak. Ne küldözgessenek folytonosan bizottságot bizottságra. Iszen megmondotta valaki már magyarán, hogy ha a jó Isten a világ teremtését bizottságokra bizta volna, még ma se’ lenne meg ez a világ. Tehát munkára fel magyar gazdák, munkát adók. A mezei munkás nép csak hálával adózik, hogy végre valahára — ébredeznek, szervezkednek.
