Magyar Földmivelö, 1905 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1905-06-11 / 23. szám
182 MAGYAR FÖLDMIVELŐ ki sincs a közelben, esetleg megfullad. Ellenben ha a földhöz közel van kötve úgy minden ficánkolás ellenére átlépi a kötelet. Most már térjünk át a további takarmányozásra. A tulajdonképeni etetés napjában 2-szer történjék. Ilyenkor kapjon gyenge és ízletes szálas takarmányt, utána 1/s Éter zabot, a zab mennyiségét hónapról hónapra, apránként növelni lehet. Délben egy kevés finoman vágott répát, amelyre kevés iszapolt krétával és sóval kevert korpát adunk. Az iszapolt kréta a csontok erőteljes fejlődését segíti elő. Egész egy éves koráig ezen takarmányozási móddal élünk, s mondhatom a borjuk kedvünkra fognak fejlődni. A test szép és erőteljes fejlődésére nagy befolyással van a szabad mozgás. Ezért hetenként 1—2-szer eresszük a borjukat szabadon, tekintet nélkül arra, hogy tél, avagy nyár van; hadd ugráljanak, de midőn kifáradtak és kimelegedtek, azonnal az istállóba kell őket terelni, nehogy meghűljenek. Tán felesleges is mondanom, hogy rendesen kell a borjuk alatt almozni, s naponként alaposan meg kell őket tisztítani. 4—5 hónapos^korában a borjún nagy és ritka szőr szokott lenni, bőre megizzad s ezért folyton összenyalogatja magát, tanácsos tehát ebben a korban a borjut megnyirni (ha elég meleg az istálló), igy tisztábban is tarthatjuk, meg nem is izzad annyira. Ahol legelőre járhatnak a marhák, a borjukat eresszük ki, de estenként itthon jól meg kell őket etetni, a szabad mozgás és sok járás nagyon kifejleszti az otthon is jól takarmánvozot borjut. Üszőket két éves koruk előtt ne engedjünk bika alá, mert akkor nem fejlődhetnek ki teljesen, a bikát azonban 1 1/i éves korában már lehet használni. Élntük második évében már tágabb takarmányozásra foghatjuk őket, de azért a jó takarmányt ne sajnáljuk tőlük. De most már azt mondhatja valaki, hogy az igy nevelt borjú többe kerül, mint amennyit ér. Tessék megkísérlem, s mindent fölszámítani, a borjú minden kiadást, fáradságot és gondozást kétszeresen megfizet. Már pedig csakis igy fiizeti ki magát az állat tenyésztése. Én eszerint cselekszem, s mondhatom, nem bántam meg, hiszem, hogy aki igy fog állatot nevelni, hasznát fogja látni. Kinyer Ödön. Madarak a cseresznyefákon. Ha a gazda kimegy a gyümölcsösébe, megesik vele az a tréfa, hogy cseresznyét akar szedni és nem lehet. A gyümölcs megérett, de a madarak meg is ették. Ezt bizonyítja a fa alatt lévő sok mag. Ez ellen úgy kell védekezni — mert a papír-, vagy ruhadarabokból a fára kötözött ijesztők nem érnek semmit — hogy egy karika fehér cérnát vegyünk elő és a cérnának az egyik végét kössük a fának valamely ágához és akkor körös-körül hálózzuk be a fa koronáját a cérnával, (vagy egyik ágról a másikra) körülbelül oly sűrűén, hogy a cérnaszálak egymástól 3Ü—35 cm. távolságra legyenek. Nagyobb fáknál ezt úgy végezzük, hogy hosszú lécre szegezzük, az egyik végére a karikát, hogy az könnyen foroghasson s igy a magasba tartva, addig hordjuk a fa koronája körül mig a cérna el nem fogy a karikáról. Paradicsom és mindazon növényeknél, melyeket a madarak megszoktak dézsmálni igy járhatunk el. Sebesült ló meggyógyitása. Gyakran megesik hogy a ló esés közben a térdét megsérti. Ilyenkor leghelyesebb, ha a lovat bevezetjük az istállóba, sebét langyos vizel kimossuk, vászonnal szárazra nyomkodjuk és a sebre ujjnyi vastagon karbolos vattát teszünk. A vattát oda szorítjuk puha kötelékkel és föléje térdszijat csatolunk. 3—4 nap múlva a kötést megismételjük. Nemsokára aztán uj bőr támad és az állat teljesen meggyógyul. Fák terméketlensége Ennek sok oka lehet, de biztosan megtaláljuk azt, ha a következőkre figyelünk: Ha a fa erős növésíi, mégsem terem, adjunk neki meszet vagy Thomassalakot. Ha a koronája sürü. ritkítsunk ki belőle minden keresztben álló ágat. Ha a fa talaja nyirkos, tehát hideg, a ko róna alatt hányjunk árkot, s igy talaja szárazabb és melegebb lesz. Ha a fa erős trágyázás dacára terméketlen és rosszul hajt, köpölvűzzük meg, vagyis törzse hosszában hasítsuk be héját. Ha a fa rosszul hajt, trágyázzuk meg s egyúttal meszezzük. A pince-penész ellen legbiztosabb szer az oltatlan mész pora. Alkalmazási módja ez: először is a pince falait, az ászkokat stb. bepermetezzük vízzel, aztán behintjük az oltatlan mész porával, melynek azonban frissnek kell lennie. A behintési műveletre nagyon jól alkalmazhatjuk a kénporfu- vót, melyet a lisztharmatos szőlők beporzására szoktunk használni. A penész pedig azért fog elpusztulni, mert a mint a mészpor a vízzel érintkezik, megol- tódás közben olyan melegséget fejt ki, a mely miatt a penészgombák kipusztulnak. Másnap aztán a pincefalakat, ászkokat stb. lemossuk. Penész ellen külömben az egyszerű bemeszelés is használ, de ennek még sincs olyan biztos hatása, mint a fent elmondott beporozásnak. HÁZI-ASSZO NY. Ludhizlalás. A ludhizlalásnak 4 hét alatt be kell fejeződnie. Az első héten sárgarépa és felaprózott tehénrépa a fő táplálék. Ezen túl napjában háromszor ludankint egy összmarék zabot vagy főtt árpát kapnak, csemegéül néhány szem borsót. A franciák abált kukoricával tömik a ludat; az angolok abált zabbal és tejjel föleresztett árpa-vagy kukoricaliszttel hizlalnak. A tyúkok pipjének orvoslásáról. Beáztatván a jó köményt egy néhány órára meleg konyhára tesszük, kenyeret hányunk bele, jól elkeverjük és igy másnap reggelig a meleg kályhán hagyjuk állani; reggel pedig midőn a tyúkok az ólból kie- resztetnének s még semmit sem ettek, elébek tesz- szük és mig ezen köményes kenyeret meg nem emésztették, nem adunk nekik mást enni. A korom igen jó trágya a rózsákra. A kormot zsákba gyűjtjük s vízbe téve addig áztatjuk benne, mig a viz majdnem fekete lesz. tőle. Ekkor felássak a rózsa-tövek körül a földet s megöntözzük a folyadékkal. A folyadékkal hígítva cserepes növényeket is öntözhetünk. Adjátok kézről-kózre a mi újságunkat!