Magyar Földmivelö, 1905 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1905-04-16 / 15. szám
114 MAGYAR FÖLDMIVELŐ A Magyar Földhitelintézet — és a kisgazdák. A Magyar Földhitelintézet egyik legrégibb, legtekintélyesebb és legszebb célokra hivatott Pénzintézet. Különösen az utóbbi időben — mikor jobbjaink a magyar nép megmentésének harcát megkezdették — mutatta ki jóakaratát és áldásos működését a kisebb emberekkel szemben. Természetesen az ő tevékenysége nem merülhet ki ezzel. Utat és módot kell találni és mindig nagyobb kilátással a siker felé, hogy a kisgazdák felemelésének munkájában hatalmas, elsőrangú tényező legyen. Erre eddig is volt kilátás. Most azonban már a remény teljesülése is kilátásban van. Az idén ugyanis a Magyar Földhitelintézet felügyelő bizottságának elnökéül Mailalh Józsefet, az országszerte kedvelt és népszerű perbenyiki grófot választották. Mailath gróf eddig is sokat fáradozott a kisgazdákért. Most azonban, hogy sokan üdvözölték ez uj tevékenysége terén : Mailath gróf válaszaiban határozottan kijelenti, hogy uj tiszteletbeli állásában különösen a kisebb gazdák érdekeit fogja szemmel tartani. /\ Hamisított tajték-pipa és réz-gyürü a piacon. Városi helyen, főképen vásárok alkalmával — amikor a tétlenség lelkes hívei: a csavargók is megmozdulnak — sohasem tudhatja az ember, melyik oldalról károsítják meg, különösen pedig nem: ha az illető ember a városi élettel nem ismerős, tapasztalata hiányos vagy épen semmi, mert az ilyeneket nagyon könnyen csapdába csalják, megkárosítják s igen sokszor az utolsó krajcárjától rabolják meg. A városi csavargók leleményessége ez utón határtalan. Ugyhiszem tehát, helyén való, időszerű munkát végzek vele, ha megismertetek olvasóimmal egy néhány olyan fogást, — csalási módot. — amelyekkel nemcsak a vidéki embereket, de számtalanszor a tapasztaltabb városiakat is hamarosan rászedik. — Alkalmas vásári napokon, amikor a jól jövedelmező zsebmetszés nem üt be kedvezően, a leleményes csavargó előveszi mellékkeresetét. Hamisított tajték-pipa és réz-gyürü elárusítóvá lesz. L,assan, vigyázva jár-kell, miközben vizsla szemeivel keresi az alkalmas áldozatot, s mikor az meg van, a félig kinyitott markában levő tárgynak, leginkább réz-gyürünek, — amit természetesen arany helyett árul, — elmondja titokzatos eredetét. Sokszor ravasz sóhajtások között adja elő, hogy mennyi édes emlék fűzi az eladásra szánt tágyhoz, majd meg apai vagy anyai hagyományként tünteti fel azt, de mint mondja, nagy szükségben szenved, kénytelen tehát túladni rajta, hogy árához hozzá juthasson. A hiszékeny vevő persze hamarosan meg is dűl, az akaratosabbnak pedig addig magyaráz, addig mutogatja az érintett tárgynak próbajegyét, mig csak be nem veszi a derekát. Amig pedig ez a vásár nagy titokzatosan folyik négy szem közt. addig az eladó szövetséges pajtása tőle nem messzire, hamis tajték-pipákkal kereskedik. Óvatosan, egyenkint szedi elő kabátja alól, sokat beszél mellette és nagyon olcsón adja azokat, sőt ha szükséges, a tárgy valódiságára meg is, esküszik. De ha ez sem használ, akkor szánakozásra méltóan, keservesen panaszolja el, hogy ő a világ, legszerencsétlenebb embere; hónapok óta tengődik a mások jóvoltából, mert nem tud munkához jutni,, otthon pedig felesége, gyermeke vagy a jó ég tudja kicsodája — aki talán nem is létezik a világon — nagy betegségben szenved, annak akarja tehát egyedül értékesíthető ingóságának, tajték-pipájának árán a legszükségesebbeket beszerezni. Es az eltalált mese rendesen hat. A vevő nem is alkuszik tovább, csak hogy segíthessen rajta, jó, áron megveszi az ajánlott tárgyat. Ilyen utou-módon aztán elárusít egy-egy élelmes csavargó egy nap leforgása alatt húsz darab hamis tárgyat is. S mig a folyó nekik meghozza az óhajtott eredményt, addig ügyfeleik keservesen tar pasztalják későbben, hogy alaposan be vannak csapva. Mert nemsokára az arany helyett drágán megfizetett réz-gyürüt, a kréta sem csiszolja fényesre, a tajték-pipa pedig — ami máskülönben paszulyból van összegyúrva, — csak nem kap a színváltozáson. Hiába pipálgat belőle a gazduram olyan szorgalmasan, sohasem lesz az olyan szép sárga, mint a korcsmá- ros pipája, amelyet a félkezü kintornás zálogosított el nála. Pedig gondozásban sem szenved hiányt,, ugyancsak dédelgeti, takargatja s talán még a fúvó széltől is megóvja a drága jószágot. De hiába Akár akarja, akár nem, csak bele kell törődnie idővel,, hogy bizony nem valódi az a tárgy; verje meg a fészkes fülemile. S mig a vevő csúfosan kijátszott jóhiszeműsége felett kesereg, addig a csavargók vígan folytatják tovább üzérkedésüket. Szedik az újabb áldozatokat Figyelmeztetem tehát teljes jóakarattal olvasóimat : kerüljék ki az ilyen véletlenül adott alkalmakat és ne üljenek fel az ilyen szédelgők furfangos- ságának, mert ellenkező esetben, majd meglátják,, milyen rosszul fog esni a csalódás. p Nem gyermeknek való a pipa! Újabban némely ország gyermekeinél annyira lábrakapolt a kormányok szükségesnek látták törvényes intézkedéseket tenni az ellen. Igv kereszlülvittek Norvégiában egy törvényt, mely szerint büntetés terhe mellett tilos tizenöt évnél fiatalabb egyénnek dohányt eladni. A Prince Edvard szigeten tizenhat évnél fiatalabb egyénnek nem szabad dohányt eladni — Ha kiskorúnál lelnek dohányt, vagy dohányozni, látják, pénzbírságot kell fizetnie, a melyet be nem hajthatóság esetén fogságra változtatnak. Francia* országban számos társaság alakult, hogy elnyomják a dohányzást az iskolásgyermekeknél, a mi mindjobban lábrakap nálok; a francia kormány a legfelsőbb osztályokig valamennyi iskolában eltiltotta a dohányzást. — A ki tudja, milyen káros a nikotin-méreg a fiatal szervezetre, örömmel fogja üdvözölni a hatóságok minden lépését, a mely a korai dohányzás elnyomására irányul. Nálunk Magyarországon is elférne egy ilyen törvény.
