Magyar Földmivelö, 1905 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1905-05-14 / 19. szám

MAGYAR FÖLDMIVELŐ 151 kisebbik gazdáját a világkiállításra. Ott bevezette a kincs­tárba, hol tenger arany és ezüst tárgy volt felhalmozva. — No Gyuri — szólott a four a kis gazdához, — mit gondolsz, mit ér ez a kincs. — Mit? Méltóságos uram, hát nem ér annyit bizonyo­san, mint nálunk Magyarországon egy májusi csendes eső. Hát ez a májusi csendes eső végre, hosszú, kinos várako­zás után az ország nagy részében megjött, Ez az igazi or­szágos költségvetés, csak aztán továbbra is segítsen az Is­ten, hogy jöjjön. — Szegedy Róza emléke. Május 28-án nagy ünnepségek között leplezik le Sümegen Szegedy Róza síremlékét- Az ünnepélyen, amelyet a sümegi kaszinó ren­dez, a m. tud. Akadémia, a Kisfaludy Társaság, a Petőfi Társaság és az Otthon kör képviseltetik magukat. Az ün­nepi beszédet Berzeviczy Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter, a Kisfaludy Társaság képviselője fog mondani. Beszélni fog még Herczeg Ferenc a Petőfi Társaság nevé­ben és a kaszinó nevében dr. Lukonich Gábor elnök. Zom- bory Andor reáliskolai tanár ez alkalomra irt ódáját fogja elszavalni. A városban nagyban készülnek az ünnepélyre és a vendégek fogadására. — Petőfi barátnője. A fővárosi szegényház­ban a napokban egy százhárom éves hajadon halt meg. Aulicsek Erzsébet, aki valamikor szebb napokat látott. Atyja katonatiszt volt s öreg korában, mint honvédkapitány, vé­gig küzdötte a szabadságharcot. Leánya, aki már a múlt század derekán vén kisasszony volt, rajongott az írókért, különösen Petőfi Sándorért, akivel meg is ismerkedett és barátságot kötött. Az utolsó években, amikor a szegény­házba kerüli, leggyakrabban és legszívesebben azokról a látogatásokról beszélt, melyeket Petőfi náluk tett. Az öreg hajadont, aki szelleme frisseségét élete végéig megőrizte, nagy részvét mellett temették el. Jóltevői virágokkal hal­mozták el koporsóját, azonkívül elhatározták, hogy sírem­lékére Petőfi Sándor égjük alkalmas versét vésetik reá. — A solymári rózsaleány-ünnep. Néhai Karácsonyi Guido gróf Solymár, Vörösvár és Pilis-Szentiván községek leányaiknak felejhetetlen jótevője lett azzal az alapitványnyal, a melyet boldogult Rudolf trónörökös házas­ságának emlékére tett s a mely minden május első vasár­napján alkalmat ad a három község valamelyikének egy ritka szép ünnepség megtartására. Az idén Solymár község egyik hajadona kapta a dús alapitvánjr kamatját, a melyből kitelik a hozomány, kelengye s az egész ünnepség költsége bőségesen. Mosolygó szép időben tartották meg Soly­máron a rózsaleány-ünnepet, a melyre összesereglett a já­rás intelligenciája, sok vendég s az ünnepségből a kegye- letes emlékeken kívül az a bizonyság is leszármazott, hogy ezekben a németajkú községekben rohamos módon hódit a magyarosodás. Magyar nyelvű menj^asszony és magyar nyelvű vőlegény állott ma is a solymári anyakönyvvezető elé s a fiatal párt koszorús, fehérruhás leányok és legények sora vig nótás rezesbanda és nagjr ünneplő sokaság kisérte a községházához. — A kivándorlást ellenőrző állomások. A belügyminiszter az ország határszélein, egyelőre Cacán, Nagymartonban és Lajtaujfaluban a vasúti állomáson ellen­őrző állomásokat szervezett oly célból, hogy a kivándorlók okmányait megvizsgálják, vájjon a törvén jr által nincsen- nek-e korlátozva a kivándorlásban és vájjon meg tudnak-e felelni azoknak a íöltételeknek, melyek az amerikai beván­dorlás és a külföldi államok területén való átutazás tekin­tetében elő vannak Írva. Az ellenőrző állomások határren­dőri teendőit az illető járás főszolgabírói hivatalnak kiren­deltsége, vagy külön e célra kirendelt tisztviselő látja el. A belügyminiszter ez intézkedését azzal hozza nyilvános­ságra, hogy az ellenőrzést lehetőleg gyorsan végezzék el, úgy, hogy az utas még a legközelebb induló vonattal to­vább utazhassák. — Nagy tűz Baján. Baja városát tűzvesze- delem sújtotta. Az úgynevezett Szállásvárosban kigyuladt a múlt nap délben a Skala-féle ház. A tűz rettenetes gyorsa­sággal terjedt tovább s néhány perc alatt lángtenger borí­totta cl a Darázs-utcát, a Pacsirta-utcát és a Háromkorona- ! utcát. A tüzet délután négy órára annyira megfékezték, hogy további pusztítás nem történt. Elhamvadt ötvenkét lakóház és harmincnyolc melléképület. A tűzoltóságnak Hoffmann alezredes vezetésével három század honvédség segédkezett. Az anyagi kár igen nagy. A tűzben három em­berélet is elpusztult: egy beteg asszony, egy aggastyán és egy másfél esztendős gyermek. Háromszáz ember lett haj­léktalanná. — Zilahi félmilliós lopás. Taokóczy Gyulá szatmári főkapitánynak a zilahi rablók dolgában folj'tatott erélyes nyomozását meglepő siker koronázta. Roth Mór és Zicher Mór szatmári lakosokat letartóztatta, mert ezeknek nagy részük van a zilahi, nagykárolyi és szinyérváraljai adóhivatali pénztárak feltörésében. A rablott pénzből Roth cipőkereskedést, Zicher pedig vaskereskedést nyitott Szat- máron. Mind a kettőt a zilahi ügyészséghez kisérték át. — Nagy tűzvész a ceglédi pályaudvaron. Óriási tűz pusztított minap éjjel a ceglédi vasúti állomáson. Öt nagy szesztartő kocsi, az Első Alföldi Cognacgyár rész­vénytársaság kecskeméti szeszfinomitójának szállitmánya vesztegelt ott az egyik tehervonathoz kapcsolva. Valamelyik vasúti alkalmazott vigyázatlansága vagy talán a lokomotiv- ból kiszállt szikra következtében az egyik szesztartó kocsi tüzet fogott s pár pillanat alatt lángra lobbantotta a hozzá­csatolt waggonokat. A kékes lángok magasra szálltak és mérföldekre láthatók voltak. A veszedelem igen nagy volt, mert a harminchat kocsiból álló tehervonatból csak nagy erőfeszítéssel tudták a szesztartályos kocsikat kitolatni. A kocsik a bennük levő szeszszel együtt teljesen elégtek. Az államvasutak kára — az elégett kocsikon kívül is — jelen­tékeny, mert az Alföldi Cognacgyárnak körülbelül negy­venezer koronát köteles megtéríteni. A ceglédi rendőrfő­kapitány erélyes nyomozást indított a tűz keletkezésének megállapítása végett. — A Vera lakodalma. Vera cselédleány Szeged mellett, Szatymazon Zsótér Dezső földbirtokosnál. A Zsótér-tanyán most lakodalomra készülnek, olyan lako­dalomra, mely a régi patriarkális magyar életet juttatja az ember eszébe. A Zsótér-familia ilyen nyomtatásos Írásokat küldött szét az ismerősökhöz : A magyar gazda ősi szokása szerint Kálmán Vera szolgáló leányzónkat férjhez adjuk, mely alkalomból folyó hó 15-én délután 4 órakor szatymazi hajlékunkban tar­tandó lakodalmára szívesen látjuk. Nem várt elmaradását kérjük tudatni. Szatymaz, 1905. május hó. Zsótér Dezső és felesége. A Vera lakodalma bizonyosan szép és vigasságos lesz, i amit sok szép leánjT fog irigyelni tőle Szatymazon. — A Szamos áldozatai. A minap délben Pjenyige és Szekeres községekből tiz parasztleány akart csó­nakon átmenni a Fenke-tavon, a Szamos egyik holt ágán. A leányokat két férfi akarta átvinni a vizen, akinek fele­sége is a csónakon volt. A tó közepén a leányok pajkosan himbálták a csónakot, amely erre fölborult és valamenyien a vízbe estek. A két férfi és az egyik asszony nagynehezen kivergődött a partra, de a tiz leány és egy asszonj' a vízbe fuladt. — Pusztítsuk a cserebogarakat. Itt van­nak fakadó növényzetünk halálos ellenségei, itt vannak a cserebogarak, még pedig nagy számmal. Nemcsak törvény­szerű kötelesség, de mindnyájunk jól felfogott érdeke, hogy szorgalmasan pusztítsuk őket, mert ez által nem­csak a most fakadozó növényzetet mentjük meg,fde elejét vesszük a későbbi cserebogár járásnak is. Legcélszerűbb őket pléh kannákban — amelyekből ki nem mászhatnak — hazahozni és itthon leforrázni, igy aztán trágyaképen értékesithetők. — A görög gyufa is hozhat veszélyt. Beregszászban f. hó 3-án Srót József suhanc egy égő gö­rög gyufát dobott fel a levegőbe, hogy annak szép fé­nyében gyönyörködjék. Azonban a játéknak majdnem szo­morú következménye lett, mert az égő gyufa ráesett a kö­zelben levő szalmával fedett kunyhóra, mitől az lángra

Next

/
Thumbnails
Contents