Magyar Földmivelö, 1904 (7. évfolyam, 1-50. szám)
1904-11-13 / 45. szám
360 MAGYAR FÖLDMIVELŐ partjai felé kanyarodtunk tehát, s bár a lánchídon elhelyezett ágyuk (kérem ezt megjegyezni!) ott is keményen dolgozlak ellenünk, miután virradni kezdvén, minden mozdulatunk el lön árulva; mind a mellett sikerült, — bár nehezen — a palizádákhoz férkőzni. Az idő az alatt folyt, a regg kiviradt. Egyszerre eget rázó »éljen« orditás hangzott fel a csata őrü- letes zajában. Körültekinték. A budai palota melletti várfok szögletén a nemzeti zászlót tűzték ki. E szemle titáni erőt adott a csapatnak, a palizádok ropogni, dűlni kezdtek... Ez ittasitó pillanatban azonban egyszerre megingott alattunk a föld, ismeretlen rögtöni légnyomás a földre sújtott valameny- nvünket, mit soha nem hallott erejű és hatalmú rengés követett. A kábulás első pillanatában azt hívéin, hogy a vár vettetett fel, miután az ostrom folyama alatt az a hir szivárgott szét közöttünk, hogy Hentzi, az utolsó kétségbeesett pillanatban, az egész várat levegőbe röpiti; de a budai hídfő fölött égig emelkedő, s roppant átmérőjű fehér füst-oszlop másról tanúskodott. A szétszórt, kidöntött oszlopcölöpön át berohantunk a zárt térre. Az ágyuk mögötti gödrök telve voltak horvát katonák hulláival, köztük, azon honvédek is, kik előbb vakmerőén a biztos halálba rohantak. Egy fabódé alatt az ütegparancsnok feküdt, szive volt keresztül döfve. — A lánchíd előtt a mostani alagút irányában az átmetsző utca közepe táján egy császári tiszt feküdt hanyatt, hosszú fekete »waffenrock«-ban, minőt a katonatisztek 48 előtt hordottak, koromfekete arccal; jobb karja, mely tőből vala kiszakítva, — hiányzott. »Ez e tiszt az, ki a lánchidat felrobbantani akarta! hangzott minden oldalról. — A lánc- hidhoz siettem, hogy lássam a lőpor pusztító hatását. A lőpor a lánchíd budai úgynevezett lánckamarájában vala elhelyezve, hol a hid végláncszemei vannak roppant sziklatömegekbe erősítve. A felrobbantott lőpor kamarának Dunára néző oldalát vetette ki. a roppant négyszögü kövek ott hevertek a folyó parton; a lánchíd faburkolala és deszkái egészen az első — budai oszlopig eltűntek, s közlekedésről szó sem lehetett; a láncszemek a lőportól kormosak valónak. Visszatértem a merénylőhöz. Ott feküdt még mindig. A fogolylyá ejtett horvátok állítják, hogy: Allnoch alezredes. A lőpor ereje ide dobta, de jobb karját, melylyel a lőport bármi módon meggyuj tóttá, elszakította. — íme, ez a valódi tényállás. E sorok Írója egy elbeszélést is említ, mely szerint némelyek azt állítják, hogy ama hulla Allnoch alezredes hadsegéde volt, ki főnökét híven követte a halálba. A »Rozsnyói Híradó« a következőket beszéli a merénylet »egyedüli szemtanúja« nyomán: »Nevezett nap május 21-ének reggelén 3 órakor Pestről Budára szándékozván menni, a mint már a lánchíd felé közeledett, Buda felől a Duna túlsó oldaláról egy katonaruhába öltözött férfit látott szembe jönni. E katona a lánchíd közepe körül megállott, a 10—12 itcés hordócskát, melyet magával hozott, letette maga elé a hid szélére, háttal Csepel-sziget felé fordulva letérdelt, csákóját félredobva, keresztet vetett magára s imádkozott. E pillanatban szemtanún és Allnochon kívül senki sem volt a hídon. Rövid ima után gyujtófát vett elő zsebéből, azt meggyujt- ván, az előtte álló hordócskába vetette. E pillanatban egetrázó ropogás és roppant zugás keletkezett, mely a lánchidat is megrázkódtatta. Szemtauu az első pillanatokban nem tudta, mi történt vele, csak később, a mint maga előtt látott embereket Buda felől jönni a hid közepe felé, a szerencsétlenség színhelyére, igyekezett ő is oda, s látta Allnoch megcsonkított s eléktelenitett holttestét a hídon heverni. Szemtanú az itt elmondott s ekként történt eseményből azt következteti, hogy Allnochnak nem lett volna egyéb célja, mint öngyilkosságot elkövetni, melyet ő a lánchídon elfoglalt. Továbbá — mondja a szemtanú — ha a lánchíd felrobbantása lett volna Allnoch célja, akkor mindenesetre más helyet keres ki a puskaporral telt hordócskának, hol t. i. annak romboló hatása a hidra sokkal nagyobb lehetett volna.« — Allnoch holtteste a budai temetőben van eltemetve : sírja Hentzi sírjának közelében emelkedik, s jelenleg mindkettő elhagyott állapotban van. Erre Horváth Károly ügyvéd s volt orsz. képviselő, a következőket irta. »A Rozsnyói Híradó szerint egy »szemtanú« azt adja elő, hogy Budavára 1849-iki bevétele alkalmával Allnoch cs. ezredes egy hordó lőport vitetett a lánchíd közepére s azt ott lobbantotta föl, és nyilván nem a hid elrontása végett, hanem öngyilkossági szándékból tette ezt — és hogy szemtanú ezeket a hídról szemlélte. — Ez eseménynek én is szemtanúja voltam. A régi Loyd- épület homlokzatától néhány lépésnyire szemléltem — s látták igen sokan a jelenetet. A robbanás reggeli 6 óra tájban történt. A honvédek már benn voltak a várban. A háromszinü lobogó a Szt.-Györgv terén a bástya közelében látható volt. Egyes helyeken még erősen folyt a puskatüzelés, különösen a fegyvertár déli sarkánál látható kerek bástyán állott tornyocskából vagy filegoriából egy császári tiszt erősen puskázott a Sz.-György-tér Dunára eső részén álló honvédekre. E közben a hídon történt robbanás egyszerre magára vonta figyelmünket. Rémülve tekintett minden jelen volt a lánchíd budai (vizben álló) oszlopára, hol a robbanás történt. Abban a percben a hirtelen elterjedt füst az egész oszlopot elborította szemünk elől, s a nagy szélcsöndben lassan emelkedett föl s oszladozott a füst. Most az izgatott nézőközönség láthatóan szorult kebellel várt — s midőn a füst szétoszlott s az oszlop a maga épségében látható volt, óriási öröm- rivalgásban tört ki. A hídon a vár bevétele, valamint az ostrom ideje alatt a pesti oldalról senki sem járt s életveszély nélkül nem is járhatott, s igy a hídon a rozsnyói szemtanú a robbantást megelőzött jelenetet aligha szemlélhette. — Akkori közhír szerint az ezredparancsnok rendeletéből az ostrom ideje alatt a mondott hidoszlop alsó részébe lőport helyeztek el, hogy a pesti oldalról intézhető támadás a hid felrobbantása által meggátoltassék. Allnoch a vár bevételének utolsó percében ezt robbanthatta föl, s az oszlop helyett maga esett áldozatul.« Hátralékodat beküldötted ezen folyó esztendőre?
