Magyar Földmivelö, 1905 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1905-01-22 / 3. szám
MAGYAR FÖLDMIVELÓ 21 Hol az ördög ? Vagy ki hát a magyarnép legnagyobb ellensége? Irta : Mester. Tűz van ! Az a szívtelen pálinkafőző ördög szolgálatába fogad mindent és mindenkit, a ki rombol és ront. Azt mondják, hogy az indus-nép olyan szellemben hitt, a kinek száz keze van. Egyszerre százfelé nyúlhatott. Szakasztott mása ennek a szellemnek ez a gonosz pálinka főző ördög. Egyszerre száz fele csinálhat bajt. Gyertek csak most. figyeljük a falusi ifjúságot, olyan kamasz fickókat, kikkel már megizleltette az ő főz tjét. Ezeket először is akaralosokká, engedetlenekké, rakonczátlanokká teszi. — Mit! ’Iszen nem vagytok ti már gyermekek. És a falusi legények előtt kinyitja — a korcsma ajtaját. Csakhogy a korcsmázáshoz pénz kell! Az ördögfőzte pálinkát nem mérik ám — ingyért. No jól van! Mig az édestől kicsalhatunk egy kis vasárnap délutánra valót, hát rendén van ! Csakhogy az alkoholnak, pálinkának olyan természete vagyon, hogy mentői több ömlik le a garaton, annál többet kíván ő kegyelme. Inni és inni, erre isztikéli az áldozatokat ez az ördögfőzte koty- valék. Hát bizony inni akarnak a falusi legények is. Rajta tehát vagy pénzt, vagy olyan értéket kell keríteni, a miért cserébe adják az italt. És mig a szülők munkájuk után az éj csendjében mélyen pihennek, alusznak: a kamaszokat űzi, kergeti ... az ördög. Hová? A korcsmákba, a csűrökbe, a szmzé- kokba, a magtárakba. Hordják a keserves verejtékkel keresett élelmi szereket. Búzát, gabonát, tengerit, paszulyt. Az mindegy. Már az ilyen ifjúságnak nincs kisbirója, azaz lelkiismerete. Az ördögfözte ital azt is megrészegíti ám, mint a — testet. Ám a szülők csak nagy későn veszik észre, mire vetemedtek az ő gyermekei. Most döbbennek meg. hogy bizony, bizony miértfis engedték meg azoknak a kamaszoknak a korcsmázást. Tehát a szesz, a pálinka már tolvajokká telte az ö gyermekeiket! De ez még nem minden. Évről-évre olvassuk, halljuk, hogy nemcsak önmagukat teszik tönkre az ily kamaszok,1 de nyomorba és szerencsétlenségbe kergetik a községeket. A múlt esztendőben, ilyen magtári látogatás alkalmával gyufát gyújtottak a jó madarak. A gyufától tüzet fogott a pókháló. Egyszeribe veres láng csapott fel. Vészkiáltás hangzik a csendes faluban: — Tűz van! Mély álmából arra ébredt fel a lakosság, hogy lángtengerben van az egész falu. Iszonyú csapás zúdult a szegény népre. Még ma is emlegetik — a kegyetlen éjszakát, melyet a pálinkafőző sátán hozott fejükre. Azóta sok község okult. Erősen tiltják az ifjúságot a korcsmától. Jól teszik. De hát az ifjúság aranyvirág. Tűz van szivükben. Hát ’iszen ó nekik is van joguk az aranyos kedélyhez, a szórakozáshoz. Az italt sem lehet egyszerre elvájni tőlük. Mert azlán majd egyszerre kezdődik a forrás, hogy szétveti azt a duzzadó mellet. ügy van! Száz és száz községben alakítják az ifjúsági köröket. Olyan otthont teremtenek a falusi legényeknek, a hol jól találják magukat. Mulatságot is rendeznek. És ilyenkor bort. adnpk az ifjúságnak. Mert módjával a bor az ifjúságnak is nemes hevületet ad. Mikor azlán tánczra perdülnek, tűz van itt is! De olyan tűz, mely sem verekedésekre, sem szerencsétlenségekre nem ragadja az ifjúságot. És ha a pálinkakészitő ördög uram veszi észre, hogy itt ugyan nincs kibe kötni: szégyenkezve sompolyog el. KIS GAZDA. ___ Va lamit az állatok idei teleltetéséről. A dohányt termelő gazdának ajánlom, hogy a fölös számban termelt dohánymagot sajtolja ki, a mikor is két hasznos terményt fog nyerni: olajat, melyet világításra és pogácsát, melyet lakarmány- zásra használhat. A jószág szívesen eszi a pogácsát de meg a dohány magot is és mondhatom, hogy mindkettő zsírtartalmánál fogva többet ér a korpánál. Előre figyelmeztetem azonban a gazdát, hogy naponta legfeljebb 1 kgr-ot adjon belőle a marhának, még pedig úgy, hogy vízzel moslékká megfőzni s a szalmaszecskát leforrázza vele, mivel a moslék a szalmát megpuhitja s izletesebbé teszi a jószággal igen sok szalmát tud megetetni már pedig szerintem az idén az a fő dolog, — a mi kevés szénánk van azt növendék állatok részére tartsuk fűm. mint a melyek a szénát nem nélkülözhetik. Bár az eddig felemlített takarmányfélék feletetése által számottevő értékesebb takarmányt takaríthatunk meg. az értelmes, körültekintő és józan gondolkodású kis gazdát minden utón vezérelje a takarékosság s azon önzetlen törekvés, hogy meglevő takarmány készletét czélszerü felhasználás által na- gyobbilsa. De hogyan, mi által és mi módon nagvobbit- hatja a gazda takarmány készletét? Erre igen rövid feleletem az : bogy mindazon anyagokkal, melyeket a jószággal fel lehet etetni ne aljazzunk s hogy ezen anyagokat már csak azért is, hogy minél többet egyenek meg belőle az állatok, okkal móddal részükre izletesebbé tegyük. Ugy-e bár az idén, ha nem is olyan sok mint tavaly, de a többi közt mégis legtöbb az őszi szalmából található a gazda udvarán. Ha spórolni akarunk, azzal spóroljunk a mink van s a mivel lehet. Takarékoskodjunk az őszi szalmával! Erre vonatkozólag vegyünk példát önmagunkról. Tudom nem egyszer történt meg velünk az az eset, hogy mikor bevásárolni mentünk valami messzebb fekvő nagy városba, az időt elnézve, lekéstünk a vonatról, pedig hát alig maradt az útiköltségen felül egy pár picula a zsebünkben. Mig hasunk korgott az éhségtől, szemeinkre álom nehezedett, elkezdtünk gondolkozni, hogy mi tévők legyünk. Enni kell, de aludni is muszály! Bizony jól esnék fáradt öreg testünknek egy jól megvetett pu-
