Magyar Földmivelö, 1905 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1905-01-29 / 4. szám
26 MAGYAR FÖLDMIVELŐ kintenek, ami érthető is, mert az elnöki vezetés oly kezekben van, amelyekben már sok társadalmi probléma nyert szerencsés megoldást. Főúri köreink bizonyára követésre méltó példát látnak Mailáth Józsefné grófnő ezen legújabb zászlóbontásában. G AZ DAKÖRÖK Gazdaköri tanfolyamok. Meskó Pál, a Magyar Gazdaszövetség titkára ez utón tudatja a községek társadalmi életének vezető embereivel, hogy a falusi gazdakörök szervezésének szükséges voltáról és a földmivelők érdekeinek előmozdítását célzó törekvésekről szívesen tart előadásokat bármely megyei központban, ahol az illető vármegye lelkészei, tanítói, jegyzői, földbirtokosai ez iránt érdeklődnek. Megkeresések Meskó Pálhoz Budapest VIII. Vas-utca 15/a intézendők. A szülőföld. Hogy mi a szülőföld, arról már sokat zengtek a költők szépen rímelő sorokban. Megfestették már sok száz dalban a szülőföld igéző varázsát: megénekelték, miképpen vonz magához az a por, amelyből a gondtalan gyermekkorban várat építettünk s ahol bohó ábrándokat szőttünk a ködbe burkolt, de szépnek álmodott jövendőről ... Ha e mindenkinek szent rögök közül elsodor az élet vihara, visszavágyunk valamennyien : az ur és szolga egyaránt. Valaminthogy visszasírta szülőföldjét egy sereg székely cseléd, akiket nemrégen hoztak Szegedre, hogy kenyerüket itt keressék meg. A székely munkáskéznek az Alföldre való áttelepítésében Sassí Nagy Lajos szegedi felsőkereskedelmi iskolai tanár buzgólkodik. Legutóbb is huszonkét székely cselédet helyezett el Szegeden. Valamennyien egy faluból valók, együtt őrizték a libákat és együtt kerültek el az ismerős rögök közül. Valamennyien ott sirdogáltak a kihágási bíróság folyosóján s amikor beengedték őket. a legidősebb könnyes szemmel panaszolta el a bajukat az ő különös beszédmódo- rukban: — Nem tudjuk, mi bajunk, tekintetes főkapitány ur . . . Minden reggel annyit sírunk, hogy már hiegfájult a szemünk. — De hát miért? Rossz helyük van? — Nem. Csak mikor reggelenkint meglátjuk, hogy gyön föl a nap. sírva fakadunk. — Miért ? — Itten erre gyön föl a nap, — mondta a pirospozsgás orcáju leány és sírva mutatott Algyő irányába — nálunk meg a másik irányban szokott fölkelni a nap. Aztán szomorúan tette hozzá : —- Nem bírunk mink itt megszokni . . . Küldjön haza kapitány ur . . . Gabonaraktár Óbeosén. Az óbecsei gazdák között mozgalom indult meg egy szövetkezeti gabonaraktár felállítása érdekében. — Az eszme nagyon életre való, mert óbecse a Ferencz-csatorna mellett fekszik, s igy olcsó vizi útja van, melyen a gabonát legelőnyösebben szállíthatja. Ezt a példát több község követhetné ; nagyon előnyös volna a gabona értékesítése végett, mert akkor a gazdák közvetlenül adhatnák el terményeiket a nagykereskedőknek és a közvetítés diját megtakaríthatnák. Az ál Rudolf trónörökös. Gregor György oláh-dubovai jómódú gazdához folyó hó 13-án este beállított egy jól öltözött idegen, akinek ruhájáról csurgott a viz. Egész testében dideregve, szállást kért. Gregor felesége a meleg kandalóhoz ültette, ruháját kiszárította s meleg étellel kínálta meg. Feltűnt Gregoréknek, hogy a vendég átázott ruhája alól fényes gombos, aranyzsinóros és érdemjelekkel díszített katonazubbony látszik ki. Vacsora után maga mellé ültette a gazdát és feleségét s miután lelkűkre kötötte, hogy kilétét senkinek el ne árulják, bizalmasan elmondta, hogy ő senki más, mint »Ferenc József császár« fia: Rudolf, aki az igazságos Mátyás király módjára, évek óta bejárja az ország minden zugát, hogy majd király létére ismerje népét. Elmondta továbbá, hogy az öreg király májusban le fog mondani s akkor ő veszi át a trónt. Gregorék megrendülve hallgatták a német- cseh kiejtésű tót beszédet. Az ál trónörökös arra kérte őket, hogy tartsák el őt három napig, mig jól kipihenve, tovább folytathatja titokzatos utazását; ő majd ezerszeresen meghálálja jótéteményüket. Gregorék az idegent három napig tejben-vajban fürösz- lötték, hússal etették és borral itatták. Harmadik nap reggel — csikorgó hideg lett — a vendég elmondta, hogy ideje lejárt, tovább kell haladnia: pénzét téli kabátjával együtt elvesztette, cipője, sapkája rongyos, — kérte Gregorékat, hogy szerezzenek neki meleg ruhát és 2t)0 forint útiköltséget, ő majd májusban 20.000 forinttal fogja őket megjutalmazni. Gregorékat elkábilotta az ígért kincs, összetanakodtak ; az összes megtakarított pénzüket, 47 forintot az asszony magához vette és tüstént indult Rózsahegyre a ruhákat bevásárolni; a gazda az is- tálóból kivezette két ökrét s útnak indult Felső-Ku- bin felé, hogy ott eladja. Útközben ismerős mészárossal találkozott s ökreit annak adta el 180 forintért. Az asszony pompás hosszú téli kabátot vett 25 forintért, egy pár téli cipőt 8 forintért és egy meleg báránybőr sapkát 4 forintért s 10 forintot még vissza is hozott. Este felé a gazda is megjött s a 180 forintot a biró jelenlétében akarta magas vendégének átadni, mire ez azt felelte: — Nem bánom, ha a bírót elhívjátok, de akkor a 20.000 forint jutalomnak a fele a bíróé lesz. Erre Gregorék elhallgattak s az asszony a 180 forintot a trónörökös ingébe bevárta, nehogy ismét elveszítse. A fenmaradt 10 forintot pedig kezébe adták, azonkívül ellátták elemózsiával, egy palack borral és egy sült tyúkkal. Az ál Kronprinc ekkor a fényes zubbony belső zsebéből egy német Írást vett ki s azt átadta Gregornak azzal, hogy május 1-én jelentkezzen az adóhivatalnál s az irás felmutatására megkapja a 20.000 forintot, azonkívül 10 évig fel van mentve az adófizetéstől. A házigazda könyezve búcsúzott el magas vendégétől s egyik szomszédjával szánon vitette el késő este Rózsahegyre. Másnapra az adószedő állított be Gregor házába, ez azonban előállt a kapott német Írással, amely egy ócska német végzés. A csalásra igy jöttek rá s most az ál trónörököst keresik, akinek nyoma veszett, de kopott ruhája révén talán kézre kerül.
