Magyar Földmivelö, 1905 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1905-04-09 / 14. szám

106 MAGYAR FÖLDMIVELŐ gyukat tovább nyújtózkodnak, mint ameddig a takaró ér. Az ilyen emberi egy nagy birodalom földje sem boldogilhalja. A korcsma. Voltak idők, midőn járványos betegségek al­kalmával a nép 50, sőt 100-val is hullott el napon­ként. Az ember arcán szinte hideg verejték futott le, mindőn hallgatta a lélekharang folytonos kongá- sát. Borzasztó idő volt az, midőn a nép, mint a légy, csak úgy hullott el. Most ismét dühöng egy ilyen borzasztó pestis ... de mely annál borzasztóbb, mert nemcsak a testet, hanem a lelket is megöli. Ezen gyalázatos pestis pedig nem más, mint a »korcsma.« Ez az a veszedelmes nyavalya, mely át ragad úgy a fiatalra, mint az öregre; a korcsmái gyalázatos szenvedélynek rabja magyar népünk leg­nagyobb része, ebben sínylődik, mig csak alá nem sülyed az átok örvényében. Hej, de is sok embert tett már tönkre, kik ha korcsma nem lett volna, s ők pedig ennek hűséges látogatói nem lettek volna, ma nem átkoznák azt a napot, melyben meg látták a nap világát. Vagy azt hiszed, szives olvasó, hogy ez a szerencsétlen ország nem sokkal boldogabb volna, ha nem volna a legutolsó faluban is tucat számra a korcsma ? De bizony! De tekintsük csak meg közelebbről, hogy tu­lajdonképen mi is hát az a korcsma ? Mi az a korcsma? Erre mindjárt azt felelhetném, hogy a korcsma legnagyobb rossz a világon! Mert a korcsma által származik úgy az egyesek, mint egész családok jó­létének tönkre jutása. Oh mennyi szerencsétlen korcsmahős eregette már le torkán házát, földjét s minden birtokát. S mily sok családi békének lett már feldúlója a korcsma! Mi az a korcsma ? Tekints be csak abba a szűk kamrácskába hol egy pislogó mécs halvány világánál egy összeesett nő zokog. . . . Könyet már nem ejt — hisz rég ki­száradtak azok. Mellette öt hat apró gyermek, kik mindannyian rongyosak, és sírva nyújtják kis ke­zecskéjüket anyjok felé kenyérért. Az apa pedig már két napja, hogy dőzsöl a korcsmában a kenyérre való heti keresményével, a nélkül hogy családjára haza is gondolna. . . . E kép megmondja, mi a korcsma. Mi az a korcsma ? Az erkölcstelenség büzhödt iskolája! Avagy hol látni annyi szemérmetlen taglejtést, mint a korcs­mába? hol hallani annyi trágár beszédet, s isten- káromlást, mint a korcsmában? Hol bocsájtják oly hamar áruba az erkölcsöt, mint haszontalan rongyot, ha nem a korcsmában ? Hol sir a szegény őrző an­gyal többet, mint a korcsma ajtajában, midőn kény­telen látni, hogy védencei mily észnélkül vetkőznek ki az Isten fia ruhájából, és dobják oda magokat az ördög szolgálatára. Mi az a korcsma ? A pokol előtornáca! Az, a ki már rá szokott a korcsmábajárásra, a ki szívesebben időz olt még vasárnap is, midőn mások a templomban Istenöknek róják le a köteles tiszteletet : az olyan ember már foglalót vett fel lelkére az ördögtől, s biztos utján jár a kárhozatnak, és előbb utóbb oda is fog jutni. Most tehát már bátran elmondhatom, hogy a korcsma a legnagyobb rossz a világon. Mert, noha vannak különféle elemi csapások, melynek súlya alatt csak úgy görnyed az ember, de ezt még fel­válthatja egy jobb idő. Vannak betegségek, melyek helyett szívesebben választanok magát a halált, de még ezt is követheti a legjobb egészség. A kit azon­ban a korcsmái szellem megszállott, soha! vagy csak nagy nehezen szabadulhat meg attól. Mert a korcsma alig szokott valakit addig elbocsájtani, ki oda szo­kott, mig úgy testileg, mint lelkileg tönkre nem teszi. AMERIKA Magyarok az amerikai bányákban. Az amerikai magyar az uj haza földjére ér­kezve elhagyja ősi foglalkozását a földmivelést és gyárakba, bányákba indul dolgozni. Ennek oka az, hogy a kivándorló magyar nem megy el a közép, a nyugati vagy a déli földmivelő államokba, mert pénze nincs a hosszú útra, hanem az Egyesült Álla­mok keleti oldalán marad, ahol a farmerek leginkább konyhakertészetet, gyümölcstermelést űznek, mely kevés munkás kezet igényel s a farmer és családja a szükséges megmunkálást maga is elvégzi. Aki ilyen farmra, mint segítő munkás ajánlkozik, keveset ke- j rés és munkája sem tart néhány hónapnál tovább, ezért inkább keresi a veszélyesebb gyári vagy bá­nyai munkákat, ahol évekig eldolgozhatik szünetle­nül s ha a vasgyárakban kitanulja a módlisságot (moulder — mintakészitő és vasöntő) vagy korcos lesz (coremaker — belső rész készítő) és ha bele­jön a nehéz bányamunkába, naponta 2—3 dollárt vagy még többet is megkeres. Az első magyar ki­vándorlók, akik odahaza földmivesek voltak, bányába mentek dolgozni, leginkább Pennsylvánia, West- Virginia vagy Ohio szénbányáiba. Ezek erős mun­kához voltak szokva odhaza is és könnyen beleszok­tak a bányamunkába, különösen mikor a két heten­kénti pedakor (pay-day — fizetési nap) gyönyör­ködtető sárga csikókat, vagy szép zöld hasú bankó­kat számolnak le a mainer (bányász) tenyerébe. A kivándorlás természetes folyama azután az, hogy az egyik kivándorolt huzza kifelé a másikat s miután valamelyik rokona vagy földije a bányában dolgo­zik, ő is ott marad s igy keletkeznek az egyes plé- zeken (hely) magyar telepek, ahol a magyarság oda- vándorlás és születés által folyton szaporodik. A pénz megtakarítására eme bányaplézek a legalkal­masabbak, mert ezek olyan helyek, ahol a pénzt elkölteni nehéz. E bányaplézek 100 —200 házból álló telepek. A házak legnagyobb része egy emeletes és 6—8—10 szoba van bennük. A telepen lévő házak legnagyobb részt a kompánia (Company — társaság) tulajdona s ezeknek általános jellege Pennsylvánia legnagyobb részében, hogy veresre vannak festve. E házak egy­mástól 20—30 láb távolságban vannak s mindegyik­nek kerítéssel körülvett helye van kerti vetemények

Next

/
Thumbnails
Contents