Magyar Földmivelö, 1905 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1905-05-21 / 20. szám
156 MAGYAR FÖLDMIVELŐ íme ezekből látható, hogy a magyar nép élet- bölcsesége a pénz, megbecsülését illetőleg körülbelül arra az álláspontra helyezkedik közmondásaiban, hogy »aki a pénzt rendesen költi, az a pénznek ura; aki elvesztegeti, többnyire bolond; aki fél tőle, az rabszolgája és aki imádja a pénzt, az — bálványimádó.« S. V. dr. vasárnap délután. A Himalája magasán. Henry Savage Landor, a hires utazó azzal dicsekedhetik, hogy a legmagasabb csúcsot elérte, a hová eddigelé ember eljuthatott, mikor 1899-ben a Lumpa-csucsot mászta meg, a Himalája hegység egyik legmagasabb és alig hozzáférhető csúcsát s erről a veszedelmes vállalkozásról számol be a Harpers Weekly legutolsó számában. Tizenkét kipróbált és edzett társa kíséretében kezdte meg a Lumpa-csucs megmászását, a mely a tibeti határhoz közel, Nepálban fekszik. Az éj folyamán havazott, jég esett és sürü jeges köd vette körül az utazókat, mikor ezek fogvacogva készülődtek az indulásra. A köd lassankint eloszlott és a derűs, kék égboltozat bátorítólag hatott rájuk. Még nem jutottunk messzire — beszéli Landor — mikor ismét sürü köd ereszkedett le, mind sűrűbb lett a köd, minél magasabbra jutottunk a glecseren. Egymásmellé lapulva, tapogatóztunk előre és a legközelebbi barlangnál megállapodtunk, de nemsokára göröngy és jég között törtettünk előre. Nem voltunk egymáshoz kötözve, hogy egy ember a többit magával ne ránthassa szerencsétlenség esetén. Azonkívül a kötél nagy akadály a hegymászónak és kimeríti az erejét, mert mozgásának szabadságát folyton gátolja. Utunkban folyton jég és sár akadályozott és végre 15.400 lábnyi magasságban megszűnt. Bal felől meredek sziklák voltak, jobb felől hóval borított fensik terült el. Elérjük a I.umpa-medencét, a melyet hóval födött hegyek vesznek körül. Váratlan szélroham a ködött elkergeti és úgy mint mikor a színházban a függönyt hirtelen fölhúzzák, pompás panoráma tárult elénk az izzó nap sugaraiban. Most a 23.490 láb magas Lumpa-csucs felé mentünk, eleinte tovább, a glecseren, később igen bizonytalan és veszélyes útra térve, a mely mellett minduntalan rengeteg mélységek és szakadékok tátongtak. Az ut óriás hómezőn vezetett keresztül, a hol a halálos veszedelem folyton leselkedett. 20.000 lábnyi magasban néhányan megkapták a hegyi betegséget, úgy, hogy alig voltak képesek tovább vánszorogni. Hatalmas oiTvérzést kaptak és oly nagy fájdalom lepte meg őket, hogy visszahagytam őket és csak négy társam kíséretében mentem tovább, a kik szintén jó állapotban voltak. Folyton bizonytalanabb lett lábunk alatt a talaj, amely recsegett, sülyedt alattunk. Lépteink nyomán görgetegek hullottak alá, hatalmas szikladarabok váltak el és egy szikla oly erővel ütötte meg és sodorta néhány lépésnyire magával egyik emberemet, hogy súlyosan megsebesült. Egyszerre igen magasan fölöttünk kis hótömeg szakadt le, mely szédítő gyorsasággal gurult le; ezernyi kisebb tömeg zudul utána, ezek egymást utolérve, hatalmas lavinává egyesülnek és a sötét tömeg közelünkben éppen abban az irányban rohan lefelé, a hol barátainkat visszahagytuk. Sose feledem el azt az aggodalmat, a melyet éreztem, amikor ezt az óriás lavinát ily hirtelen növekedni és fojtó légnyomást okozva tovább rohanni láttam. Megkönnyebbülve lélekzettem föl, mikor láttam, hogy embereimben se tett kárt. Mikór a folyton emelkedő terület csúcsára értünk, hegyorom állt előttünk, mely oly keskeny volt, mint valami késhegy, s oldalai oly meredekek voltak, hogy még a hó sem maradt meg rajta. Mint valami kötéltáncosok, úgy lépkedtünk át a hegyorom egyik felén, a mely legföljebb egy láb széles volt s mellettünk mindkét oldalon több ezer láb mélységű szakadékok tátongtak. Bár az orom mindössze néhány láb hosszú volt, ugv tűnt föl előttünk, hogy az örökkévalóságig tart, mig átjutunk rajta, mert hogy egyetlen elhibázott lépés és alaktalan tömeggé zúzódva lezuhantunk volna, 'a ritka levegő ezenkívül szédülést is okozott, szorította mellünket és megnehezítette lélekzetvételünket. Szívverésünk oly szabálytalan volt, hogy embereim a veszélyes átkelés után félig ájultan estek össze és néhány percig tartott, mig talpra tudtak ismét állani. 22.000 láb magasban még nyugtalanítóbb jelenségek mutalkoztak. Heves orrvérzés támadt. Az embereket éles fájdalom és erős fülzugás bántotta, ugv, hogy hangomat is alig hallották. 23.000 láb magasban én is erős orrvérzést kaptam, de ez jót tett, mert megszűnt utána mellszorulásom. Kimerültségünk leírhatatlan volt. Tagjaink oly nehezek voltak, mint az ólom s csak rendkívüli megerőltetéssel tudtuk lábunkat fölemelni. Inkább a legmeredekebb hegyet mászom meg, mint ilyen magasságban majdnem egészen sik területen legyek. Embereim közül egynek, a legerősebbnek megrepedt hirtelen egy véredénye a csúcstól néhány lábnyi távoltságban. Bár sikerült őt lecipelnünk, lent mégis meghalt. Végre 23.490 láb magasságban voltunk, oly magas csúcsot értünk el, a milyent még halandó el nem ért soha. Körülöttünk tiszta, átlátszó volt a levegő, alattunk köd és felhő, mellettünk néhány csúcs, mint fölséges fehér sziget tőr a magasba. Halálos csönd vett körül bennünket, csak olykor hallatszott egy-egy lavinának meny dörgő robaja. Leültünk és pihentünk, majd bevéstük egy kőbe nevünket és csokoládét, meg haspasztellát ettünk. Aztán lassan megindultunk lefelé ... Vasúti menetjegy. Az első vasúti menetjegy hosz- szukás papirnyelv volt, melyen nagy kezdőbetűk jelezték az ut kezdetét és célját. Ebből fejlődött ki lassankint az a kis kemény és ügyes formájú menetjegy, mely az egész világon manapság használatos. Ezzel a formával Angliában kísérleteztek először, körülbelül hatvan esztendővel ezelőtt ,- utána Németország, majd Európa összes államai elfogadták ezt a formát. A menettérti jegyet ötven évvel ezelőtt a bonn- kölni rövid vonalon hozta forgalomba a német vasutigaz- gatóság és azóta ezt az intézményt minden nagyobb vasút elfogadta és a közönség is hálás örömmel használja. A menettérti jegy két útra szól és lényeges kedvezménnyel jár mindenütt, de sok visszaélést is követnek el vele. Ennek a megszüntetésére sok kísérletet tettek már az érdekelt hatóságok, de nem sok sikerrel.
