Magyar Földmivelö, 1904 (7. évfolyam, 1-50. szám)
1904-03-27 / 12. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 90 tővé, hogy a nép gyermekei, ha arravalók a nemzet értelmi osztályát folyton-folyvást erősítsék. Ezekből táplálkozik a közjótékonyság, ezeknek köszönhetjük, hogy még magyaroké a magyar föld. És ezek maradnak a nemzet számára, ha — a mitől Isten óvja a nemzetet — nagy, végzetes megpróbáltatások elé kerülünk. Ezek és csak ezek nyújthatnak biztos reményt arra, hogy jön egy jobb kor, mely utgn édes mindnyájan epe- dezünk. Hát ládd-e magyar népem, azért kell a nagy birtokok ellen izgatni, kiabálni, dobolni, mert jól tudatik, hogy ezek azon védőbástyák, melyek a teljes földcserélésnek munkájában még odaszól emigyen: — Megállj! Ne tovább! Mert ténydolog, hogy evés közben jön meg az étvágy. Ha egyszer a nagy birtokokat felaprózzuk, akkor már rendén leszen a dolog. Ha a jól összekötött pálcákat egyszer sikerül kibontani, a köteléket kettő vágni: akkor bizony az egyes pálcikákat a gyerek is összetördeli. Amikoron sikerülni fog, hogy a nagy birtokok egyes kis emberek kezébe jusson: akkor éppen úgy lehet azokhoz hozzá férni, mint hozzáférhetett a már említett négy millió holdhoz. Nyisd fel szemedet magyarom! Iszen józan észszel áldott meg téged az Isten! Nem látsz át a szitán? No jól van! Hát ráteszek a mérőre még egy súlyt. Talán akkor billenni fog a te eszed mérlege is. Veszed te azt észre magyarom, hogy a nagy töke ellen nem izgatnak. Nem dobolnak, nem jajgatnak! Tudod te magyarom, mi az a nagy tőke? Rengeteg pénz! Egy kézben. Papiros, melynek szelvényeit édes mámor közt vágdossa le birtokosa, hogy belőle óriási jövedelmet nyerjen. Kérdezem én tőled, vájjon az a rémsé- ges tőke, mely egyesek kezében van, mi hasznot hajt neked ? Ládd-e, azokon a nagy birtokokon munkás magyar nép él és dolgozik. Kenyeret kap belőle, együtt küzd birtokosával. Azok a nagybirtokok egész községek áldásai. Mert a föld olyan jószivü, hogy mindenkinek juttat, a ki neki csak egy kapavágást tesz! És neked mégis azt mondják, hogy a nagy birtok a te ellenséged, a te bajod kút- 1 forrása. Vigyázz magyar! Nagyon vigyázz, mert téged a nagy biztatással feltolnak a fa tetejére és ott nem veszed észre, hogy éppen azok vágják alattad a la gyökerét, kik téged a magasba segítenek, hogy aztán leszédülj onnan. Vigyázz magyar! Nagyon vigyázz! Virágvasárnap. A kereszténység legnagyobb ünnepének bevezetőjét a mi édesen zengő magyar nyelvünk Virág- vasárnapjának nevezte el. A tavasz első lehelletét érezzük. Gyermek módjára türelmetlenül várjuk a virágok, a természet fa- kadását hegyen, völgyön, rónákon és mezőségen egyaránt. Az Üdvözítő Jézus Krisztust is hozsánnának örömrivalgással üdvözölte a nép. Lába elé virágokat, lombokat hintenek. De irae kevés vártáivá az üdvrivalgást a feszítsd meg szavai váltják fel. Megkezdődik az Igaznak szörnyű üldözése. Golgothára viszik, hogy megsemmisítsék. De csak a testet tudják keresztre feszíteni. Az Igazságot megölni nem tudják. Ez időtől fogva az igazság és hamisság örökös harcban vannak. Most is. És most is Golgothára viszik az Igazságot, meg- csufolják, arcul verik. De ne adja Isten, hogy a mi társadalmunkban a hamisság még sokáig nyakán üljön a mi szép országunknak. El kell jőni a Virágvasárnapja után — a feltámadás nagy napjának. Az igazság napját olyankor fellegek borítják, de természete az igazságnak, hogy egyszer csak kiterjeszti fényét és melegségét és megkezdi az ő uralkodását! Mossa-e holló a flát? »Nagypénteken mossa holló a Hát« szól egy népdalunk. Ez a népdal azzal a mondával van összefüggésben, mely szerint Jézus, mikor halálra keresték üldözői, már éppen elrejtőzött előlük, midőn a holló, észrevette s elkiáltotta magát: »Kár! Kár!« Emiatt Jézust megfogták üldözői, ö pedig megátkozta árulásáért a hollót, hogy legyen örökké fekete. A holló akkor veszitette el szép fehér színét s azóta nagypénteken, Jézus halála napján mindig eszébe jut régi bűne s legalább fiát igyekszik fehérre mosni, de hiába. Persze ez csak monda. Szó sincs arról. Aminthogy a holló nem is mossa soha a fiát. Az adókönyv. Az adókönyvnek minden művelt államban a legkönnyebben olvasható és kezelhető könyvnek kellene lenni. Világos ngitott könyvnek, melyből a legtanultabb ember úgy, mint a legkisebb, egyszerűbb adófizető polgár is a lehető legkönnyebben tudjon olvasni. És hogyan van nálunk, a mi hazánkban, Magyarországban'/ ' Az adókönyv a legnehezebben olvasható és kezelhető könyv. A tanult emberek» is alig tudnak belőle kiigazodni. Még akik írják, azok sem tudnak kellő felvilágosítást nyújtani, hogy hát voltaképpen mi és hogyan vagyon abban a könyvben. Tanult emberek panaszkodnak, hogy vagy egyáltalán nem, vagy csak nehéz fejtörések után jönnek reá, mi az ő adójuk, mi a kulcsa, alapja. So-
