Magyar Földmivelö, 1904 (7. évfolyam, 1-50. szám)

1904-10-23 / 42. szám

MAGYAR FÖLDMIVELÓ 335 kaimat ad többféle társadalmi, erkölcsi s gazdasági dolgok együttes megvitatására, hasznos felvilágosí­tások nyújtására. A földmivelésügyi miniszter ur a múlt évben adományozott népkönyvtárt s azóta e könyvtárt szövetkezetünk is gyarapította egyes mű­vekkel. Örömmel tapasztaljuk, hogy szövetkezetünk tagjai nagy érdeklődéssel olvasnak s különösen a téli hónapokban vetélkedve veszik igénybe a könyv­tár könyveit. Mindezeknek eredményeképen állíthatom, hogy a szövetkezetünk kötelékébe tartozó községekben úgy erkölcsi tekintetben, mint az értelem és felvi­lágosodás szempontjából szövetkezetünk fenállása óta nagymérvű előhaladás tapasztalható. S hogy egy-egy helyben levő szövetkezet minő áldás akkor is, midőn a községet valamely nagyobb mérvű elemi csapás éri; ezt szomorúan tapasztaltuk ép e nyáron. Apagyon augusztus hó 7-én 48 derék, szorgalmas, munkás család ment teljesen tönkre óriási tűzvész következtében. E családok legnagyobb részben szövetkezetünk tagjai valónak. Oda égett mindenük, egész esztendei behordott terményük, összes butorzatjuk és minden ruhájok. E szeren­csétlenségben mily jótétemény volt a szegény em­berekre szövetkezetünk, amely amellett, hogy jö­vedelme arányában segédükre sietett a szerencsét­leneknek, másrészről e mindenüket vesztett tüzká- rosultak minden költség, minden utánjárás nélkül ott helyben olcsó kölcsönhöz jutottak házaik felépí­tésére, amennyiben a szerencsétlenségből kifolyólag a rendesnél is 1 percenttel olcsóbban adtuk nekik a kölcsönt. Ez által is törekedvén szövetkezetünk arra, hogy az elemi csapás által okozott kár és a szövetkezet tagjainak boldogulásán ejtett csorba mi­előbb helyre hozassák. Én úgy hiszem, hogy amilv eredményt a hi­telszövetkezet egy helyen felmutathat felmutathatja azt másutt is; kisebb-nagyobb mértékben felmutat­hatja mindenütt. A hitelszövetkezet tehát az a gyöngy, amelyet nekünk keresnünk kell, vagyis annak megalakítá­sán, terjesztésén teljes odaadással kell fáradoznunk s ha megtaláltuk, teljes igyekezettel azon legyünk, ha szükséges anyagi és szellemi áldozatokkal felvi­rágoztattuk. hogy azok szeretett magyar hazánk la­kossága boldogságának, anyagi, szellemi és erkölcsi előhaladásának alapvető eszközeivé válljanak. Szabó Aladár, ev. ref. lelkész, az apagyi hitelszövetkezet elnöke. A becsapott tanyai gazda. A szegedi tanyákon most sok a borvigéc. A napokban az egyik be akart menni éjszakára a városba. Elkezd tehát tárgyalni a fuvaros-em­berrel, aki egyébként gazda volna. — Mennyiért visz be a városba ? — Tiz pengőn alul nem! Nem kell soknak találni a tiz forintot, mert a körülmények egybevetéséből kitűnik, hogy nem olyan végtelen sómmá az a jelen esetben. Az ember igy magyarázza meg azt: — Vasút úgy se viszi be, mert nem jár erre. Kocsival négy óra alatt érünk Szegedre, nekem' még vissza is kell jönöm az összesen nyolc óra. Hol a pihenésem, az éjszakám, de meg a lovak fáradsága? Az ember belátja végül, hog3T olcsóbbért senki sem viszi be, de meg jó seftet is csinált. — Elkezd mégis alkudozni. — Elég lesz hat forint is. — Nyolc. A fuvaros nagyot só­hajt, mikor útnak indulnak, de lassankint beszédbe elegyed­nek s éjfélre itt a város. Egy fényes kávéház előtt azt mondja a vigéc: Föl tudja-e váltani a tízest ? — Nem. — Akkor bemék ide aprópénzért. Negyedóra telik negyedóra után, az utas csak nem jelentkezik, végre utána néz a ma­gyar. — Egy kesejképii, hosszúkabátos ember nem váltott itt pénzt? Valaki emlékszik rá, hogy olyanforma alak csak­ugyan áthaladt a kávéházon, aztán mindjárt ki is ment a hátulsó ajtón, miből nyilvánvaló, hogy a gazdát becsapták. Ezen eltűnődik és boszusan vakarja a tarkóját: — Csak legalább olyan olcsón ne hoztam volna be 1 Minek is en­gedtem lealkudni a két forintot! Nem fizettél elő még a Magyar Földmivelőre? Munkát és nem pénzalamizsnát! Felesleges már magyarázni, miért-lesz nehéz időszaka a mi népünknek a felénk közelgő tél. Hiszen éppen abban vagyunk szükiben, ami a szegényember második kenyere és mindennapi szük­séglete. Másrészt, el kell vesztegelnie a népnek azt a kis jószágát, melyet drága és keserves küzdelem- * mel szerzett meg. Kétségtelen tehát, hogy ha valaha, most van rendén az országos segélnyujtás. A földmivelésügyi kormányzat is tisztában van ez irányú feladataival, mert Tallián miniszter ur igy nyilatkozott nem rég a segély nyújtás módozatáról. »A kormány álláspontja az, hogy készpénzsegé­lyeket adni nem helyes és nem célszerű. Ezzel szem­ben helyesnek és szükségesnek tartja, hogy ott, ahol tényleges szükség merül fel, munkál biztosítson az illető szegény embereknek, és pedig első sorban az 1904. évi XIV. t.-c. a beruházási törvény keretén belül akép, hogy az 1904-re és esetleg 1905-re biz tositott munkákon felül oly munkák is, amelyek a későbbi időre terveztettek, a beállott szükség foly­tán már most, 1904 őszén, sőt 1905 tavaszán is végrehajthatók legyenek.« Aztán elősorolja, hogy a kereskedelemügyi mi­niszterrel karöltve, mely munkálatok kezdhetők meg és igy folytatja: »Az olyan munkálatoknál, ahol szüksége merül fel annak, hogy a legutóbb említett eljárást illetőleg az állam segélyezésével vagy támogatásával bizonyos munkák hajtassanak végre, ott, ha az ilyen határo­zatok nem lennének gyorsan meghozhatók, vagy ha az illető testületeknek, községeknek, vagy várme­gyéknek nem állana rendelkezésükre rögtön pénz, hogy ezen munkálatokat megkezdhessék: a magam részéről hajlandó vagyok ezen munkálatokhoz szük­séges pénzeket előlegként kiadni, természetesen az államkincstár részére későbben való megtérítés kö­telezettsége mellett. A luldrága élelmicikkek nagyon természetesen azt a keresményt, amelyet az állam által adott mun­kákból az illetők megszerezhetnek, okvetlenül na­gyobb mértékben abszorbeálják; tehát első köteles­ségünk odahatni, hogy az élelmicikkek árai lehető­leg a normális keretek között mozogjanak s e cél­ból szükségét látjuk annak, hogy egyes vidékeken ott, ahol munkák lesznek, vagy másutt is, a szük­séget szenvedő vidékeken esetleg az állam által fel­állított raktárakban fogunk árusítani el élelmicikke­ket olyan árban, a milyen árért az illető vidék népe normális viszonyok között tudná megkapni az élelmi­cikkeket s igy elejét vesszük minden olyan zsaro-

Next

/
Thumbnails
Contents