Magyar Földmivelö, 1905 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1905-01-29 / 4. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 27 MEZŐGAZDASÁGI MUNKÁS-ÜGY. Birtok-parcellázás Alpáron. Alpár pestmegyei község lakosai között nagyobb mozgalom indult meg arra, hogy a község nagyobb számú küldöttséggel forduljon gróf csáky Károly váci püspök elé az iránt, hogy a község határában levő 2700 holdas birtokát adja el örökáron a községnek parcellázás céljából. E kérelemre az indítja a község lakosságát, hogy létszámuk évről-évre szaporodik s leszámítva egy-két nagyobb gazdát a község lakosainak túlnyomó része csak 1—5 hold földbirtok tulajdonosa, miért is az életfentartás és családalapítás rendkívüli nehézségekkel jár. A püspöki birtok egészen a község alá húzódik s igy a község már tovább terjeszkedni sem tud. Mindezen segítve lenne, ha sikerülne a püspöki birtokot örökáron megvenni. A község lakosai reményük, hogy fenkölt gondol- kozásu és nemesszivü püspökük e szinmagyar községnek kérését meg fogja hallgatni s meg fogja ta- láli az utat és módot, hogy miként lehet a község nagy baján segíteni. Háziipari kurzusok. Most kezdődött meg 280 községben a mezőgazdasági háziipari kurzus. A kurzusokon leginkább kosárkötést tanulnak, mert a baromfitenyésztés, gyümölcs és szőlőtermelés következtében főleg a kosárké- szitmények értékesíthetők könnyebb szerrel. A háziipari kurzusokon 30.000 földmiveló munkás tanulta meg a háziipar valamely ágát s a legtöbbje télen át kedvteléssel űzi. AMERIKA Magyar szövetkezet Amerikában. New- Yorkból jelentik, hogy a hridegporti magyar fogyasztási szövetkezet megkezdette működését. A fogyasztási szövetkezet megvásárolt egy jónevü üzletet és az üzemet azonnal megkezdette. Roosevelt a magyarok között. Roosevelt köztársasági elnök, mint ismeretes, a magyaroknak lelkes barátja. A magyarok iránt érzett szimpátiájának csak a közelmúltban adta fényes tanujelét, mikor Apponyi Albert grófot Amerikába való érkezte- kor meghívta Oyster-Bay-be, a hol valóságos tüntető barátsággal vette körül nemcsak ő maga, hanem családja is. Akkoriban Apponyi meghívása nagy port vert föl és pedig nemcsak azért, mert az ilyenfajta meghívás nagyon ritka s mindig kitüntetés számba megy, hanem azért is, mert az összes nemzetek parlamentjeinek kiküldöttei közül egyedül Apponyit érte Roosevelt elnök kitüntető figyelme. Az elnöknek a magyarok iránt való rokonérzése régi keletű. Még abból az időből származik, mikor New- Y ork város rendőrfőnöke volt. Rokonérzése csak erősödött akkor, a mikor a newyorki magyarság diadalra segítette azt a zászlót, melyet a republikánus párt Newyork állam kormányzójává való megválasztása érdekében kibontott. A legutóbb lezajlott elnökválasztáson a magyarok mind Rooseveltre szavaztak. Roosevelt elnök ezért hálásan gondol a magyarokra s ezt talán nem igazolhaja semmi más jobban, mint az, hogy meg fog jelenni azon a lakomán, a melyet tiszteletére a newyorki magyarok február 14-ikén a magyar negyed valamelyik termében, minden valószínűség szerint a Café-Boulewardban rendeznek. Érdekes, hogy Roosevelt egyenes óhajtására rendezik a banketet a magyar negyedben és magyar helyen, s nem Newyork legelső és legfényesebb szállójában, a Waldorf-Astoriában. A lakoma valóságos magyar ünnep lesz. TÉLI ESTÉK A tenger. Életem legszebb és legemlékezetesebb percei közé számítom, mikor először pillantottam meg szemeimmel azt a mérhetlen víztömeget, melyet tengernek nevez az emberi nyelv. Ott állottam mozdulatlanul a parton, lelkemben megrendülve, szivemben ámulattal eltelve. A meddig szemem csak elláthat mindenütt viz és viz... Percekig pihentettem tekintetemet fölszinén, aztán keresem e nagy viz birodalomnak határát... Hasztalan keresem, tekintetem a végtelenségben vész el! Egyszerű, de méltósággal teljes az a látvány, a mit a tenger felszíne nyújt. Kedves, megható mormolását úgy elhallgattam, mikor nyugodt és csendes vala. Egyszer-egyszer oda verődnek csendesen omló hullámai a parthoz, aztán visszasimulnak, mintha csak játszanának. Az egész felszíne sötét kék, Nem csuda, ha azt gondolja az ember, hogy a vize is olyan szinü. Csalódtunk mi is. Merítettünk úti poharunkkal belőle és meggyőződtünk, hogy vize éppen olyan tiszta és átlátszó, mint a mi kutvizünk, De mikor megizleltük, akkor éreztük, hogy nem kellemes ám. Keserű és sós az ize. Miért kék tehát mégis a tenger felszíne ? A kék szin az égnek visszatükrözése a tenger felszínén. Azt meg bölcsen tévé a Gondviselés, hogy ez óriási víztömeget sóval látta el, mert a só megőrzi a tengert a rothadástól és nem engedi, hogy ártalmas kigőzölgésekkel veszélyeztesse a partvidék levegőjét. Már útra készen állott hajónk, melyen indulni készültünk. A tenger, mint mondám egészen csendes és szelíd volt. A kapitány elfoglalta helyét, a parton álló személyzet visszahúzta a deszka hidat. A matrózok sürögni, forogni kezdtek s egyszer csak a hajó lassú csavarodással indulni kezdett. Én a fedélzetre menteni s mire felértem, a gőzös kereke erős hullámokat kezdett verni a különben csendes vízben. Mikor a már megtett útra visszatekintettem s láttam, hogy' el vagyunk szakítva a száraz földtől, lelkem elfogódott s egy megmagyarázhatlan érzés szállotta meg lelkemet. Mintha más világban érezte volna az ember magát, mintha lába alól elvesztette volna a talajt, nem éreztem magam biztonságban. Később nyugodtabb lett kedélyem. Lelkemet gondolatok szállották meg s azok teljesen elfoglaltak. Valaki a temetővel hasonlította össze a tengert. Temetője a tenger a szárazföld vizeinek, melyek keresztül futva országok és országokon, habjaikban homokot, sarat és követ s'ki tudja még mi mást... temetni visznek a tengerbe s annak nyugodt ölébe pihenésre szállítják. Szép a hasonlat, de a többi testvéreink szokása szerint kissé sántít. A tengerben élet van. Maga
