Magyar Földmivelö, 1905 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1905-05-14 / 19. szám
\ 152 MAGYAR FÖLDMIVELŐ lobbant. Szerencsére a szomszédok a tüzet, mielőbb az nagyobb arányokat öltött volna, elfojtották. — Pör a leány miatt. Kaszab János velekei ifjú legény nagy szégyenkezve állított be a járásbiró irodájába : — Hun lehet panaszkonnyi ? — kérdi alázattal. Mert hogy hát becsület el sértési panaszkodással vagyok. Keszkenőjéből egy gondosan összehajtogatott levelet hámoz ki s odanyujtja a birónak. A biró fenhangon olvassa: »Megállj, Kaszab János, megcsaltad a szivemet, vergyen meg az Isten mind a két kezével. Marcsa.« — Hát mivel van a becsülete sértve? — Aszongya, kérem, hogy én ütet megcsaltam. Folyjon ki itt mind a két szemem, ha én valakit világéletemben csak meg akartam is csalni — nem ám, ilyen izét... — Hát nős maga, Kaszab ? — Csókolom a kezeit, hajadon vagyok. — Mit Ígért a Marosának ? A legény felhúzza a szemöldökét s úgy tesz, mintha gondolkoznék. — Mi tagadás, azt Ígértem, hogy elveszem. — Látja — és mégse vette el. — Nem is veszem. — Hát akkor megcsalta. — Hm, hát nem lehetne megbüntetni azt a leányzót? — Ne beszéljen bolondot; persze, hogy nem! Kaszab János megvakarja a füle gyökerét és mosolyog. — Talán akkor jó lenne összebékülnöm vele. Alszok rá egyet, aztán meggondolom a dolgot, mert amúgy derék leány a Marcsa. — Törvény a bicskázás ellen. Magyarországon nincs egy vármegye sem, amelynek területén annyi késelés történnék, mint épen Bácsmegyében és Pestmegyében. Nem múlik el nap annélkül, hogy újabb és újabb véres eseményekről ne számolnának be az ottani újságok, amelyekben a bicskának jut főszerep. Különösen érdekes tehát az a Rómából érkező híradás, hogy Olaszországban üdvös törvény készül a késelők ellen, mely a késhordást és más szúrásra alkalmas eszköz használatát tiltja el. A késelésért járó eddigi büntetést egy harmadával, vagy felével is fölemelik, a kéSelőket hivatalból büntetik, még akkor is, ha a megsebesített fél nem tesz följelentést. Különösen szigorúan bánnak az olyanokkal, kik már büntetve voltak késelésért. Ilyen okos, üdvös törvényre bizony nagy szükség van nálunk is. — A nagy világból. „ Londonb* je. lentik, hogy az angol partokon heves vihar dühöngött, a mely sok hajószerencsétlenségnek volt az oka. — Cardiff közelében zátonyrá jutott az »Enterprise« és »Crystal Palace« nevű kereskedelmi hajó s az utóbbi pár peré alatt elsülyedt. Southses közelében a »Laucer« elpusztult. Cairn- bulg mellett egy vitorlás zúzódott izzé-porrá. Ugyanez időben több helyen heves földrengés volt, amelynek következtében több ház megrepedezett. — Az orleansi herceg sarki expedíciója. Az or- leánsi herceg, mint már hire jött, északi sarki utazásra indul a Belgika hajón, a melyet e célra pompásan fölszereltek. A Belgika május 5-én indult el Szandefjordból Ber- genbe; ott fog a herceg beszállni. A hajó azután a Spitz- bergákra megy, majd a Ferencz József-földre és Grön- landba. Innen elmegy a herceg a Shannon-szigetekre, a hol valószinüleg találkozik az amerikai Ziegler-expedició tagjaival. A herceg visszatérését szeptember közepére várják. Orosz-japán háború. Az egész világ érdeklődése a körül összpontosul, hogy mi történik most a Keleti vizeken, hol az orosz és japán hadihajók gyilkos támadásra készülnek egymás ellen. Különösen az érdekli a világot, hogy Togó japán admirális miért bujdosik az orosz hadihajók elől? Mert köztudomású, hogy immár egy hónapja cirkál Rosdesztvenszki a délkinai vizeken. Ennek a mérkőzésnek eredménye fogja eldönteni azt, hogy melyik harcoló felé lesz jövőben a tenger s ez a megoldás előreláthatólag véget vet majd az egész oroszjapán háborúnak is. A japán-francia háború már nem tartozik a lehetetlenségek közé. A japánok ugyanis el vannak tökélve arra, hogy Angolországot fegyveres segítségadásra felszólítsák s a londoni japán nagykövet már figyelmeztette is az angol kormányt, hogy az angol-japán szövetségnek az a pontja, amely szerint a szövetségesek egymás segítségére kötelesek sietni, mihelyt két hatalommal gyűlik meg valamelyiküknek a baja egyszerre, most már aktuálissá vált. Francia- ország az orosz flottával szemben tanúsított pártfogásával annyira megsértette a köteles semlegességet, hogy a japán kormány tovább nem játszhatja a nagylelkűt s kénytelen ebben az irányban is akcióba lépni. Edvárd angol király magához hivatta Lansdoivne külügyminiszterét s hosszasan tanácskozott vele a teendők felől. Azután a francia és később a japán nagykövetekkel folytatott az angol külügyminiszteruim komoly megbeszéléseket, amelyeknek eredményéről az angol lapok csak annyit jelentenek, hogy a helyzet nagyon komoly. A francia és angol külügyi hivatalok most még azon vannak, hogy az ügy háborúvá való kiélesedését megakadályozzák, de ha Japán a maga álláspontjához ragaszkodik, akkor nehéz lesz az ügyet simán elintézni. If ETESSÜNK!!! Rosszul értette. Egy igen vörös hajú és szakáilu ur betért egyik barátjával a vendéglőbe és vörös bort hozatott. Nem sokára a másik szobába is jöttek vendégek, a kik azonban fehér bort rendeltek. A vörös szakáilu ur barátja átment a másik szobába, mivel az újonnan érkezeitek ismerősei voltak s letelepedett hozzájuk. Megkínálták fehér borral, de nem fogadta el, mondván : — Jobb a vörös, igyatok ti is vöröset! Oda kiált nyomban a pincérnek :-T- Józsi, hozza ki csak azt a vöröset! A vörös szakáilu ur magára értvén s reá nézve nem igen hízelgő szót, oda szól nagy hetykén, ellépdelve előttük : — Kimegy az a maga lábán is. A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJA Beregszász. Levél megy. Nagyon köszönöm. Már kedden este rendbe jöttem. Legközelebb bővebben. Semmi baj. Csanálosi. Szívesen várjuk. Cs. K. D—r. Nem lehet Ilyen cikkekkel tele vagyunk. Hű olvasó. Abba a rovatba csak annyit tehetünk amenyi egy számra fér. “Előfizető. Utófizetőnek is beválik. Tszen már két terminust adtunk. Kiváncsi. L—s. Névtelen levelekkel nem foglalkozhatunk. MOBVAI JÁNOS KÖNYVNYOMDÁJA, SZATMÁBON.
