Magyar Földmivelö, 1905 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1905-05-21 / 20. szám

MAGYAR FÖLDMIVELŐ 157 MEZŐGAZDASÁGI-MUNKÁS ÜGY. Belépés az országos segélypénztárba. Csongrádról írják: Az országos gazdasági munkás- és cselédsegélypénztár ügyében dr. Cicatricis alispán felhívására a csongrádmegyei községekben, különö­sen a csongrádi járásban azzal a tervvel foglalkoz­nak, hogy a létező temetkezési egyletek tagjai lép­jenek be az országos segélypénztár harmadik cso­portjába, mivel itt sokkal több segélyt kapnak és felényi dijat fizetnek, mint a temetkezési egyletek­nél. Dr. Fáy Gyula, az országos gazdasági pénztár ügybuzgó igazgatója tegnap és ma a járásbeli köz­ségek hazafias lelkészeinek és előjáróságainak köz- benjöttével értekezletet tartott a junius 18. és 25-én tartandó nagygyűlések tárgyában. Kolozsvármegye a gazdasági munkások­ért. Kolozsvármegye törvényhatósága, mint Kolozs­várról jelentik: hogy a megyében arra érdemes gazdasági munkásokat, napszámosokat és gazdasági cselédeket az otthon érzésben támogassa, munkás­ház építési alapot szervezett, amelynek miként való felhasználását szabályrendeletben állapított meg. A munkásház építési alap céljaira eddig a földmive- lésügyi miniszter 10000, a vármegye közönsége 3000 koronát adott, de gondoskodás történt arról, hogy az alapvagyona megfelelő segélyezéssel évről-évre na­gyobbodjék. A munkásházak ügyének vitelére az alis­pán elnöklése alatt 14 tagú bizottságot választott hat évre a törvényhatóság. Ez a bizottság határozza meg, mely község munkásait támogatják első sorban. A szabályrendelet szerint segélyt csak akkoy adnak, ha legalább öt arra érdemes gazdasági cseléd vág}' munkás kér egy és ugyanazon községben való épí­tésre segélyt. Ott, ahol a megyének telke van. a házépítéshez szükséges területet ingyen adja, ellen­kező esetben féláron, ezenkívül 500 koronára rugó kamatmentes építkezési segélyt, építést vezető' elő- munkást. Joga van a megyének azoktól, kik érdemet- lenné tették magukat, a munkásházat vissza is venni. A GAZDA TANÁCSADÓJA Kedvezmény a mezőgazdasággal foglal­kozóknak a fegyvergyakorlatoknál. A honvé­delemügyi miniszter a legutóbbi körrendeletével megengedte, hogy május hónap 25-én, gyalogszáza­donként tiz-tiz főnyi tartalékos (a fegyvergyakorlati állomány rovására) 35 napra bevonulhasson. Ehhez képest fölhívja a székesfőváros tanácsa azokat a mezőgazdákat, csépléssel foglalkozó gépészeket és egyéb olyan egyéneket, akik hatóságilag igazolva mutathatják ki, hogy ők az őszi fegyvergyakorlatok­hoz való behívás, illetőleg bevonulás esetén a hiva­tásos foglalkozásukban hátrányosan lennének aka­dályozva, hogy a május 25-ikére való bevonulhatás iránt való kérvényüket az illetékes ezredparancs- noksághoz sürgősen nyújtsák be. Megjegyezi azon­ban a tanács, hogy bemutatás végett csak azok je­lentkezhetnek, akik az ez iránt való engedélyt meg­kapták; mert az ily engedély nélkül az illetékes ezrednél a bemutatás napján esetleg jelentkező, de létszám-viszonyok folytán valósággal be nem vonul­ható egyének az oda- és visszautazásból felmerülő költségeik megtérítésére semmi esetre sem tarthat­nak igényt. Adóleengedés rozsdakárok esetén. A Fe­jérmegyei Gazdasági egyesület mozgalmat indított oly irányban, hogy a megyebeli gazdák a vetések­ben okozott rozsdakár címen tömegesen kérjenek adóleengedést. Miután adótörvényeink szerint rozs­dakár fellépése esetén kifejezetten nincs adóleenge­désnek helye, a kir. pénzügyigazgatóságok az e cí­men beadott kérvényeket rendszerint el is utasít­ják. Az egyesület nemrégiben küldöttségileg tisztel­gett a pénzügyminiszternél is, azt kérve, hogy a pénzügyigazgatóságok e gyakorlatát változtassa meg s egyúttal arra törekedett, hogy a pénzügyigazgató­ságok részéről elutasított kérvényeket a felek a közigazgatási bíróság, mint legfőbb fórum Ítélete alá bocsássák. A fellebezéseknek megvolt a kellő sikere. A közigazgatási bíróság egyes konkrét ese­tekből kifolyólag foglalkozván a kérdéssel, legutóbb elvi jelentőségű itétetben kimondta, hogy a rozsda is oly elemi csapás, melynek fellépése esetében adó­leengedésnek helye van. KIS GAZDA. A baromfiak betegségei. A tüdőgyuladás, ha idejében észrevesszük, gyó­gyítható, ellenkező esetben az állat menthetetlenül belepusztul. Gyógyítás céljából a beteg állatot elzár­juk, vizébe literenként két gramm vasgálicot adunk és lágymeleg, főtt eleséggel etetjük, 4^—5 nap alatt beáll a gyógyulás. Igen gyakori és elég veszedelmes baj a bélhu­rut, mely rendesen meghűlésből keletkezik, de elő­áll akkor is, ha fiatal, aprójószágot rendetlenül és sokszor etetünk, vagy ha romlott pocsojavizet isznak az állatok. Mivel hasmenés más betegségeknél is gya­kori tünet, csak akkor mondható bélhurutnak, ha következetesen zöldes szinü. Ha nem kezeljük, min­dig higabb lesz, az állat nem eszik, hanem csak iszik, elgyengül bélgyuladást kap s elhull. A hasmenést a nagyobb állatoknál úgy gyó­gyítjuk, hogy az ivóvízbe annyi rézgálicot teszünk, amennyi azt gyengén kékesre festi, azután a végbél környékét langyos vízzel megáztatjuk, esetleg az összecsepződött tollakat lenyiyjuk s az állatott me­leg helyen tartjuk. Táplálékul köles, kendermag vagy pörkölt árpa adandó. Arra pedig gondunk le­gyen, hogy az állat ne tiszta, hanem a föntebb em­lített módon elkészített vizet kapjon. A gyengébb, fiatalabb állatok gyógyítása már nehezebb, mert 3—4 nap alatt rendesen végez ezek­kel a betegség. Azért a gyógyítás ezeknél is meg- kisérlendő. Ha nem akarnák a gálicos vizet meg­inni, akkor időnként egy-egy kávéskanállal be is adhatunk. E bélhuruttal járó hasmenésnek épen az ellen­kezője a szorulás, mikor az állat minden erőlködés dacára sem bírja kiüríteni a bélsarat. Ilyenkor szap­panos vizet kell adni, ami rendesen segít. E helyen említem meg, hogy igen sok belső betegségnek lehet elejét venni, ha az ivóvizükbe néhány csepp sósavat eresztünk. Ennek a hasznos

Next

/
Thumbnails
Contents