Magyar Földmivelö, 1904 (7. évfolyam, 1-50. szám)
1904-03-20 / 11. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 84 Ezen adatok azt hisszük, meggyőznek minden tisztességes gondolkozásu és a nép érdekét szivén viselő egyént arról, hogy az Országos Központi Hitelszövetkezet« működése előtt kalapot emeljen. V. J Hajdan és most. Reménynyei néz a gazda az uj évnek elébe. Nála most kfezdődik az uj év. Vetéssel kezdi, betakarítással végzi a munkálkodás évét. Ilyenkor elgondolkozunk. Számot vetünk a múlttal, terveket gondolunk ki a jövőre. De néha — mikor nem is akarjuk — nagyon visszatérünk. Ilyenkor megjelenik emlékezetünkban apáink, nagyapáink termése, ügy találjuk, hogy az jobb volt, mint a mienk. Annál szebb aratásokat találunk ránk hagyott mondákban. És mi nem tudjuk okát adni. hogy most miért van máskép ?! A munkálkodás fonák. A szorgalom megcsappant. Ez egy-egy ok, melyről a közel múltban irtunk. De ha magunkba szálunk, rájövünk, hogy lehet biz’ ott más ok is. Van is! Csakhogy arról mai nap ritkán beszélünk. Az most már nem módi. Pedig ezer évvel ennek előtte nem azt tartották hősnek, a ki a lebujbán szaporábban hajtogatta a kupicákat! Másként gondolkoztak akkor. És hogy mennyire másként, megláthatjuk Szent István törvénykönyvének néhány sorából, mely sor igy szól: »Ha valamely főpap, vagy megyei ispán, vagy más hű ember vasárnap valakit dolgozni talál: hajtassa el. 1. §. Ha ökrökkel dolgozik: vétessék el tőle és polgároknak adassék megevésre. 2. §. Ha pedig lovakkal: vétessék el a ló, mit a gazda ökrökkel váltson meg. ha akar, amely mint mondatott, megetessék. 3. §. Ha pedig más szerszámmal: vétessék el szerszáma s öltözete, melyeket ha akar, bőrével válthat meg.« (1035. évi törvénycikk 7. fejezet.) Éhez hasonló szigorúsággal hozott szt. László és más királyunk törvényeket. De 1891-ben is törvény hozatott ez ügyben. A törvényt életbe is léptették; de ha falura megyünk, vagy városban legyünk, a kalendáriumba kell nézni, hogy megtudjuk: hisz’ ma vasárnap van. És mégis Isten áldását várjuk?! Jobb évet, jobb jövőt?! Nem, azt igy nem kapjuk meg soha! De térjünk vissza őseink szokásához. Tartsuk a hét hetedik napját szentnek és akkor a világ törvényének is eleget teszünk, mert a vasárnap munka- szünetet parancsol. Isten áldása sem fog akkor késni. Tehát vissza! Tanító. A pálinkamérések és a vasárnapok. Nem csak Zemplénben akadtak aggódó és tenni vágyó férfiak, kik bátran küzdöttek amaz óriási nagy jelentőségű intézkedés megtételéért, hogy vasárnapokon a pálinkamérők zárva legyenek. íme Budapest, a főváros is megmozdul. A napokban a következőket olvastuk: A pálinkamérések vasárnapi bezárása. Az iparügy bizottság Lung György tanácsnok elnöklése mellett ülést tartott. Az ülésen tárgyalták Wodiáuer Artur bizottsági tagnak a közgyűlésen tett ama indítványát, hogy a vasárnapi munkaszünetről szóló törvény oda módosíttassák, hogy a pálinkamérések vasárnap egész nap zárva tartassanak. Több bizottsági tag felszólalása után akként fogadtatott el az indítvány, hogy a pálinkamérések vasárnap délelőtt tiz órától fogva zárva legyenek. Az olyan helységekben, ahol bormérisi engedély van, szintén ez a határidó lenne kitűzve a pálinkamérésre. Ezzel a határozattal a legközelebbi tanácsülés foglalkozik. Mi leszen e határozat sorsa, nem tudjuk. De hisszük, hogy miként Zemplénben : úgy itt is lesznek nagyszerű műjajgatások, futkározások. Hogy semmisítse meg a miniszter ezt a határozatot, különben azonnal tönkre megy és éhen hal száz és száz korcsmáros polgártársunk. Arról persze hallgatnak, mint a bokorba lapult nyúl, hogy a száz és száz korcsmáros miatt milliók lesznek tönkre a magyar népből, milliók lesznek koldusokká, mert azzá kezd már lenni az egész ország. Kitartás tehát és az egész ország közvéleménye követelje, hogy vasárnap a pálinkaméréseket zárják be ! Vasárnap Délután. A fülbemászó.*) Mossa a ruhákat, Mossa Nyelves Kézi, Mig mellette kománéja Hallgatja és nézi. Jár Nyelves Rézinek, Egyre jár a szája, Mint asulyok, mely alatt nyög Áztatott ruhája. »Ugyan komámasszony, Hallott-e ilyesmit •? Birónénál találták meg Az ellopott reklit! A falu beszéli, Nem az én mondásom, — Sz’ tudja lelkem, a rágalom Nekem nem szokásom. llát ahhoz meg mit mond, Hogy a Makkné lánya, Mintegy grófné selyemkendőt Bigygyeszt a nyakába '? ! Én ugyan nem bánom, Bármi legyen máson, Sz’ tudja lelkem, a rágalom Nekem nem szokásom. Mondják, hogy Bogáráét Megverte a férje ; Mások mondják, még nem tu- Mi igaz belőle. [dóm, Nem hallotta lelkem ? Na kérem aláson — Egyébiránt a rágalom. Tudja, nem szokásom. Hát azt hitte volna, Hogy az a vak Sárii A fonóba járogasson Másokról pletykálni No már én nem tudnék így rágódni máson ; Sz’ tudja lelkem, a rágalom Soh’ sem volt szokásom« ... * * * Mi az a rágalom '? Alig van rá más szó : Méregöntö cserebogár : Undok fülbemászó. Beregi Sándor. *) Ajánljuk elszavalásra a Gazdakörök összejövetelein. Szerk. A szegedi árvíz veszedelem huszonötödik évfordulója. Március 12-én, szombaton, reggel 3 órakor volt 25 éve annak, hogy az ország második, de magyarságban legelső városát elöntötte a Tisza, az ország második, de magyarságára legelső folyója. 1879. év február közepén már aggasztó tünetek jelentik, hogy a tavaszi vizáradás veszedelmesebb lesz, mint valaha. A jórészt rendezetlen, kanyargós, máslis folyó március első napjaiban már oly magasra duzzadt, hogy a parti falvak gyenge védtöltéseit áttörte és Szolnok, Szentes, Csongrád; Mindszent városok kül-
