Magyar Földmivelö, 1905 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1905-06-11 / 23. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 181 ismebetektAba. A vaj története. Már a bibliában, a genezis 18. fejezetében is említés van arról a táplálószerről, a mikor Ábrahám a három angyalnak, a kik fia születését tudatják vele, egyebek mellett vajat és tejet is ad. Jezsaiás próféta Dávid fiáról mondja, hogy vajat és mézet Tog enni és később: »annyi fejni, valód lesz, hogy vajat is ehetsz«. Ezekből az adatokból következtették, hogy már a legrégibb időben nagyon közönséges táplálószer volt Palesztinában a tej, vaj és tejszín. Az indusok szent könyvei, a védák, a melyek a mi időszámításunk előtt 1500 évvel keletkeztek, szintén megemlékeznek a vajról, a melyet bizonyos vallásos ceremóniánál használnak föl. Úgy látszik tehát, hogy az ősi árja nép, a melyből a legtöbb európai nép is származott, a tej legfontosabb elkészítési módját már ismerte. A vaj használata azonban nyugaton nem terjedt el, mert Homér, Euripudesz Theokritosz és a többi görög költő bár gyakran beszél tejről és sajtról, de vajról soha, sőt maga Arisztotelész, a ki az állatok története cimü művében sok, a tejjel és sajttal összefüggő dologról beszél, sem ismeri a vajat. A rómaiak is csak germánok révén ismerték meg a vajat. Pliniusz írja róla, hogy a barbároknak egyik legizletesebb étele. A rómaiak és spanyolok később a vajat nem annyira tápszerül, mint inkább a sebkezelésnél használták. A vaj készítésének a módját, amint az a régi árjáknál járatos volt, a germánok, szlávok és kelták tovább örökölték s e népek nyelvében megvannak a megfelelő kifejezések is. A kereszténység első századaiban, mint alexandriai Kelemen Írja — vaj égett az oltárlámpában olaj helyett s ez a szokás Alessziniában még sokáig fön- maradt. A legalaposabb értekezést a vajról egy hollandi tudós, Schookius Márton, irta 1641-ben. Művének elején felsorolja a vajnak görög, latin és német neveit, ezeket vizsgálja meg és hasonlítja össze és keletkezésüket alaposan kifejti. Majd a vaj készítés különféle módját sorolja föl és leírja a vajszine- zést is. Ő is ajánlja a vajat a seb gyógyítására, de mint fogtisztitószert is kitűnőnek találja. A politikában is szerepet játszott a vaj. VIII. Ince pápa 1491-ben megengedte a vaj használatát nagy böjt idején. Anna királyné uralma alatt Bretagne-ban, de később a többi tartományra is érvényes volt az en- gedelem. Sokáig a francia vaj uralkodott a piacon, ma azonban a dán vajat tartják a legjobbnak. Az állatok anyai gondja. Az állatok szülői gondjai néha csudálatos módon nyilvánulnak. A kengururól mindenki tudja, hogy fiókáit a hasának egy zacskójában hordja; de azt már nem, hogy a fiókok milyen hitvány kis állapotban kerülnek oda. A kenguru fiókák olyan gyámoltalan testtel jönnek a világra, hogy még csontjuk is alig van. A testük szinte vizesen átlátszó, vagy legalább áttetsző. Szóval egész éretlenül kerülnek a napvilágra és érésük a zacskóban folytatódik tovább. Nagyon picinyek is, alig 5 cm. az egész állatka, úgy, hogy amint apró pofikájukkal kinézegélnek, alig vehetők észre. Az anyjuk csak az ajkaival meri megfogni puha húsúkat és nagy vigyázattal rakosgatja őket a zacskóba, ahonnan aztán próbaugrásokra indulgatnak. Van némely más állatnak is ilyen anyai berendezése, mint a koalának, a zacskós medvének, de ezeké inkább csak valami erősebb bőrránc. A legcsudálatosabb ama hal, amely csak egy tojást rak és azt a tojást menten le is nyeli és a fiát addig ki sem ereszti a testéből, amig ki nem kelt. Ekkor is azonban folyton ott van mellette és a legkisebb okra mindjárt a szájába kapja és ott védi minden balesettől. Némely cápaféléknél is gyakori a nevelésnek az a gondja. Egy délamerikai varangyos békáról tudjuk, hogy tojásait a him hátára keni, ahol a varangyaiba plántálódnak, a bőr alá zárulnak és ott kelnek ki. Mikor kikeltek, megpattan a varangy és az apró békák onnan kukucskálnak elő, ami bizony gyöngébb idegzetű embernek rettenetes csúf látvány. *A denevérek fiókáit a mellükön hordják, az aprók átkarolják vékony ujjaikkal az anyjukat. A szethal két-három évig is eldajkálja apraját, úgy, hogy uszonya alatt viszi magával. Néha aztán, amikor megkergetik és teljes uszóképességére van szüksége, olyankor a hátára teszi őket és úgy úszik. De el nem hagyja. __ E G É S Z S É G Rövidke életszabályok. Aludjál mindennap hét órát Kelj fel amint felébredtél s kezdj rögtön munkához. Egyél lassan é§ soha többet, mint ameny- nyi jól esik. Csak annyit igyál, hogy szomjúságodat oltsd. Legalább két órát járj minden nap. Csak akkor beszélj, ha feltétlenül szükséges s csak a felét mond el annak, amit gondolsz.; csak azt ird le, amit elmondani restéinél. A kérges tenyér. Becsület az, nem szégyen, ha az ember keze felrepedezik a munkától. Soha sem kell azt szégyelni. Mert a tétlenség adhat ugyan fehér kezet, de nem kenyeret. Nem is azt akarom, hogy ne legyen többé kérges tenyerű ember, hanem egy kis orvosságot tudok a felrepedezett kézre, mely olcsó is, jó is, gyógyít is, a mi a fődolog, mert gyakran érzékeny fájást okoz a felrepedezett bőr a kézen. A durva, repedezett kézbőr megfinomodik és sima lesz, ha sótalan vajat mézzel keverünk össze és ezzel a keverékkel kenjük be a felrepedezett kezet. KI S GAZ DA^ Borjunevelés. A szopás ideje alatt az istállóban deszkával kell elrekeszteni 2—3 □-m. területet, hol a borjú szabadon mozoghat, s nincs kitéve annak, hogy kötelével megfojtsa magát. Kéf hónapos korában a nyakára szíjat csatolunk, a szíjra húzott vaskarikába pedig egy kötelet erősítünk, igy a kötél nem csavarodik össze, akármennyire is forgolódjon a borjú, a jászol elé pedig leütünk egy karót, úgy hogy a földből csak négy-öt ujjnyira álljon ki, aztán ebbe egy vaskarikát erősítünk, melyhez a borjú kötelét megkötjük. így biztosítjuk magunkat az ellen, hogy a borjú magát fel ne akassza, mert bizony sokat ugrál, s a kötélbe úgy becsavarja magát, hogy ledől, s ha sen-
