Magyar Földmivelö, 1905 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1905-06-04 / 22. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 171 Mély csendben emelkedett szólásra ezután gróf Apponyi Albert és egy oly sziveket megremegtető beszédei tartott, mely a jelenlevő egész közönség szemeiben könyeket fakasztott. Különösen megható volt, amidőn bájos gyermekeihez fordulva ajánlotta figyelmükbe, hogy miként becsüljék meg a hűséges munkást és szeressék a népet. Beszéde a következő: Kedves szomszédaim és barátaim ! Ha Safarik János ránéz erre a diszokmányra, amely neki ma a m. kir. kormány nevében elismerésül több mint 50 esztendei becsületes munkájáért átadatott, hát ezen a szép képen lerajzolva lát egy nőt, aki egyik felemelt karjával a felkelő napra mutat, mig a másik kezében a haza ■címere felett babérkoszorút készül átnyújtani a kaszára támaszkodó derék munkásnak. Ebben a képben kifejezve van, ami ma történt. Ez a nő a képen a magyar hazát jelképezi és azt jelenti, hogy a magyar haza nem feledkezik meg a legegyszerűbb fiáról sem, aki a maga szerény körében híven teljesíti kötelességét, hogy azt a babérkoszorút, mely- lyel hőseit megjutalmazza, amelylyel költőit koszoruzza, amelylyel hírneves államférfiak kitünteti, azt a babérkoszorút készen tartja annak a szerény munkás embernek számára is, akiről bár nem fog szólani a történelem, akinek nevét bár nem veszi szárnyára a hir, mégis a haza jólétének, a hazai fejlődés biztonságának, mindnyájunk és az egész nemzet fentartásának, erejének, felvirágzásának egyik nélkülözhetetlen tényezője. A felkelő napra irányított karmozdulat pedig azt jelenti, hogy az értelmes, szorgos és lelkiismeretes munkában van a haza jövője. Barátaim! Bár szerény sorban él az, akit ma kitüntetünk és ünnepiünk, bár szerény sorban él az itt jelenlevőknek legtöbbje, bár küzd az élettel, hogy magának és szeretteinek a mindennapi kenyeret biztosítsa, azért a mai napból tanulságot meríthettek, hogy nem gazdaság és hírnév adja meg a boldogságot és megelégedést, nem ezen alapul a benső megnyugvás, hanem épül azon az öntudaton, hogy mint ember, mint keresztény, mint hazafi, mint családapa a magunk kötelességét tisztességgel, becsületességgel teljesítettük; akkor felemelt fővel léphetünk mindenki elé, még a király elé, sőt bizalomteljes arccal nézhetünk föl a Mindenhatóhoz is. Ez, tisztelt barátaim, jellemzi a mai ünnep jelentőségét, amelyből merítsen tanulságot mindenki, nemcsak a felnőttek és munkából kivénültek, hanem ti gyerekek is, kik itt jelen vagytok. A munkának törvényét a paradicsom elhagyásakor mérte eredetileg az Úristen büntetésül az emberekre, amely azután áldássá válozott. A munkának törvénye mindnyájunknak szól, nemcsak annak, aki arra rá van szorulva, hogy mindennapi kenyerét vele keresse, hanem szól azoknak is, kiket a Gondviselés földi javakkal megáldott, akik azután kötelesek a saját kenyérkeresetükre nem szükségelt munkaerőt embertársaik javára fordítani. Én, kedves barátaim, nem mernék szemetekbe nézni, ha nem tudnám, hogy olyan munkás vagyok, mint Safarik János arató gazda; mert amikor körötökből és családom köréből eltávozom az ország fővárosába, nem mulatni megyek, hanem dolgozni a hazáért, dolgozni értelek. De ez a munka, amelyet én végzek, talán több hírnevet, több dicsőséget szerez nekem, mint nektek a ti egyszerű munkátok; de ez a munka sem nem hasznosabb, sem nem nemesebb, mint az, amelyet ti szerény körötökben végeztek és a mely legalább is ép oly szükséges nemzetünk fentar- tásához, mint a mi többi fénytől körülvett működésünk. És ti, én kedves gyermekeim, akik itt vagytok, jegyezzétek meg magatoknak, amit ma láttatok és hallottatok, jegyezzétek meg magatoknak, hogy láttátok a népnek egy egyszerű fiát, akit a haza tüntetett ki szerény, de becsületes munkájáért; szeressétek mindenkor ezt a népet, ahogy én azt testvéremül szeretem, amint azt előttem édes apám szerelte. Ti pedig, kedves szomszédaim gyermekei, ti is nézzetek erre a tisztességes munkában megvénült férfira és haladjatok azon a nyomon, amely nyomot ő nektek mutat, dolgozzatok kitartással és becsületességgel és akkor állandóan Istennek az a gazdag áldása lesz ezen a községen és annak minden lakóján, amelyet én nektek szivem mélyéből kívánok ! Zugó éljenzés és,tapsvihar követte Apponyi beszédjét, amire a gyermekek a »Hymnuszt« énekelték el és a zenekar szintén hazafias dalokat játszott. Ezzel az ünnepély véget ért. Utána a jelenlevő vendégkoszoru a házigazda meghívására Kondé intézőnél lakomára gyűlt egybe, a nép fiatalsága pedig vig zeneszó mellett a késő éjjeli órákig táncolt. A gyönyörű ünnepély emlékét mindenki magával vitte, amelyre bizonyára igen sokáig fognak visszagondolni. Ugyanez alkalommal az alsócsallóközi járásban Kislucs községben a gróf Pálffy senioratusi uradalom egyik öreg cselédjét, Riskó Bénit is ugyanilyen módon tüntették ki, ahol az elismerés jeleit, dr. Németh Dezső főszolgabíró adta át az ünnepeltnek, a vármegyei gazdasági egyesület képviseletében báró Starenfeld Aladár üdvözölte a kitüntettetett, az uradalom nevében pedig Dömötör Béla intéző tolmácsolta köszönetét az egyesület képviselőjének kiküldetéséért. Az ünnepély a vidéki lakosság nagy részvétele mellett folyt le. Gazdasági cselédek megjutalmazása. Lázár György szegedi polgármester a városházán nagyszámú közönség jelenlétében ünnepi beszédben nyújtotta át a földmivelési miniszter díszoklevelét és száz-száz koronát: Terhe László, Bedics Márk, Bodor Péter, Heim Imre, Zsemberi Mihály és Nagy István gazdasági cselédeknek. — Bory Béla szolgálatában áll már 40 éve mint erdőkerülő Takács János nyirábrányi lakos. E hosszú hűséges szolgálat érdemei elismeréséül a földmivelésügyi miniszter azzal tüntette ki a hűséges cselédet, hogy részére 100 korona jutalmat utalványozott s egyben egy elismerő okiratot állított ki számára. A kitüntetés ünnepség keretében folyt le, amikor is Zoltán István főszolgabíró a község lakosai s az elöljárók jelenlétében szép beszéd kíséretében adta át a kitüntető okiratot a bű cselédnek. Érdekes tükördarabok a régi Magyar- országból. A régi jó Magyarországon a XVI-ik század végén a pálinkát még csak gyógyszernek használták és jó drágán a patikában vásárollák. A mai Magyarországon az első jövedelmű ital a pálinka, hiszen egyedül Budapesten négyezer pálinkamérő mérgezi a szegény munkásosztályt. Dohányozni csak 1665 körül kezdtek a mi eleink, a kik a fekete kávét is törökvilágban kedvelték meg. A fekete kávét eleinte keleti szokás szerint az utcán mérték, a mint azt a keleti városban ma is szokták. A fekete kávé és a dohány élvezetének elterjedése honosította meg Budán az első török kávéházat. Ma már Budapesten vannak a világ legszebb kávéházai. A burgonya a XYII-ik században honosodott meg nálunk. Azóta Felső-Magyarországon kevesebb zab-kalácsot fogyasztanak, hanem azért még mindig a burgonya hazájában, Amerikában keresik meg azt, a mit idehaza alig találnak.
