Magyar Földmivelö, 1904 (7. évfolyam, 1-50. szám)

1904-12-11 / 49. szám

MAGYAR KÖLDMIVELÓ 391 Mosás. Minden jóravaló asszony arra törekszik, hogy házában rend, tisztaság legyen. Elmondhatjuk, hogy kevés kivétellel, a nőkkel született a.hajlam arra, hogy a rendnek, a tiszta­ságnak, a csinosságnak, mesterei legyenek. Innen van, hogy a férfi bár mint igyekezzék, sohasem fogja utolérni e téren a nőket s abban a házban, hol férfi kézre van bízva a tisztaság és rend fentartása, mindig akad hiány, mindig lesz még ren­dezni való. A férfiak általáhan véve akadályokat szeretnek gördíteni a háziasszonyok rendelkezési, takarítási hajlamai elé, de midőn élvezik a szép rend és tisz­taságot, szívesen ismerik el, hogy mégis jó az asz- szony a háznál. Ennek egyik bizonyítéka az a viharos jelenet, ami a családokban nagy mosáskor történni szokott. A férj uramék remegnek e pillanattól. Mikor a házi asszony megadja a jelt a mo­sásra, egyszerre harcias hangulatba jő. Hangja sok­kal magasabb és hatalmasabb, ő maga ingerléke­nyebb és könnyen megboszantható lesz. Mintha előre tudtul akarná adni, hogy az ő működésébe most senki bele ne kontárkodjék, mert különben há­ború lesz. A férj hallgatja a meddig bírja türelemmel, mikor aztán az is elfogy, akkor inkább olt hagyja a házat vagy vonul félre, mint vihar alkalmával szo­kott az ember meghúzódni egy-egy eresz alá. Az okos házi asszony azonban könnyen segít­het az ilyen bajon, nem hagyja összegyűlni a sok mosni valót, hanem lehetőleg igyekszik hetenkint vagy két hetenkint végezni ezt a dolgot és pedig férje ura legnagyobb megelégedésére csendben és harc nélkül. Persze ez nem mindenütt lehetséges és nem is minden házi asszonynak természete. Némely asszony bele betegednék, ha kedve szerint ki nem lármáz­hatná magát nagy mosáskor. Szinte életszükségletévé vált, hogy egy kicsit kijöjjön a mindennapi kerék­vágásból. Szerencse, hogy a férjek ilyenkor mintegy megszelídülnek. Nagy mosáskor még az ebéd sem olyan pedig, mint máskor. Vagy legalább is nincs készen a rendes időben. S ha talán ezért panaszra nyitod szádat, rögtön megkapod a feleletet: talán bizony nem is tudod, hogy nagy mosás volt. Vétkeznének azonban a férfiak és hálátlanok lennének, ha ezért az asszonyokat sértegetnék. Ugyan van-e a világon jóravaló férfi, a ki a szép, hófehér inget szívesen ne venné magára? Há­nyán eldicsekszenek vele, hogy gyermekeik milyen tisztán, milyen csinosan járnak! Ugy-e milyen jól esik otthon is, ha mindenütt a tisztaságon akad meg szemed. Valóban egy jó házi asszony többet ér egy egy családban, mint akár milyen gazdagság. Vannak férjek, kik szívesen eltűrnék a mosás­sal járó kellemetlenséget, de az erény gyakorlására nincs alkalmuk. A nő drága pénzen a házon kívül mosat, persze férjuram tudná megmondani, mi köny- nyebb: tűrni egy kis zavart otthon vagy fizetni. Szomorú dolog az, mikor a férjnek kell mon­dani: »Erzsók mikor fogtok már mosni, minden olyan szennyes nálunk.« Bizony akár hány asszony van, a ki a nagy világba futna, ha ilyen szégyen érné! Aztán azt is gondoljuk meg, hogy ez a foglal­kozás nem a legkellemesebb ám ! Emlékezzünk csak vissza szegény jó édes anyánkra, kinek talán nem volt módjában, hogy a mosáshoz segítséget fogadjon. Ő maga fáradott, di- dergett csak azért, hogy háza tisztaságban legyen, gyermekei tisztán járjanak. Hány ilyen anya van a világon? Bizony hát lássuk be, hogy egy családban mily nagy fontosságú dolog az a mosás. Ne keserítsék ezért a nőket, engedjék nekik szabad tért e nehéz munka végzésére. A házi asszonynak kell is, hogy legfőbb köte­lességei közzé tartozzék e munka. A férfit, ki tiszta, szép fehérruhában jelenik meg az emberek előtt, ha valaki megdicséri — az asszonyt dicséri meg. Ellen­kezőleg legtöbb esethen az asszonyt okolják, ha a férfi elhagyja magát és szennyesen jár. Sári. A M ER I K A A kivándorlók uj szállítási tarifája. Mióta a hajóstársaságok tarifaharea véget ért. megszűnt az elkeseredett verseny is, mety a kivándorlók vitel­dijának folytonos csökkentésében nyilvánult meg. A hajóstársaságok uj és végleges viteldlja a harmadik osztályú utasok részére most a következő: Bremen kikötőből: Gyorsgőzös 217 korona. Postagőzös 124 korona. Hamburg kikötőből : Gyorsgőzös (csütörtö­kön) 192 korona. Postagőzös (szombaton) 163 ko­rona. Antwerpen, Rotterdam és Havre kikötőből: Postagőzös 168 korona. A fiumei kikötőből: Gyors­gőzös 120 korona. Hallgatni arany. Egy borbélyüzletbe beálíit egy tekintélyes külsejű ur és ellentmondást nem tűrő hangon rivalt a segédre, kit a boltban talált: — Maga le fogja vágni a hajamat és pedig szó nél­kül ! Egyetlen hangot sem akarok hallani! Megértett ? — Igen, de ... — Hallgasson ! — Kérem,.... — hajlong a megszólított, fehérköté- nyes ifjú. — Amint mondtam, fiatal ember — szólt újra az ide­gen, akinek nyilván sok boszuság >t okoztak már a csacska borbélyok — abszolút csendet kérek! Egy kukkot se szól­jon. Én az újságot olvasom, maga a hajamat vágja és ezzel vége! Egy-kettő, fogjon csak hozzá ! A fehérkötényés ifjú habozva fog a habozáshoz, elő­ször borotvál, aztán megsuhogtatja az ollót — miközben sóvárgó tekintettel folyton az ajtóra néz — és megkezdi a hajnyirást is. — Amikor elkészül munkájával, az idegen ur nagy nehézkesen föltápászkodik a székből, figyelmesen nézegeti magát a tükörben és — kétségbeesetten fölordit: — Szent Isten, mit csinált velem! — Ez gyalázat! Hát csakugyan képtelenek dolgozni a borbélyok, ha nem járhat közben a szájuk ? 1 — Azt igazán nem tudom, uram, — felel nyájasan az ifjú — ezt a borbélytól tessék megkérdezni, aki mindjárt itt lesz. — Mi ... i ... it mond 1 — Ön megtiltotta, hogy egy kukkot is szóljak, tehát hallgatnom kellett. Ha megengedte volna, hogy beszéljek, szívesen megmondtam volna, hogy én tulajdonképen — a szomszéd cukrász vagyok.

Next

/
Thumbnails
Contents