Magyar Földmivelö, 1905 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1905-04-16 / 15. szám
Virágvasárnap. Szépen, jelentősen nevezi a magyar ezt az Űrnapját — Virágvasárnapnak. Mikor ugyanis a szent időben Krisztus Urunk Jeruzsálembe bévonult, hogy az igazság megkezdje rettenetes csatáját — a hamissággal; virágokkal,, szórták be az 0 útját. Hozsánnát kiáltottak feléje és örömmel üdvözölték. Fényes, derült nap volt ez akkor. Aztán jött a ború. A hamisság sötét borúja. A tavasz azóta is pompás virágot szokott hozni e napra. Népünk ősei szép szokását megtartja. Virágot visz a templomokba, hogy az Egyház megáldja. Most zord a tavasz. Fagyos minden. Fagyos a természet. Zord vigasztalan a politikai világ. Az ország sorsa, a gazda világa... mind, mind kietlen, aggodalmasan sötét. Úgy látszik a mostani Virágvasárnapon is az igazság fénye igyekszik előre törni. A nemzet sorsa van a boldogító, vagy vesztő utón. Ki tudja? A népek jövője Isten kezében van. Éppen úgy, mint egyes emberek élete. De miként egyes embernek is az igazság szolgálatában kell állania és minden erkölcsös és megszentelt eszközt fel kell használnia, hogy az Isten is megsegitse. Úgy vagyon az a nemzetekkel is. A nemzetnek joga van a küzdelemre. A becsületes, ősi gyökerekből sarjadzott jogok védelmére. Ezt a küzdelmet — mig az alkotmányos csatamezőn folyik — nekie senki emberfia zokon nem veheti. Sőt akkor mondhatna a világ sújtó Ítéletet róla, ha nem tenné. Ki tagadhatja ezt? De a magyar szív redői közé, a jogos nemzeti önérzet mellé... bizony bizony aggodalom is férkőzik. Mi leszen a szépen megindult népmentő munkából, ha még sokáig az izzó politika, a sikeres munkát késleltető bizonytalanság karjai közt virrasztónk? íme, egész vonalokon megindult a gazdakörök, a szövetkezetek, a népet munkával ellátó szép törekvések. íme, csak a minapában is, milyen hatalmas eszméket hoztak felszínre az úgynevezett socialis kurzuson, hol a népért tudatosan munkálkodó férfiak keltek lelkesedésben egymással versenyre. Mi lesz — mondjuk más sok-sok kérdéssel, miket például az adóügyben, a létminimumban felvetettek. A sok áldásos törvényjavaslatokkal, melyekért az egész nemzet epe- kedik. A társadalmi munka megindult, folyik. De mit ér, ha politikai zivatarok nem engedik még a legjobban megművelt földben sem gyümölcsözéshez. Virágvasárnapján valóban aggódva kérdezhetjük tehát, lesz gyümölcs a fán, melynek virága nem volt? A jó Isten azonban soha se hagyta el ezt a népet. Bízzunk benne most is. Az igazság olyan, mint a nap. A fellegek sokáig eltakarják előlünk, de egyszer csak előtör — a feltámadás derűs, áldásos napján.