Magyar Földmivelö, 1904 (7. évfolyam, 1-50. szám)
1904-03-27 / 12. szám
92 MAGYAR FÖLDMIVELŐ amelyek 1903. május 1-től, vagyis az eksz-leksz beálltával nem fizettettek be, nem számítanak kamatot, annál kevésbbé, mert ez idő alatt adó nem volt szedhető. Természetes azonban, bogy azon adók, amelyek az indemnitynek törvényerőre lépése után válnak esedékessé s nem fizettetnek be, azok már kamatozás alá esnek. A pénzügyminiszter ily értelemben fogja az indemnity javaslatot módosítani a részletes tárgyalás során. Mit tehetek róla___ — Tekintetes ügyvéd űrt Hoztam egy fazék zsírt, kenje meg vele a perem kerekét. — Jót van fiam, jól van. Ami tőlem kilelik, örömest megteszem. Tekintetes ur! Hoztam egy disznót, segítsen vele a peremen. — Jól van fiam, jól van. Örömest segítek ha lehet. Kitelt az év s a disznó-tulajdonos nyerte meg a pert. — Tekintetes ur I Hát az én fazék zsírom ? — Sajnálom fiam, sajnálom. De mit tehetek róla, ha eldöntötte a disznó. Vasárnap Délután. Fel és le! Epen nem tréfálok, komoly a mit mondok; Nem szokásom űzni senkiből bolondot. Bizonyságom lehet egész Gáth helysége, De főleg Kelemen s Borosa, felesége. * * -te Ez előtt, gondolom, ugv tizenöt évvel Kelt egybe Kelemen Borosa hitvesével. Nem emlékszem már rá: nyáron-e vagy télen, Azt hiszem, hogy télen mégis, ha jól vélem. Kelemen zsellér volt, Borosa szolgaleány, Hogy kerültek össze, az még ma is talány. Annyi áll: egymásé szeretetből lettek. Mi abból is látszik, meyt hát egybekeltek. A házhoz nem sokat hozhattak szegények, Mert sokszor híjával voltak a kenyérnek. Keservesen kezdték, ámde jámborságuk Csakhamar hozta az isten-áldást rájuk. Széles Gáth helységben, szent igazat szólva, Alig volt ki őket nem becsülte volna. Sőt jámborságukat nyilván úgy tekinték, Mint a békés család példás mintaképét. Nem szükség, azt hiszem, hogy említsem itten, Mily bőven megáldá őket a jó Isten. Elég az, hogy telkes gazda lett Kelemen, Erre emlékeznek kívülem elegen. S bár itt lenne vége, ámde most jön épen A vészes forduló, fáj is elbeszélnem; De már csak elmondom, nem rajtam fog múlni, Ha rajtok valaki nem tudna okulni. * Kelemennek hamar megváltozott élte, Mert hogy gazdagodott, a gőg nyomon érte. Oly gonosz erkölcsöt szedett föl magára, Hogy az ember esze megáll hallatára. Ki hinné? zsellérrel már szóba sem állott, Ha, mint ő kigyelme. nem viselt nadrágot. S a kinek meg nem volt annyi lova, ökre, Azt ugyan jóformán lenézte örökre. De ez még mind semmi, még ez hagyján lenne, Ha Kelemen most is a templomba menne. Ámde neki többé nem kell az imádság, Neki csak korcsma kell és úri barátság! Egy kicsapott finánc s egy szökött katona Lettek cimborái, s vele »perle«, koma. Ilyen barátságra vágyott rég Kelemen, Ezekkel idogált s társalgód melegen. Ezekkel a korcsma úri osztályában Világos viradtig dőzsölgött javában. Ürültek szaporán s megteltek a llaskók S csúsztak zsebéből a verejtékes bankók. Aztán megeredt a nvelvök a vallásról, Mert hiszen manapság ki sem beszél másról. A finánc tagadta, gondviselés lenne; — Kelemen majmolá : »ő sem hisz már benne.« Még a katona bírt legtöbb észszel köztök, Csiba! szólt, rapportra még eléje jösztök! Nem ajánlom nektek Istennel tréfálni, Mert majd a pokolba küld le istrázsálni! . . * * * Így ment ez minden nap, csaknem minden éjjel^ S Kelemen vagyona pusztult szerteszéjjel; Ökrei egyenkint dögvésztől kidőltek, Sőt már lovai is dögleni készültek. Egy napon szép háza s csűre porig égett, Oda veszett minden a mi szemes élet; Majd kis fiacskája ment a más világra, Jól tette, hogy meghalt, jól tette az árva! Am Kelemen mindezt nem vette szivére, Hasztalan intették, ő nem tért eszére. Átkozta a sorsát s bujában leázott, S most a szörnyű csapás a képére mászott. Ez gőgös termete mivoltját ledönté, S őt vagyona romján koldusbot köszönté ; A nyomorba rántá nejét is ekképen, Hja! ludas volt ő is férje nagy bűnében. * * * Most ha vándor lép be a gáthi határra, Két koldust vesz észre házról házra járva. Az egyik Kelemen, vak mindkét szemére, A másik meg Borosa, ő koldulgat véle. Beregi Sándor. ISMERETEKTAEA. Népek és országok. A japán-orosz háború tudósítói. Egész oldalakat töltenek meg az újságban a háború eseményeiről szóló tudósítások és ezek a telegramok naponkint egész vagyonba kerülnek. A haditudósi- tás dolgában már jó idő óta az világ sajtóban az angol újságok vezetnek. Ennek a rengeteg biroda-
