Magyar Földmivelö, 1904 (7. évfolyam, 1-50. szám)
1904-03-27 / 12. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 91 kan, legtöbben azt sem tudják, tartoznak-e, avagy már tulfizettek. Valóban úgy van! Nálunk legtöbb ember nincs tisztában adójával. Kénytelen megbízni az adókönyv rideg, sokszor olvashatlan ákum-bákumjaiban. Hát akkor az egyszerű adóíizető polgár mit tegyen ? Csóválja a fejét, vonogatja a vállát. Kelletlenül belenyugszik, illetőleg kifizeti a mondott összeget. De megmarad a bizalmatlansúg. A gyanú fu- lánkja mászkál a szegény ember szivében, mikor veszi észre, hogy hiába mutogatja adókönyvét nálánál tanultabb embernek, mert az sem tud belőle okosabb lenni. Nagy, öreg Hiba ez, tisztelt uraim ! Nemcsak a fentemlitett okoknál fogva, de mert az adókönyv tüneményes furcsaságainál fogva csakugyan visszaélések is történtek és történnek napról-napra. Ezen a bajon mielőbb segíteni kell. Segíthetünk pedig azzal, ha az adókönyvet közolvashatóvá, közérthetővé teszszük. Más szóval egyszerűsítjük. Ez áldásos, sok keserűségnek, nyugtalanságnak, gyanakodásnak elejét vevő intézmény létesítésében segítségére jöhetne a kormányzatnak az iskola. Az iskolákban nagyobb gondot kell fordítani arra, hogy az uj nemzedék jól ismerje az adófizetés rendszerét, módját és kezelését. Mennyi áldásos dolog fejlődnék ebből. Addig is azonban jó lenne, ha a gazdakörök, szövetkezetek, téli tanfolyamok felvennék felolvasásuk keretébe az adózás mivoltát. Hogy legalább úgy ahogy a nép is olvashatná azt a könyvet, melyet bizony nem könnyű feladat megérteni: az adókönyvet. Könnyitsünk a község terhein! A jegyzői javaslatot a képviselőház közigazgatási bizottsága letárgyalta. Ez alkalommal a községek érdekében Mezőssy Béla szólalt fel és a községek megnyugtatására Tisza gróf miniszterelnök telt nem jelentéktelen kijelentéseket. Mezőssy ugyanis, vázolva a községek nagy részének sanyarú sorsát, hogy alig bírnak már mozogni terheiktől, sürgette, hogy a községeket legalább a rájuk rótt állami feladatok végzéséért kárpótolják. 0 a husfogyasztási, sőt a borfogyasztási adót is a községek javára kérte, amint azt a városoknak körülbelül megígérték. Hogy a községek aránytalanul meg vannak terhelve s e miatt mind a közjóiét előmozdítása késlekedik, vagy meg is akad, mind az egyesek magánhelyzete súlyos megpróbáltatásnak van kitéve, sőt hajótörést is szenved, azt nagyon érzi mindenki. Segíteni kell a dolgon. A borfogyasztási adó átutalása lehetséges-e, azt ilyen hamarosan nem lehet eldönteni, mert az államnak más módon kell kárpótlást keresnie. Hogy a községek jobban kezelnék, mint most, a mikor a pénzügyi hatóságok csakis azt nézik, hogy a kivetett összeget megfizessék a vállalkozók, de arra már nem néznek, hogy a közönséget hogyan zaklatják, az bizonyos. Ha lehetséges, bizony nagyon kívánatos lenne, hogy a községek a maguk belátása szerint élhessenek vele a törvények keretei között. Ne a pálinkás árendások nyerjenek rajta, hanem szolgáljon a nyereség a község javára. A miniszterelnök nem zárkózott el határozottan az eszme elől; hanem abban igaza van, hogy egészen más megítélés alá kerülnek a községek, mint a városok, s előbb ki kell puhatolni a községek helyzetét és igényét. Hogy az államtól legkevésbé sem méltányos az eddigi eljárás, mely állami teendők végzését követelte, még pedig egyre súlyosabb mértékben, a községektől, de semmi kárpótlást nem adott, az már régi panasz tárgya. Épen ezért szükséges, hogy a kormány komolyan fogja meg a rendezés kérdését. A községek terheinek csökkentése azért is fontos, mert ez egyik fő eszköze a kisemberek megmentésének. A közterhek sok helyen egyenesen lehetetlenné teszik a gazdák létezését, a nélkül, hogy a község mégis megfelelhessen mindazoknak a követelményeknek, melyeket a modern közigazgatás, közlekedés föltétlenül kíván. Egészségi községi élet nem lehet addig, a mig a községeket meg nem szabadítják súlyos terheiktől. NÉPMENTÉS. A váci püspök a népért. Csáky Károly gróf váci püspök ur ritka nemeslelkü s egyszersmind hazafias példát adott, miként lehet az elkeseredett népet megmenteni a kivándorlás veszedelmétől. A jólelkü főpásztor ugyanis Biharmegyében egy 1600 holdas bii'tokát fölparcellázva, a legkönnyebb fizetési feltételek mellett földmivelő gazdáknak elődta. Ez a nép mentés igazi módja, hogy a haza derék fiai itthon maradjanak. Adja Isten, e humánus példa í minél több követőre találjon. Az adóhátralékok behajtása. Az eksz-leksz nyomasztó hatását csak most fogják igazán megérezni az adófizető polgárok. Amily könnyebbséget teremtett az eksz-leksz azáltal, hogy nem kellett adót fizetni, épp olv kínos helyzetet teremt most, j mikor már kimúlt s beáll ott az adófizetési kötelezettség ideje. Most épp azok, akik részesek voltak az eksz-leksz megteremtésében, sietnek hangoztatni, hogy a kormány az elmaradt adóhátralékokat a legnagyobb kímélettel hajtsa be, ugv, hogy az adózó polgárok cirkulusait ne zavarja bénitólag az elmaradt adók behajtása. A miniszterelnök a napokban tartott beszédében már megígérte, hogy a kormány kíméletes lesz az adóbehajtás körül s ma Lukács László pénzügyminiszter nemcsak azt jelentette ki. hogy a legmesszebbmenő kiméletességet fogják tanúsítani, hanem részletezte is a kiméletes- ség módozatait. A pénzügyminiszter az elmaradt adók behajtása körül két irányban fog eljárni: a fizetési halasztás és kamatmentesség kedvezményeivel. A fizetési halasztást adminisztratív utón teljesitik azok részére, akik eksz-lekszben be nem fizették adójukat s annak pótlására időt kérnek. A pénzügyminiszter a legmesszebb menő engedményt ígérte meg, amibe belefoglalja a részletfizetést is. A kamatmentesség alól kivétetnek azok az adóösszegek. amelyek az eksz-leksz előtt, 1903. évi május 1-je előtt esedékesek voltak s az eksz-leksz beálltával be nem fizettettek. Azon adók után pedig.
