Magyar Földmivelö, 1904 (7. évfolyam, 1-50. szám)
1904-03-06 / 9. szám
68 MAGYAR FÖLDMIVELŐ t könyvtárak fokozatos alapítása, a kérelemnek eleget fog tenni. A bodrogközi Nőegyesület könyvtárának jelentéséből örömmel olvassuk, hogy a téli hónapokban az olvasási kedv és könyvek iránti szeretet annyira fokozódott, hogy annak kiegyenlítésére 40 kötetből álló könyvtára kevésnek bizonyult. A könyvtárak tehát bővíttetni fognak. Ebből láthatjuk, hogy szeret a nép olvasni! HÁZ I-I PAR. Kézi munka tanfolyam. Czigándon (Zemplén megye) febr. hó 1-én a kézi munka tanfolyam megnyílt és a jelentkezők oly nagy számmal vannak, hogy előreláthatólag két tanfolyamra kell majd őket beosztani. Ezen tanfolyam megteremtője és fentartója a Bodrogközi Nőegyesület. A tanfolyam vezetésére az elnökség Nagy Róza okleveles óvónőt hívta meg, ki az elmúlt nyár folyamán a N.-Rozvá- gyi gvermekmenhelyen megelégedésre méltó módon működött. A nép gyermekei úgy látszik kedvvel és a kézi munka becsének felismerésével igyekszik nemes és hasznos foglalkozást szerezni a családi tűzhelyekre. Az örökség. No most bizonyosan valami gazdag — amerikai örökségre gondolsz, szives olvasóm. Csalódik azonban, a ki ilyen örökségre gondol. Mert én másnemű örökségről akarok most néhány sorban felvilágosítást adni. Azt állítom és az én állításom mellett nem csak tudósok tanúskodnak, de a legtapasztaltabb emberek, hogy a gyermekek úgy testi, mint lelki tulajdonságaik egy részét öröklik szüleiktől, a másik részét pedig szerezték nevelés, életmód slb. által. Nem veszitek e magatok is észre, hogy a fiúnak az arca az apáéhoz, a leánynak meg arca az anyáéhoz hasonlít. Vagy megfordítva. De nem csak az arcban, de a lélekben is vehetünk sokszor észre hasonló jelenségeket. Például az otthont szerető apának, otthont igen kedvelő gyermeke van. A jó szivi'i anyának, jó szivü leánya van és az iszákos apának iszákos gyermekei. Mi nagy tanulság rejlik ebben? Az, hogy a szülő nem csak gyermekei örökségét, vagyonát pazarolhatja el, de elpazqrolhatja a lélek kincseit is. A józanságot, a takarékosságot, a jellemességet, becsületességet, vallásosságot, hűséget, egyszóval a lelki örökségeket. Mikor te apa fiatal korodban éjszakázol és pusztítod lelked és tested erejét: nem csak a magadét pusztítod, de pazarolod a jövő nemzedékét is. Mikor te azt a testet és lelket ölő mérget, a pálinkát iszod, mint a vizet: akkor gyermekedet károsítod meg. Az iszákos embernek gyermeke legtöbbnyire hülye, gyámoltalan, bűnre, gonoszságra hajlandó. No de mondhatná valaki, hogy hát akkor ha mi szüléinktől oly sok rosszat is öröklünk hiáha való minden. De nem úgy van ám! Mert az öröklött bajnak elejét lehet ám venni. | Ha korán észreveszi például az apa, hogy ni te mán j ez a gyermek éppeg arra az útra kacsingat, amelyiken én olyan megbánni való cselekedeteket vittem végbe: akkor hajlítani lehet és kell is, mint a zsenge ficfát. Arra való a szülei gond, a nevelés, az iskola, hogy a gyermeki lélek és test fejlődését helyes útra irányítsuk. De persze akkor a gyermeket meg kell figyelnünk, mindig sarkában lennünk, hogy ha hiba van a kréta körül: nyomban kanyaritsunk egyet és ha kell többet is. Aztán különösen arra ügyeljünk, hogy ne akadályozzuk az iskolai nevelést. Nehogy úgy történjék, hogy az iskola jobbra, a család meg balra irányítsa a gyermeket. Minden szülőnek kötelessége arra törekedni, hogy mentői szebb, tökéletesebb testi és lelki örökséget szerezzen gyermekének. JP—.s. Vasárnap Délután. Akik egymást keresik... Ősz nagyapó öreg karosszékében ül. Reszkető kezeivel illesztgeli pápaszemét... — mert mi tagadás benne — szeme is öregek. Utóvégre hatvanöt évig látni, nézni — nem épen kis idő. Aztán olvasni kezd. Alig betűz ki azonban mindennapi újságból nehány sort, beszalad Gyuszika. odakúszik mint valami kis mókus nagyapónak térdeire .. . aztán megerednek a kérdések áradatjai, mint a záporeső szakadásai. — Ugy-e nagyapuka, a csillagok most a mennyországban világitnak'? — Ott világfinak, lelkem. — Hát a nap is odabujik éjszakára ? — Oda, lelkem. Most elhallgat a kis fim egvideig. Nagyapó hosszú, ősz szakállát simogatja. Leveszi pápaszemét is, hogy a maga orrára biggyessze. Ősz nagyapó nem ver Gyuszikának a kezére. Olyan csendes, olyan türelmes, olyan nyugodt... Ott tartja hűségesen a kis hamist. Úgyis tudja, hogy nemsokára mást gondol ez a nyugtalan mókus. Akkurátusán történt. Gyuszika ott hagyja nagyapót. A konyhába szalad, ahol kis testvérkéje már egy darab zsíros kenyérrel birkózik. Amint ezt Gyuszika meglátja, torkaszakadtával visítani kezd. Hiába csendesitgette édes anyja. — Te is kapsz! — Itt van a tied is! Gyuszinak egyetlen perc örökkévalóságnak tűnt föl. Pedig ez az örökkévalóság csakugyan egy percig tartott. Iszen kezében már a zsíros kenyér. De nyugalom még sem volt. Az apróságok uj- fent más követelésekkel állottak elő. A mamának valósággal belefájdult a feje. — Menjetek már játszani, mert igy ma nem fogunk ebédelni. Ősz nagyapó ezalatt ugyancsak belemerült a nagyvilág mélységébe. Epen azt olvasta, hogy a ja-
