Magyar Földmivelö, 1905 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1905-01-22 / 3. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 22 ha ágy, de nem telik ám a zsebből, mert ha megvacsorázunk kevés marad a pénzből, a miért nem adnak puha, jó ágyat. S mit tettünk? Nem azt, hogy inkább elébb jól laktunk s csak azután mentünk szállást keresni persze kevés pénzért nem jutott valami kényelmes puha ágy, de jó volt az is, szívesebben eltűrtük a kemény fekvést mintha üres éhes gyomorral puha paplanos ágyba kellett volna feküdni. És vájjon a jószág nem-e szívesebben fekszik jól lakott gyomorral kevésbé almozott valamivel keményebb állásban, mint éhes gyomorral vastagon és puhán almozott helyen? Nem-e inkább megszokja az állat a rosszabb fekvést mint az éhséget ? Nagyon valószínű, hogy az idén igen sok kis gazda nagyon rá fog szorulni szalmájára s igy akarva, nem akarva, kénytelen is lesz más alomról gondoskodni. Nem mondom, hogy nem lesz szokatlan a jószágnak, de hiába a szükség törvényt bont, aljazui kell azzal a mivel lehet és tud a gazda. Hiszen alom pótszerül igen sok anyagot használhatunk, igy például a fűrészpor, tőzeg és falevél stb. mind jól felhasználhatók alomnak, de mivel ezek nem mindenütt feltalálhatok, olyan anyagokhoz fordul a gazda, melyek mindenütt meg vannak s ezek nem más mint a száraz föld és homok. Hála Istennek homokunk van elég, csak el kell érte menni a nyíri gazdának! De ha már nagyon ragaszkodik a gazda a szalmával való almozáshoz akkor hát legyen takarékos s ne tűrje az almon a ganéjt és hugyot, hanem tartsa azt folyton tisztán. Nagyon sok takarmányt és szalmát megtakaríthat, de egyúttal feletethet a gazda, ha nem engedi meg az állatoknak a pocsékolást. Ugyanis az állatok a mi nekik nem Ízlik például a rosszabb szénát, de különösen a szalmát, kihányják a jászolból az alomba, vagy pedig sok izéket hagynak belőle. Nagyon természetes, hogy a takaros gazda igyekszik azt magakadályozni olyképen, hogy a szalmát meg a takarmányt szecskának megvágja a füllesztés, leforrázás, esetleg a kinek módjában áll gőzölés által puhábbá, egyúttal könnyebben rághatóvá és izlete- sebbé téve adja az állatok ebbe. Kimme! Fereno áll. gazd. szaktanár. mi újság? Rosta. A honatyák tehát beszámoltak az ő választóiknak. És e beszámolóval sokan búcsúztak is. Mert hej. ingatag az a nép kegy, akár a nádszál. És ugyancsak talpán legyen, aki markában tartja. Sok függ bizony a maradást illetőleg a honatya leleményességétől, no meg népismeretétől. És itt eszembe jut egy hires beszámoló beszéd. Ép- peg’ alkalmatos lesz, hogy elmondjam. * Már háromszor választotta meg a jó tót nép nagyságos Batizfalvy uramat képviselőül. Nem is háborgatta ezt a kerületet senki emberfi, mert jól tudták, hogy ott bizony hiába való minden kísérlet. Az a nép szereti képviselőjét, hallani sem akar másról. A legutóbbi választáskor azonban mégis akadt olyan bátor ember, aki vállalkozott arra, hogy csalékot dob Batizfalvy uram választói közé. Amúgy titokban el is ment a nép közé és amúgy igazán mondogatta: — A ti képviselőtök mit tett értetek ? Semmit! ígért fűt-fát. Tett egy nagy semmit! A nép hallgatóit és — gondolkozott. — Lássátok, nem ilyen ember kell ide 1 Igen Olyan, aki előtt még a miniszter is kalapot emel. A ki nem csak tehet, de tesz is értetek. — Úgy van — szólott egy felbérelt választó-- Meglátjátok — folytatta — hogy ha M .. ,-et megválasztjátok, olyan boldogok lesztek, hogy na. — Éljen, szólott most már kettő — három is. Idő múlt és csakugyan elterjedt a nép közt az a hiedelem, hogy elég volt már Batizfalvynak a követségből, most már következzék más. Batizfalvy értesült a történtekről. — Ne féljetek — szólott mosolyogva. — Jő, jó mondották, de hogy baj van, az bizonyos. Megérkezett Batizfalvy ur is választói közé — a beszámolóra. Nagy hidegségre talált. A nép morgott, fejét csóválta és hallgatott. Batizfalvy nem ijedt meg. Szólani kezdett népéhez — Azt mondják nektek — igy beszélt a képviselő, — hogy én nem tettem semmit ? — Nem, kiáltott torka szakadtából egyik választója. — No hát, a ki azt mondja sok mindent elfelejtett. Akarjátok, hogy tovább szóljak'? — Akarjuk, zúgott a nép. — Hát mondjátok meg, hogy mióta képviselőtök vagyok, nem volt-e jó termésetek ‘! — Igaz kiáltottak vissza többen. — Lássátok, az idén is milyen szépen betakarítottátok a termést csűrötökbe. Még tűz sem volt! — Igaz, éljen Batizfalvy ! — Aztán a mi legfőbb, nem vagyunk-e mindnyájan egészségesek ? — Úgy van ! Úgy van 1 — Hát mit akartok egyebet a jó Istentől, meg én tőlem; mondjátok meg!1? — Semmit, semmit — kiálták egy szívvel és egy lélekkel — Éljen Batizfalvy! * * * A tót nép elégedetten oszlott szét és egyhangúlag ismét megválasztó követjének — Batizfalvyt! Gereben. — József főherceg állapota változatlanul aggasztó. — A Balaton halászata. A múlt évi balatoni halászat szép eredménynyel járt. A legtöbb halat Fonyód és Badacsony között fogták, ahol megtörtént, hogy egy napi fogás meghaladta a 400 métermázsát. A 100—200 mázsás fogások nem tartoztak a ritkaságok közé. A Balaton végpontján a kedvezőtlen időjárás miatt nem voltak nagy halfogások. — Felrobbant gázgyár. Nagy szerencsétlenség történt Debrecenben. Felrobbant ott a gázgyár tisztitó helyiségének három tartálya és a hatalmas explozió romba- döntötte az egész épületet. Emberéletben szerencsére nem esett kár. A város három napig gázvilágitás nélkül maradt, a színházban ez idő alatt nem tarthattak előadást. A vizsgálatot megindították, hogy a szerencsétlenségért kit terhel a felelősség. A kár összegét még nem tudták megállapítani. — Hófúvás. A nagy hófúvás következtében a vonatok S.-A.-Ujhely és Varannó között rendetlenül közlekedik. Szacsur község előtt a vasút 8 méter magas hótömegben elakadt. Az utasok közül egy nyílt pályán megfagyott. — Veszedelmes nyulvadászat. Hajdúböszörményből írják az újságoknak: Majdnem áldozata lett vadászszenvedélyének ifjabb Beregszászi János hajdúböszörményi polgár. A dermesztő hidegben nyulvadászatra ment, töltött fegyverét bundájában tartva. Mikor az első nyulat megpillantotta, fegyvere után kapott, de ez megakadt
