Magyar Földmivelö, 1904 (7. évfolyam, 1-50. szám)
1904-01-10 / 1. szám
MAGYAR FÖLDMIYELÓ 5 hogv lerakja az alapiló summát, de lábát nem teszi ... a körbe. — Akkor én is leolvasom — duplázott rá Fejes. — És el is megyek. Ott leszek ! Csak alkalmam legyen reá. Most aztán ostromolták, az egész falu ostromolta őket. * Újra eljött a szent Karácsony. Újra örömnapot ül a Gazdakör. Hatalmas karácsonyfa dis/eleg az Olvasókör nagy szobájában. Szegényeknek, gyermekeknek, kiknek senkijük sincs e világon, ide hordotta ajándékát ... A kis Jézuska nevében! És a nagy karácsonyfa alá hozta hálából a kis Jézuska azt a két gazdát is, akiket most is Fejesnek és Nyakasnak hívnak, de békességben és szeretetben élnek, javára a körnek és saját jó- maguknak. B. G. ISMEEETEK-TARA. Népek és országok. Ahol nem nősülnek. Nagyon szomorú ország lehet Írország, mert ott már alig ismerik a lakodalmat. Sehol annyi vén leány nincs, mint Írországban, mert ott valósággal ritkaság a házasuló férfi. Ennek pedig az az oka, hogy az ir férfiak 15—25 éves korukban részint Angliába, részint az Egyesült-Államokba vándorolnak ki és olt is nősülnek meg. A legutóbbi népszámlálás szerint a 20 éves ir nőknek több mint fele még hajadon. Szerfelett nagy ezeknek száma az ulsteri, münsteri grófságokban. Ez az arány évről-évre nagyobbodik. Úgyszintén a vén leányoké, akik az elmúlt esztendőben az ösz- szes ir nők 52 7 százalékát képezték. Tehát az írországi nőknek több mint fele vén leány. A japáni katona. Egy orosz tiszt a japáni hadseregről valóságos himnuszt ir az orosz hadügyi kormány lapjában, a »Ruszkij Invalid«-ban, A japáni katona szerinte olyan, mint a tigris: végtelenül bízik a maga erejében, s példátlan vakmerőséggel támad, többnyire éjjel. A nemzetközi hadjáratban a csapatok vezérei Peitszau előtt elhatározták, hogy másnap reggel megtámadják a várost; a japáni tisztek nem szóltak ehez semmit, hanem amint besötétedett, a maguk maroknyi csapatával megtámadták a várost, s iszonyú vérontás árán be is vették ők maguk, az európai csapatok segítsége nélkül. Különösen kiváló lovasság, amelynek minden katonája valóságos cirkuszi művész lehetne. A japáni katona nagyon igénytelen, — a hadjártban egész napi tápláléka nyolc-tiz fillér értékű rizs, semmi egyéb. Minden fáradságot és fájdalmat úgy tűr mint a kínai, — egyetlen európai katona sem mérkőz- hetik e téren vele. Az orosz tiszt cikkelyének az a végső következtetése, hogy a japáni a világ legolcsóbb, legkitartóbb, és legvakmerőbb katonája. Az utolsó eszkimók. Kanadával szemben, a Hudson-öböl éjszaki bejáratánál egy akkora terjedelmű sziget áll a tenger közepén, mint Erdély. Ezt a szigetet Southamplonnak hívják. Földjét csaknem az egész év folyamán a tél veri bilincseibe s a rövid nyár is alig olvasztja meg a havat a dél fekvésű hegyoldalokon. Ezen az országnyi területen nemrég egy kihaló eszkimó-törzsre bukkant egy sarki expedíció. A lakosok most láttak először művelt embert és egyiknek sem volt még sejtelme sem róla, hogy messze délen van föld, a hol melegebben süt a nap és nem borítja vastag jégpáncél a vizeket. Különbén ez az ősi kis világ, melyet rianó tengerágyak és áthághatatlan hóhegyek védnek a nagyvilág lármájától, ma már tizenhat szomorú képű lakost számlál, akik ismeretlen nyelven beszélnek s egy régente hatalmas törzsnek ivadékai. A közibük toppanó emberekről eleinte azt hitték, hogy az elhunytak lelkei, akik fényes holdsugáron jöttek le a földre az elköltözőitek lakóhelyéről . . . Földbe vájt kunyhóik nagyrészt olyan berendezésüek, mint a többi eszkimó törzsekéi. Az egyetlen szült helyiség teteje cethalcsontból áll amelyre állatbőrök vannak feszítve. Belül, a falakba vájt párkányok futnak körbe, rénszarvas bőrrel le- teritve. Ezek az ágyat és széket helyettesítik. A helyiség közepén, egy magasabb emelkedésen a tűzhely áll. Az eszkimó-kunyhó eme nélkülözhetetlen tartozéka egy halzsirral telt edény, amelyben keskeny cetszalonna az égő lámpabél. Mint az expedíció tagjai beszélik, a kis falu csöndjét alig veri föl már gyermekzsivaj, s ha a ma élők elhalnak, tán hírmondó sem marad a törzsből, Milyen mély a — tenger ? Mindent tudni akar az ember felmegy a felhők közzé és leszáll az óceán fenekére, hogy hegyek magasságát és a a tenger mélységét megmérje Most jelent meg egy német könyv, amely beszámol róla milyen mélységeit mérték már meg a tengernek. A kimutatás szerint a legsekélvebb tenger a Földközi-tenger,- ez sehol se mélyebb 3500 méternél. Ebben tehát csak negyedfél kilométert utazhatik lefelé az, ki a fenekére igyekszik. Már az Atlanti-óceán jóval mélyebb 6000 méternél, de a legnagyobb mélységei a Csöndes-tengernek vannak. Az idáig kikutatott negyven- három igen nagy mélység között huszonnégy a Csöndes-óceánban van, tizenöt az Atlanti-óceánban három az Indiai óceánban és egy a déli jeges tengerben. E negyvenhárom között nyolc olyan, amely mélyebb 7200 méternél. A legnagyobb az Aldrik- mélység, ez a Pacific tengerben van, a Kermadec- szigetcsoporttól keletre és kilencezernégyszázhuszon- kilenc méteres. A földkerekség legmagasabb ismert 8840 méter, ennek a csúcsa az Aldrik-mélység fenekétől számítva tehát 18.269 méter magasságban emelkedik az ég felé. Ezekből a számokból látható az is, hogy hatalmas gyomra van a tengernek. Elnyelhetné a föld legmagasabb hegyét anélkül, hogy ennek csak egy csücske is kilátszanék belőle. Uj betegség. A »Jurugna Mining Company« bányamunkásai között egy rettentő uj betegség lépett fel, amely sokban hasonlít a nyugotafrikai partokon fellépő fekete lázhoz. Az uj betegség gyilkos lázrohamokkal lép fel, amelyek százhatvanig is felkergetik az érverést. A baj feltétlenül halálos. A járvány ellen eddig hiába küzdöttek, még az okát sem bírják kideríteni. A munkások meg vannak rémülve és tömegesen hagyják el a bányaműveket. A városok lakossága védelmi intézkedéseket sürget
