Magyar Földmivelö, 1904 (7. évfolyam, 1-50. szám)

1904-03-27 / 12. szám

MAGYAR FÖLDMIVELŐ 93 lomnak szinte mindig van háborúja valahol, vala­melyik világrészben, az angol újságírók között külön gárda a haditudósítóké, akiknek bőségesen van al­kalmuk maguknak az újságírói mesterség az ágá­ban gyakorlatot szerezni. Ezek a bátor, szemes és fejedelmi módon fizetett urak jobban értenek már a hadviselés tudományához, mint akárhány generá­lis. A háborúról szóló hírekkel most is nagyrészt az angol, a londoni lapok látják el európai kollé­gáikat. A nagy londoni újságoknak mindnek van tudósítója a háború színhelyén. Ilyen nagy lap van Londonban hét. A haditudósítók tanyája Japánban Tokió, de főként Nagaszaki, ebből a városból érke­zik Londonba a legtöhb távirat. Ezek a telegramok tizenkétezernégyszáznyolcvanegy angol mértföldet tesznek meg a két állomás között. A drótra bízott szó mindjárt Nagaszakiban a ketet-indiai tenger vizébe merül és 476 mértföldet nyargalván a viz alatt, Sanghajban bukkan fel megint. Sanghájból Hongkongba fut (945 mértföld), Hongkongból a Dél- kinai-tenger vizében Anamba, Szaigonba (951 mért­föld). Innen a tengeren át Szingaporeba (625 mért­föld), Szingaporeból Pinangba (388 mértföld), innen nyugatra tart 1389 mértföldriyire Madrasba. Madras- ból őserdőkön, folyamokon és az Indiai tengeren át Ádenbe ér (1850 mértföld), majd a Vörös-tengeren ál Alexandriába (1584 mérföld). Innen még 3205 mértföldnyi útja van, mig végre a Földközi-tenge­ren át Málta majd Lisszabon érintésével végre Londonba érkezik. Ezt a rengeteg utat a sok át­szállással együtt meglehetősen rövid idő alatt teszi meg. Egy távirat, amelyet Japánban délután két óra öt perckor adnak fel, Londonba ugyanaz nap dél­után egy órakor érkezik meg, tehát egy óra öt perccel — hamarább,, semmint feladták. Ennek a csodának az a magyarázata, hogy Japánban esti ki­lenc óra van már, mikor Londonban még déli ti­zenkettő, tehát az ott délután feladott távirat köz­vetítése 7 óra 55 percig tartott, ha itt délután egy órakor kapták meg. Igv is elég serényen futott az a távirat, tekintve azt, hogy ez idő alatt 12.481 an­gol mértföldet tett meg. A háború idejére az angol lapok leszállított tarifa kedvezését élvezik. Ez olcsó díjszabás szerint minden szó a mi pénzünk szerint éppen két koronába kerül, holott a rendes díjsza­bás szerint öt korona hatvanöt fillér járna érte. Legalább ezer szónvi táviratot a hét nagy londoni lap közöl valamennyi kap a háborúról naponkint; ezeknek a lapoknak tehát csak a háborúról szóló táviratok naponta legalább 2000 koronájukba kerül­nek. Ez csak a távirati költség, ehhez jön még a tudósitó fizetése és egyéb kiadásainak a megtérítése. A távirati költség födözésére ezek a nagy lapok hatalmas összegeket deponálnak a táviró-vállalat igazgatóságánál és a leszámolást hónaponkint ejtik meg. Annyi bizonyos, hogy azon a summán, ameny- nyibe ez a háború a londoni lapoknak kerül, na­gyon takaros birtokot lehetne vásárolni. No de ez a kiadásuk meg is térül. Az orosz katona. A japán hadseregről, ja­pán katonáról már nagyon sokat Írtak, de annál kevesebbet az orosz katonáról, aki pedig megér­demli, hogy róla is szó essék. A paraszti sorból ki­kerülő orosz katona igaz, nem valami intelligens anyag, hanem igénytelenségével, engedelmességével és fáradtságot nem ismerő természetével igen jó katona. Harcos erénye és edzett volta azonban nem annyira a tiszt kitűnő képzésének, mint inkább an­nak tulajdonítható, hogy már szegény muzsik korá­ban is olyan megpróbáltatáson megy át, amely ka­tona-sorában csak javára válik. Talán az egész vi­lágon nincs a parasztnak olyan nyomorult élete, mint a fehér cár birodalmában senyvedő muzsiké. Iván Ivánovics, mint a hogyan tréfásan nevezik az orosz katonát, a hadseregben elég jól érzi magát, mert nem bántja a földes ur, az ispravnik, az adó­szedő és az atyuska sok más és mindig kellemet­lenkedő embere. Az általános hadkötelezettség ideje az orosz gyerek huszonegyedik esztendeje. Ha be­vált, egyfolytában négy évig szolgálja a cárt. Az erős és intelligensebb legényt a tüzérséghez soroz­zák, a nagy darab ember lovaskatona lesz s a zö­mök, izmos suhancból válik a legnagyobb fáradal­makat is elbíró gyalogos. Bevonulása után az újon­cot meleg ruhába, nehéz csizmába bujtatják s a birodalom valamelyik másik végén levő helyőr­ségbe transzferálják. Régi orosz politika ugyanis az. hogy a lakosság és a katonaság ne valami nagyon szeresse egymást. A kis-orosz és a lengyel Szent­pétervárra kerül, a kapsi ezredek Kronstadtba, a belső kormányzóságok regrutái pedig Lengyelor­szágba és Finnországba. A helyőrség parancsnoka az újoncot nem sorozza be azonnal az ezredébe. Apró csoportokba osztva, nyolc hétig tart a kikép­zés, amelynek eltelte után esküt tesz a cárnak, s attól a pillanattól fogva alá van vetve a drákói szigoruságu haditörvényeknek. A lovas-katona reg­gel négy, a gyalogos pedig öt órakor kel fel. Tisz­togatás után az első parancs imára szólít s ezután költheti el a fekete kenyérből és teából álló réggé- lijét. Délig gyakorlatot végez. Ebéd után két órai pihenő van. Délután hattól hét óráig Írni és olvasni tanítják Iván Ivánovicsot, aki ebből a hasznos tu­dományból vajmi keveset tud. Hét óra után vacso­ráinak és kilenc órakor lefeküdhetik a katona. A | muszka katona menázsi miatt nem panaszkodhatik. Igaz, hogy húst keveset lát, annál több főzeléket, de ez elég is néki. A zsoldja nagyon kicsiny és mégis Iván Ivánovics a világ legmegelégedettebb katonája. Csak egy dologtól fázik: az áprilistól au­gusztusig tartó nagy hadgyakorlattól, a mikor hihe­tetlen utakat kell neki fárasztó, erőszakolt menet­ben megtenni. A gyöngék százával maradnak el az utón és sok szelíd muzsik-gyereknek törik meg a kék szeme s hunyja le örök álomra, a nélkül, hogy Volga-menti faluját még egyszer láthatta volna. E G É S Z S É G-Ü G Y. ___ Halálra köpülyözte. Sok-sok faluban mind- közönségesen járja jő orvosság képen majdnem min­den bcij ellen az érvágás, köszülyözés. Csiszmár An- talné is érzett valamilyen bajt. Elhivatta tehát a lő­csei borbélyt, hogy neki eret vágjon. Persze, a bor­bélynak volt esze, hogy azt’ neki tennie nem sza­bad, mert a törvény tiltja, de meg vette észre az asszony gyenge szervezetét is. Elmentek tehát Gsisz- márék a szomszéd községbe. Itt lakik egy borbély,

Next

/
Thumbnails
Contents