Magyar Földmivelö, 1904 (7. évfolyam, 1-50. szám)
1904-03-13 / 10. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ Szarka gazda elkeseredett. Nemcsak lelke lett beteg. Teste is összeesett. Ruházata is ütött, kopott lett, mert a gazdaság is összement, mint mikor a gazda kezét szél ütötte. — Édes Istenem, mit vétettünk neked — sóhajtott Szarka, mikor egy-egy szomorú hirt hallott fiáról. Az asszony nem válaszolt. Csak sóhajtott ő is. De már nem sirt. Könnye nem volt. Megfagyott a nagy, kegyetlen fájdalomban. A családfő végre kidőlt. Az özvegy asszony magára maradt. Pedig volt felnőtt nagy fia, ki gyámolithatta volna. Most neki, a felnőtt nagykorúnak van szüksége gyámolitóra. Es addig mig az anya él Pali sem fog az árokban, a sárban, a piszokban maradni. De mi leszen a vége ? Oh, ha szegény Szarkáné erre gondol, lázba esik és mindegyre suttogja ... — Csak egy kortyot... csak egy kortyot... Bodnár Gáspár. Kocka-rejtvény megfejtése. A »Magyar Földmivelő« S-ik számában megjelent kocka-rejt vény megfejtése : „zóna, órás, nász, aszú.“ Helyesen megfejtették: Kerekes János, Nagy Dávid, Fekete Lajos, Király Mihály, Moldvai Ignácz, Török István. — Az Ígért jutalomkönyvet Nagy Dávid nyerte el. ISMERETEKTARA. A japánok régen. — Elmondja : Jóska bácsi. — Mint ősapáink ezer évvei ezelőtt, olyanok voltak Japán fiai még rövid 50 évvel ennek előtte. Akkor még lándzsa, nvil, kard, balta volt fegyvere és most mint mi és mások puskával védik hazájuk szabadságát, jogukat. Védik országukat és pedig nem kis elemmel szemben, hanem a muszkával, a legnagyobb katonai hatalommal állnak szemközt. Japánnak még csak kormánya is milyen gyarló volt a rövid múltban. Apró hercegségekből összetákolt császárság volt. A hercegség élén a »daimió« (herceg) állott. Egy ilyen herceg mint kis isten uralkodott kerületében. Külön ministere volt, külön hadserege és ami a legfőbb meglehetős jövedelme. Jövedelmét nem saját megművelt földeiből kapta, hanem alattvalóitól — mint adót. Meglepő az a szokásuk, hogy adókat nem pénzben fizették be, hanem rizsből. A hercegek vagyis »daimiók« ura volt a császár. Milyennek is tartották ők a császárt? Ennek egész kis meséje van. Ók a napot Istennek tartják. Ez pedig vallásukból következik. A nap isten utódául ők császárukat választották meg. így esett meg az, hogy nem is földi uralkodónak tartották eddig a császárt. Igv az is, hogy mint egyik istenök utódját tisztelték. Ily körülmények között a császár sohasem kormányozta az országot. Sokkal szentebb- nek tartották, semhogy földi teendőket, különösen pedig emberek ügyes-bajos dolgait intéztessék el szent személyével. Ö tehát sem országának, sem 77 népének egy percig sem élt. Semmittevésnek adta magát, igy tölté napjait. Lakóhelyét, illetve városát is szentnek tartották. A szent - város egy ideig Kiotó volt. A császár csak az ország bölcseivel társalgott. Nagyon kivételes esetben pl. névnapkor vagy szüle • tésnap évfordulóján, megadatik a hercegeknek is az a nagy kegy, hogy térdencsúszva vihessék jó- ! kivánataikat a császár lábaihoz. Idővel azonban változott a gondolkodás. Eddig az alkirály gyakorolta a kormányzást. De ennek hatalmát a »Tokugava« család magához ragadta. Az ő kormányzásuk székhelye Jeddó volt, amely várost ma Tokiónak neveznek. A nép nem kedves emlékekkel gondol vissza eme korra, mert nemcsak őket, de a hercegeket is keményen zsarolták. Szánalommal tekint vissza Japán mai népe arra a korra azért is, mert sem kereskedelem, sem ipar nem volt akkor az országban. Hogy mily nehéz volt a közlekedés, gondolhatni abból is, bog}' egyetlen egy ut volt járható. Közlekedés, forgalom tehát úgyszólván nem is volt. Ily körülmények között találjuk japánt akkor is, mikor a Khinaiaktól egyet-más-t tanultak. Annak előtte [jetiig csupa tudatlanság, őskori hátramara- dottság, szóval: kezdetlegesség uralkodott mindenben. Hogy mily nehéz munka volt e félvad nép közzé a helyes gondolkodást még csak belopni is, | elgondolhatjuk abból is, hogy ők a kereskedést mint a csalás mesterségét tekintették. Aki iparral foglalkozott, azt pedig lenézték. Nehéz is volt az általános műveltség elülte- j tése. De a mag jól táplált földbe került s igy fejlődött oly hatalmas fává, melyet ma csodálunk. Az amerikaiak voltak az elsők, kik szerződést kötöttek a Japán kormánynyal. Ezek is úgyszólván erőszakosan. A szerződés megkötése után megindultak a hajók, melyeket a japániak az ő tökéletlen vizi járműveikhez hasonlítva bámultak. Megérkezett a puska is, az a hatalmas gyilkos. Az ébereszü japánok lelkesedtek az uj dolgok iránt. Hazájuk iránt való rendíthetetlen ragaszkodás pedig nemsokára a puska használatára is rábírta őket. Többé Kínát nem követték. Nem zárkóztak el a világtól. Kerestek, kutattak mindig valami uj után. Jó példával jártak elől a hercegek, kiknek legtöbbje meglátogatta az európai országokat és Amerikát. A haladás azután rohamosan ment. Egy év megszülte az országházat, a postát a vámot és az adónak pénzben való lefizetéséi. Úgyszólván évtizedek munkáját végezték el egy év alatt. A kincstár megtöltése után hajók építéséhez fogtak. Mindent az európaiak mintájára csináltak. A hadsereget — melyben a katonák eddig apjuktól örökölték foglalkozásukat — most állandóvá tették. De a tudományhoz is vonzódtak ám. Az iskolákat, vasutakat egymásután építették. Es ahol ezelőtt ipar sem volt; most már gyárak kéménye füstölög. A kormány berendezése hasonlít a mienkhez. Van képviselőháztik és az úgynevezett felső házuk.
