Magyar Földmivelö, 1905 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1905-04-23 / 16. szám
122 MAGYAR FÖLDMIVELŐ ják végig a falukat s vödörrel, kupával öntözik a leányokat, kik — nézzétek már — még büszkélkednek vele, hogy többször váltottak szárazt. Hja, azt tartják, hogy a sok viz — kapósság jele. Azonban nem egyszer tulságba is mennek. Hideg időben könnyen meghűlhetnek, vagy mint nem egyszer történt, a kupák, edények véres fejeket is okoznak. Azért a tisztes faluban az öntözködés is tisztességesen menjen ám! Az igazi »hadd-el-hadd« azonban az ünnep keddjén lesz. Ekkor majd a lányok járnak visszaönteni — a legényeket. Persze, hogy a legény ura- mék közt már akad nem egy »kapatos« is. Nem is hagyja magát egykönnyen, hanem utánna iramodik a leányseregnek és a melyiket eléri, vályúba fekteti és nem egyszer halálra öntözi a jég hideg vízzel. No hát azért mondottam, hogy csak lassan és tisztességgel. No de bizony, hogy majd elfeledtem! Hát a piros tojás? A leányok szép piros tojásokkal kedveskednek. Meg aztán a tavasz első virágaival. Egy-egy legény büszkén olvasgatja a szép himeseket. A mellen meg annyi szép virágcsokor diszlik, hogy megszámlálhatatlan. Mindez nagyon szép és nemzeti szokás, csak az a kár, hogy sokan nem is törik a fejüket azon, hogy miért is divatozik az öntözködés husvétkor és mit is jelképez a piros tojás? Pedig hát tanulni nem szégyen, főleg mikor a játszáson kívül olyan szép tanulságot szerezhetünk belőle. Az öntözködés magyarázata ez: Régen, nagyon régen, a kereszténység első századaiban, sokan a keresztény vallásra tértek, igy husvét táján. Rendesen nagyszombaton keresztelték meg, vagyis öntötték le őket vízzel. A katholikusoknál ennek emlékére szentelik meg e napon a vizet. És e régi szokás emlékére maradt reánk aztán a húsvéti öntözködés is, mely — mint mondám, szép dolog, ha annak rendje és módja szerint megy végbe. (Babik.) A piros tojás meg szépen jelenti a feltámadás feletti örömöt. A tojás ugyanis mozdulatlan testnek látszik, pedig élet szendereg bensejében és igy nagyon alkalmas arra, hogy a népnek eszébe juttassa a Megváltót, ki mozdulatlanul, meghalva feküdt a sírboltban, de harmadnapon dicsőségesen feltámadt, azaz kilépett sírjából. A piros szin meg az örömet jelenti. Rövidesen ennyit mondok el most a húsvéti tojás eredetéről. De, hogy sok szép történet fűződik még hozzá, az is bizonyos. Ha a jó Isten éltet bennünket, majd jövendőre elmondok egyet-kettőt. Az öreg Nótárius. N é vmagy ar ositás. Éltünk sok háborús világot. Itt járt tatár, török, német. És ezekkel összekeveredett a magyar hosszú éveken át a dúló csatákban. De végre is kitakarodott az országból. Vájjon nem ragadt-e itten a neve?! Voltak idők, mikor erővel akarták hazánkat németté tenni. Vájjon hány német név csúszott akkor közénk ?! Jöttek-mentek idegenek országunkon át. Kereskedők, iparosok, utasok stb. Hány ragadt meg szép honunkban idegen nevével együtt? Hoztak be külföldi munkásokat, mert a harcok alatt megfogyott a magyar. Mennyi nem magyar név jutott igy hozzánk ?! Minden változik a nap alatt. Országok, népek, az egész föld színe. S az idő folyton változó folyamata alatt tömérdek idegen név is szűrődött be a magyar nyelvbe. Ne kutassuk, ki miért milyen nevű most. Aki Magyarországban él-hal, az magyar mind, idegen nevével is, ha különben a szive is az. De, ha szive, esze magyar, ha fia, leánya, vérei magyarok; ha vize, sója, kenyere, húsa magyar, ha törvényei, jogai, pénze, vagyona magyar; ha szabadsága, jóléte, egész élete magyar; — miért éppea csak a neve nem az? Ha belül magyar valaki, legyen kívül is az. Hiszen, ha ünnep van, akkor nemcsak lelkemben ünnepelek, hanem külsőleg is kimutatom. Szebb ruhát veszek fel, táj l’pipa helyett tán szivart szívok, egy kis kényelmesebb ebédet, időtöltést engedek meg magamnak. Mert ünnep van. Ünnepelek a külsőmmel is. Hát akkor a haza iránt érzett belső szeretete- met, tiszteletemet, buzgóságomat ne mutassam-e ki külsőleg is? Hisz a haza minden előtt! Ezzel magamnak kedves dolgot cselekszem, egyszersmind példát adok másoknak is. Nem, jó polgárbarátaim, nem kell félni ettől a névmagyarosítástól. Ez hazafias tett! A haza pedig az ő fiaitól hazafias tetteket vár. Magyarok vagyunk, legyen az a nevünk is ! És még a falu, utcák, földek, dűlők, rétek, legelők, szőlők stb. neveit is mind magyar névvel nevezzük meg. A pap, vagy tanító megírja a folyamodványt annak, ki toliforgatáshoz nem ért. Vagy írjon bárki Telkes Simon úrhoz, (Budapest I., Attila— u, 85. sz.) egy levelező-lapon. Onnan kap utasítást, írást, mindent ingyen. ló magyar névvel — kívánatra — szolgál a mi kedves lapunk. Rajta hát magyarok! Ki lesz az első? Magyarosítsuk meg idegen neveinket! Csanálosi András, néptanító. , E G É S Z S É G Az alvásról. Sokan beszélnek hires emberekről, a kik nagy szellemi munkát végeznek s az al- alvásnak szánt időt is megrövidítik. így egyes szellemi nagyságokról följegyezték, hogy hónapokon, sőt éveken át naponta 4—6 óráig aludtak. Humbolt Sándorról azt mondják, hogy fiatal korában, a mikor éjjel elálmosodott, két óra hosszat aludt, majd fölébredt j folytatta irodalmi tevékenységét. Napoleon sem iartozott az aludni szerető s hosszú álmu emberek csoportjába, úgyszintén a jelenkor egyik szellemóriása, Edison sem, Ezek az emberek, úgy látszik annak dacára, hogy több munkát végeznek, mint más halandók, kevésbbé fáradnak ki s félannyi alvással beérik. Őrizkedjünk attól, hogy ezek-
