Magyar Földmivelö, 1905 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1905-01-22 / 3. szám
Ki a vivát? Az egész országban izzó szenvedelemmel járja — az úgynevezett korteskedés. Városokban és községekben egyaránt nyakra-főre tartják a pártgyüléseket, melyek után folyik a bor és ömlik és ömlenek a — dikciók. Az ország arculatán egy nehéz kérdés látható: Ki a vivát? Hát ’iszen nagyon szép az alkotmányos élet. Nagyon helyén való dolog, hogy a nép érdeklődik az után, vájjon kik hozzák az ő jólétének előmozdítására alkotandó törvényeket. Csak aztán ez az érdeklődés igazi és őszinte lenne. És főleg — ez a lelkesedés sötét, romboló szenvedelemmé, sőt szerencsétlenséggé ne változzék. Mert haj' szomorú példák, véres esetek árnyai ébredeznek csak a közel múltakból is. A korteskedés gyászba borította egy egész vidék népét. Az alkotmányos lelkesedés vértől párolgó utcákat, majd a megnyílt börtönöket hagyott maga után. Mikor a választás megérkezett és a csata elmúlt halottak feküdtek az utcákon, sebesültek vonaglottak az országút szélein. Az ut pora nem volt olyan szomjas, hogy magába szíjjá a párolgó vért. Szomorú, megrendítő felelet ez arra a még vidáman feltett kérdésre, hogy hát Ki a vivát? Hát magyar népem adja az Isten, hogy mindezek elmondása feleslegesnek bizonyuljon. Hogy a magyar nép megtartsa — most különösen — megtartsa hideg vérét. Úgy is nagy hidegben kell alkotmányos jogát gyakorolnia. De jónak látjuk mindezeket elmondani. Mert úgy is elég csapás szakadt a szegény kis emberekre a múlt esztendőben. (Most érezzük csak igazán.) Hát egy-egy községet, vidéket ne tegyen tönkre még azontúl is valami választási szerencsétlenség, vérengzések, verekedések. Es ezek folytatásai a börtönök, melyek megint annyi és annyi családot boritanának gyászba, gyötrelembe. Hangozzék fel tehát országszerte a régirégi kérdés: Ki a vivát ? De nyomában fontoljátok meg ennek az öregbetüs cikknek is tanácsát. Még virággal se üsd meg a nőt! A családi életben az egymást legforóbban szerető házasfelek közt is van olykor-olykor egy kis per-patvar. Az ég nem lehet mindig derült, borulat is száll bébe hóba a látóhatárra, a levegőt apró viharok hozzák rezgésbe, de egyszermint meg is tisztítják azt. így van az a családi életben is. A házas élet ege néha elborul és a csöndes otthont apróbb per-patvarok szokták megzavarni. Egymást igazán szerető házastársaknál ez nem jár nagy veszedelemmel, sőt ilyen kellemetlen összetűzések után sokszor a szeretet erősből és a türelem is próbára tétetik. Ám, csakhogy vigyázni kell; mert a ki szelet vet, vihart arat. Sokszor az ilyen apróbb félreértések nagyobb bajok előidézői lesznek. Miként sokszor egy kis fellegből vagy szélből viharok keletkeznek : úgy a kisebb per-patvarokból is nem tudni, vájjon nem fejlődik-e a családra nézve nagyobb veszedelem.
