Magyar Földmivelö, 1904 (7. évfolyam, 1-50. szám)

1904-02-21 / 7. szám

MAGYAR FÖLDMIVELŐ 53 izüen rágcsálják. Ebből a magból, a kávéfa gyü­mölcséből, vitt haza derviseinek, hogy ők is pró­bálják meg, egyenek belőle, hogy jobban tudjanak virrasztani. Mások szerint őshazája az abesziniai Kafa vá­ros környéke; ahonnan körülbelül a XV. században terjedt el. Élvezhetővé csak akkor vált, mikor meg­pörkölve és megőrölve leforrázták és e forrázatot idogálták. El is terjedt olyannyira, hogy Vestphaliában egv ízben törvényileg kimondották, hogy sem inni, sem nagy mennyiségben árusítani nem volt sza­bad, sőt még a főzéséhez szükséges edényeket is el kellett pusztítani. E rendelet azonban semmit sem használt, ugv hogy uj tilalom-rendeletet bo­csátottak ki, és a fogyasztókra adót vetettek. E tá- gabbkörü tilalom ideje alatt azonban annyira el­szaporodott a fogyasztók száma, hogy egy újabb rendeletben még a vele való kereskedést is telje­sen eltiltották. Csak a nagy uraknak volt szabad kávézniok, és azokat a kik cselédeiknek adtak, szi­gorú büntetéssel sújtották. Mindennek daczára a kávé mégis elterjedt és a kávéivás lassankinl általános szokássá vált úgy, hogy egész gyarmatokat ültettek he vele, és nap­jainkban, főleg Ázsia és Amerika oly mennyiségben termeszti, hogy vele az egész világ piaczát el­árasztja. Növénytani szempontból a kávét 1591 óta ismerik. Szárán átellenben foglalnak helyet a bőrnemü levelek, melyeknek tövében köröskörül ülnek a fehér virágok. Termése 2 bab alakú szemet zár be. — Mintegy 30 faja ismeretes, melyek közül az amerikai szigetek termései a leghíresebbek és leg­becsesebbek. Hogy a nagy távolság daczára is mért oly olcsó nálunk a kávé, az onnan van, mert minden egyes szállitóhajó óriási rakományt, több ezer métermázsa kávét hoz hozzánk. Es ezek a hajók nem mennek üresen el tőlünk, hanem az itt készült különféle iparczikkeket szállítják a kávé hazájába, a hol azokra szükség van. Nemcsak a háztartásban fordul elő a kávé, hanem kereseti forrást is nyújt, a mennyiben a kávéházakban készen mérik. Az első kávéházat Bécsben nyitották; a bé­csiektől eltanulták a többi nemzetek is, úgy hogy ma már nincsen egyetlen város sem, a hol ne volna egy-két kávéház. Alig van ember, aki a kávét nem szeretné. A keletiek rendesen csak a kávé forrázatát isszák; mi azonban tejet, cukrot is teszünk hozzá és süte­ménynyel esszük. Nagy jótétemény a kávé, sok szegényebb sorsú embernek sokszor egyedüli meleg étele. Maga a kávé nem táplál, sőt a benne levő méreg kárté­konyán hat az emberre; de tápláló a hozzátett tej, cukor és a sütemény. Hanem a kávézással is csínján kell bánnunk; nem szabad bizonyos határon túl hajtanunk; mert túlságos használata igen megviseli az ember szer­vezetét. A benne levő méreg ugyanis remegést idéz elő, különösen, ha a sok kávéivás már az ifjú kor­ban szokássá válik. Hanem a kávé leforrázott leve még sem olyan romboló hatású, mint ha a kávét magát is megennök. Pedig Amerikában az újabb időben szokássá vált, hogy pörkölt kávészemeket rágcsálnak. Ez pedig annyira megrontja az idege­ket, hogy az ilyen mértékletlen kávézók lassankint még a munkára is képtelenek lesznek. Különösen a gyereknek, a fiatalnak árt a sok és erős kávé. Ifj. Kárpáti Jflndre. A nagyvárosok füstje. A nagyvárosokban tudvalevőleg satnyábbak és betegesebbek az embe­rek, mint a vidéken. Az óriási embertömeg kigőzöl­gése nagyon károsan hat a szervezetre, de ennél sokkal károsabb az ezer meg ezer kéménynek a füstje, amely megfertőzi a levegőt. Sokat gondolkoz­tak már, hogy milyen módon lehetne a füst ellen védekezni, de eredmény nélkül. Páris városa még dijat is tűzött ki olyan találmányra, amely a világ­várost ettől a bajtól megszabadítaná. Amerikában is sokat kísérleteztek s párával akarták levezetni a füstöt, a próba azonban nem vált be. Legfélelmete­sebb a füst Londonban, ahol a ködök napjaiban valóságos gyötrelem az angol főváros hatmillió la­kosa között élni, A sürü ködök akadályozzák a ké­mények füstjének elillanását s a feketére festett köd heteken át ott lebeg az utcában, befurakodik a lakóházba, bemocskolva a ruhát és megmételyezve a tüdőt. Londonban legfőképpen szükség volna va­lami óvószerre. Fel is találták végre ezt az óvszert és éppen Londonban. A kőszén füstetlenitése igen egyszerű: kevés salétromot kell belevegyiteni, kis mennyiségű nitrátoldattal és a füst hamuvá lesz. A találmánynyal szélesebb körben kísérletet tettek s mindenütt bevált. Akta a betyár-világból. A hódmezővásár­helyi városi levéltárban most nagyban selejtezik a régi iratokat. Ezek között bukkantak rá egv igen érdekes hirdetményre, amelyet a rettegett zsivány, Rózsa Sándor ellen adott ki Szegeden Bongliádg István »Csongrádmegye cs. kir. főnöke», mivel tud­ták, hogy a »nagy paraszt« sokszor megfordult a vásárhelyi határban és igen jó szállása volt a ren­geteg nádas. Ez az irás a következőleg szólott: „Hirdetés“ A magas kormány, alattvalóinak személye és vagyona teljes oltalmának biztosítása végett semmi áldozatot nem kiméivé, az e vidéki rablógarázdálkodás vezére Rózsa Sándor kézrekeritése jutalmául pengői 10.000 forint vagyis váltói 25.000 forint összeget tűz ki. E jutalmat, bármi állású legyen, az nyeri el: ki akár maga, akár másokkal egyesülve, saját tevékenysége vagy biztonsági közlönyökhöz teendő bizonyos följelentés ál­tal ezen rablónak elfogatását és kézrekeritését eszköz- lendi. E jutalom annak is kiadatik, ki önvédelmi jogában Rozsa Sándornak üldözése közben, annak megöletésére kénytelenült. Rózsa Sándor személyes leírása. Mintegy 43—44 éves, közép, inkább kistermetű és zö­mök, szőke hajú, bajusza felfelé sodrott, hegyes és vere-

Next

/
Thumbnails
Contents