Magyar Földmivelö, 1904 (7. évfolyam, 1-50. szám)
1904-03-06 / 9. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ (i7 dósét. Keressük, kutatjuk, hol a hiba. És csak, mikor már a baj kiüt veszszük észre, hogy itt is, ott is kitartásra volt volna szükség. De hiányzott, lg}' ütötte tel a haj fejét. Kitartás a vezetésben, kitartás az érlelésben, várakozás az eredményben, kitartás az érdeklődésben. Ez a fő, akkor van és lesz élet. Most csak általában szülöttünk, de majd részletesen is fogjuk a dolgot. M—r. Egy végrehajtó vallomásai. A gazdatársadalom vezérei, az agrárok, mikor megjelölték azon módokat, melyekkel a mi népünkön segíteni lehet és kell a többek közt a legerősebb nyomatékkai sürgették és sürgetik most is folyton-foly vást végrehajtási törvényünk alapos meg- rendszabálg ozását. Akik csak a hivatalokból és a papiros aktákból nézik a világot, az élet sorát, vátig mondogották és ma is mondják, hogy az agrárok túl sötét szemüvegen nézik a végrehajtásokat, ahol bizony nem az érző szívnek, de az ész rideg Ítélkezésének van dolga. Mondogatják, hogy hát bizony az államnak nem lehet jogvédelem nélkül hagynia a hitelezőket sem, mert akkor Magyarország hitelképessége fog alapjában meginogni. No hát arra nézve: vájjon az agrároknak sötét pápaszemük van-e, és arra is, hogy vájjon a mostani végrehajtási törvény valójában okos és célszerű jogvédelemben részesíti a hitelezőket: praktikus és éppen azért csatlanós feleletet ad egy végrehajtó. A ki nem pápaszemen nézi ám a végrehajtásokat, hanem közvetlen közelről szemléli és kiáltja napról napra : egyszer, kétszer — senki többet — háromszor. Somlyó■' V. Ignác nagyszőllősi bírósági végrehajtó' ugyanis »A mi népünk« címen igazán bátor- lelkű és a nép iránt való érző szívről, de a józan és helyes felfogásról is tanúskodó kis füzetet adott ki. Somlyói végrehajtó ur a nép, a kis emberek ügyes-bajos dolgaival foglalkozik. Es különösen a végrehajtási törvényt és a végrehajtók helyzetét világítja meg. Eseteket, megtörtént dolgokat hoz fel arra való tekintettel, hogy napnál fényesebben bebizonyítsa a mi végrehajtási törvényünk tarthatatlanságát, úgyszólván oktalanságait. A mi végrehajtási törvényünk ugyanis azon a címen, hogy a hitelezőket védelemben részesítse: kegyetlen módon kiszolgáltatja a kis embert a pusztulásnak, a tönkrejutásnak. Igaz ugyan, hogy a legszükségesebb ágy és ruhaneműt kiveszi törvényünk a lefoglalható holmik közül. De mit ér ez, ha megengedi, hogy a kis ember tűzhelyének ágyát, szekrényét, asztalát és minden más bútorját el lehet kótyavetyélni. Maguknak a végrehajtóknak is fellázad emberi érzésük, mikor látniok kell, hogy ezen szabadsággal széldulják a családi fészket, földönfutóvá teszik azt a szegény embert, a kinek legalább volt otthona, hol gyermekeivel egyetemben lehajthatták gonddal-teljes fejüket. És vájjon az ily árveréssel kiegyenlitik-e a hitelező és adós közt való viszonvt. Az i>>azság megnyugodhatik-e az eredményben? Oh, dehogy! Sokszor a legtöbbször megdöbbentő és fellázító eredmény jön létre. Megtörtént, hogy egy pár ökör egy koronáért, egy teljesen felszerelt cséplőgép két koronáért került az árverező birtokába . . . Igv az adós is tönkrement, de a hitelező sem kapott semmit. Megint előfordul tehát és minduntalan előfordul a legelső magyar ember Széchenyi gróf példázata a kétfelé vágott tehénről. Hogy ugyanis a hitelezőnek, de az adósnak sem marad tehene. Az ilyen árverezésekből csak az árverezési hiénáknak van hasznuk, kik már mint a sáskák járnak vidékről vidékre, hogy hozzájuthassanak pár garasért azokhoz az ingóságokhoz, melyekhez a szegény ember verejtéke és bucsukönye tapad. No hát ime ezek nagyjában egy végrehajtó vallomásai. Nehéz, nagy vallomások, melyeknek el kell hallatszaniok a magyar törvényhozásig, hogy végre lássák be a baj súlyos voltát és fogjanak hozzá a gyors és biztos reperáláshoz. NÉPKÖNYVTÁR. A Vidéki népkönyvtárak. A földmivelés- ügvi minisztérium köztudomás szerint nagy sereg népkönyvtárat létesített s a könyvtárak számát év- ről-évre emeli, a meglevő könyvgyűjteményeket pedig a nép számára alkalmas irodalmi termékkel állandóan szaporítja. Most uj könyvjegyzéket állíttat a földmivelésügyi kormány össze s a népkönyvtárakban használható könyvek összeírására hivatott bizottságot is újból szervezi. A bizottságban a földmi- velésügw kormány részéről Bartókv József minisz- téri tanácsos lesz, aki az egész intézmény létrehozásában évek óta fáradozott. A jegyzék összeállítására felkérendő bizottsági tagok névsora a következő : Rákosi Jenő főrendiházi tag, K. Nagy Sándor törvényszéki bíró, Bodnár Gáspár néplapszerkesztő, Szilassv Zoltán, az Országos Magyar Gazdasági Egyesület szerkesztő titkára, Rónay Ernő országgyűlési képviselő, Szekér, Gyula jószágigazgató, Kerpel Kálmán gazdasági intézeti tanár. Tömörkényi István, Gárdonyi Géza, Benedek Elek irók. Werner László hírlapíró. Szeret a nép olvasni! A Zempléni közigazgatási bizottság utasította a járási szolgaidról, hogy Kis Tárkány, Leány vár, Szolnocska, Láca, Riese, Boly, Nagy Cigánd Pcrbenyik, Királyhelmec és Alsó Berecki községekben népkönyvtárakat létesítsen. A nép anyagi helyzete miatt azonban ez a dolog nehezen menne. Azért a szolgahiró a bodrogközi Nőegylethez fordult, hogy a felsorolt községekben a nőegylet létesítsen könyvtárakat. A nőegyesület Kis Tárkány ban és Király-Helmecen már ennek előtte létesített ám könyvtárakat. Perbenyik- nek is van már, Leányvár pedig Őrhegytől, Láca Perbenyiktől, Alsó Berecki Felsó Bereckitől kap könyveket. így tehát Szolnocska, Riese. Boly és Cigánd községek ellátandók könyvtárakkal. A bodrogközi Nőegyletnek egyik kitűzött célja lévén a nép-
