Magyar Földmivelö, 1904 (7. évfolyam, 1-50. szám)
1904-03-06 / 9. szám
VII. évfolyam. 9. szám. Előfizetési árak: Egész évre ... 4 korona (2 frt.) Fél évre .... 2 » (1 » ) Negyed évre . . 1 » (50krl Szatmár, 1904. március 6. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓTULAJDONOS: BODNÁR GÁSPÁR. Megjelenik mindeu vasárnap. Szerkesztiség és kiadóhivatal: SZATMÁR, Szent István-tér 9. szám. Egy darab föld ... Szivettépő volt az a nagy bányaszerencsétlenség, melynek egész történetét annak idejében a mi lapunkban leírtuk. Még most is köny szökik szemünkbe, ha visszagondolunk reája. Ha lelkűnkkel elzarándokolunk itthon, az ó-hazában azon árván maradt családok tűzhelyeire, hol a köny már elapadt a nagy fájdalom gyász kínjaiban. És a hol most már az emberi könyö- rületnek kell végeznie a kegyeletesség munkáját. Aztán úgy eltűnődünk a mi népünk sorsán, életén . . . Szive megmozdul. Vágyát felkeltik és ő megy . . . megy visszatarthatla- nul. Mi űzi, mi kergeti? Mi ad neki erőt itt hagyni a földet, hol született, a temetőt, apáink porainak szent helyét. Miért nem tud meghasadni a szive, mikor apró gyermekeitől búcsúzik a családapa, miért nem vonja vissza a hitvesi csók ahhoz a tűzhelyhez, melyben már kenyere javarészét elfogyasztotta. Egy darab föld! . . . Mert talán nincsen egy darab földje sem. Ami után pedig ácsingózik, aminek bírására izzó szenvedelem kergeti, túlhajtott hírek, mesterséges eszközök űzik. — Megyek úgymond. De nem végkép. Két-három esztendő édes hitvesem, szerel- metes gyermekeim. Nem nagy idő. Csak egy kis darabkája az éleinek. Hűségemet, hitvesi szerelmemet itt hagyom nektek zálogként. Aztán megacélozom izmaimat, karjaimat. Lemegyek a mély bányák fenekébe. Sötét lesz talán . . de nem sokáig. Aztán jövök vissza, a ti ölelő karjaitokba. És hozok nektek annyi pénzt ... — Mennyit apám?- Hogy vehessek egy darab földel. .. Ott fogok én aztán uj tűzhelyet építeni, ott fogok vetni, szántani, titeket boldogítva szeretni. És megy . ,. Azért a darab földért, a hol aztán boldog, igen boldog leszen. Szép álmok! Erős, csudás elhatározás. Hit mindkét részről. A túlvilágra kelőtől és az itthon maradottak részéről is. Olyan hit, melybe nem vegyül kétség. Csudálatos, hogy népünk Amerikát túlvilágnak nevezte ei. Vájjon sejtelemből-e, vagy miért ? Szép álmok! Mondják,hogy soknak nem marad álma, de valósága. Hogy csakugyan hazajő és övé leszen az a darab föld, melyért epedett. De meddig? Elbetegesedett legtöbb. Mikorára haza jön . . . nem örülhet annak a darab földnek. Ám mégis haza jött. A viszontlátás boldogsága legalább egy percre az övé. De édes Istenem! Mi érzés szorítja szivemet, mikor olyan szerencsétlenségekről olvasok . . . mint a legközelebbi is volt. A hol a mélységes bányából félszáznál sokkal több magyarnak holttetemét emelik ki. ... A halottakat künn a kis bányászhelység közelében közös sírba temették. A bányaigazgatóság egy darab földet vásárolt erre a czélra. A közös sir felé szokás szerint majd emléket állítanak a szerencsétleneknek. És ezzel ismét eggyel szaporodott
