Magyar Földmivelö, 1904 (7. évfolyam, 1-50. szám)
1904-03-13 / 10. szám
Megjelenik minden vasárnap. SzerkesztSség és kiadóhivatal: SZATMÁR, Szent István-tér 9. szám. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS K1ADÓTCLAJD01V0S : BODNÁR GÁSPÁR. Előfizetési árak: Egész évre ... 4 korona (2 frt.) Fél évre .... 2 » (1 » ) Negyed évre . . 1 » (50 kr) Magyar élelmesség. Hát ilyenről is lehet-e már szó? Magyar élelmesség! Iszen edáig la éppenséggel az volt a baj és talán még ma is a legöregebbik bajok egyike, hog}r a magyar ember minden volt, csak nem — élelmes. Azért fogott ki a különben más és sok irányban kacskaringós észjárású magyarnépen a vele, mellette és körülette nyüzsgő más természetit polgártárs annyi minden féle módon és eszközökkel. No de nincs olyan hosszú, aminek vége ne legyen. Örömmel vesszük észre, hogy itt is, amott is nyillik a magyar nép esze, szeme és figvelme. Kezdi belátni a magyar is, hogy bizony ő sem tökkel ütött, nem is olyan bárgyú és anyámasszony fia, hogy meg ne csinálhatná azt, a miért edáig la, ugyancsak a tő j fölét lefülelték. Hát iszen mán miér ne verné ki fejéből a magyar ember azt a régi csontot, hogy hát még egy bornyut, tehenet, vagy egy sertést sem tud eladni — szenzál nélkül? Már miért volnának a kereskedés, az elárulás, fűszer és egyéb portékák olyan természetűek, hogy attól magyar embernek kusti ? Miért hogy éppen a magyar ember ne tudja felhasználni az állatbőrt, a tollút, a hulladékokat ? Miért kelljen elébb szánandó gyarló áron elpocsékolni szőlő, gyümölcs termését ? Azért, hogy az első izét, hasznát más élvezze, a magyar gazda meg rágódjék a csutkákon és ropogtassa a magvakat? Minek okáért ne tudna a magyar ember magyar ember közt békés és tisztességes vásárt csinálni ? Csak azért, hogy egymás ellen licitálva — - a vigyorgó kupec köpje a markát? íme, mind olyan kérdések, mikre az idő lassan, de annál biztosabban felelni kezd. A magyar ember legyen eszénél, használja az ő józan gondolkodását és mutassa meg, hogy ő is tud ám a maga lábán járni. És meg is fogja mutatni. De ne csak e téren. Mutassa meg élelmességét a gazdasági, kertészeti téren is. A régiek az időt szárnyakkal rajzolták. Ezzel jelezni kivánták, hogy ember vigyázz, mert az idő repül, mint a sas. Ne hadd hát elröpülni. Itt a tavasz! Élelmes gazda, a kinek kertje, földje van megragadja az idő üstökét és a vetemények, kerti konyhai újdonságokkal kövériti az ő amúgy is sok irányban meglapitott erszényét. És a magyar gazdák itt is élelmesek legyenek. Tanuljanak a bolgár kertészektől, kiknek nincs szükségük arra, hogy más árulja, értékesítse azt, a mit ők oly keserves munkával termeltek. A magyar gazdákat, gazdasszonyokat meg ostrommal veszik rá a piac élősdii, hogy adják el ollhon. Könnyebb igy. Már miért lenne könnyebb ? Álljanak össze a gaz
