Magyar Földmivelö, 1904 (7. évfolyam, 1-50. szám)

1904-10-16 / 41. szám

326 MAGYAH FÖLDMIVELŐ kel őket, hogy magukról gyakrabban hirt adjanak. A szeretet legyőz minden távolságot. A szeretet módot talál, hogy szivetek soha el ne szakadjon a kaszárnyában, a nemzet szol- gatában álló fiaitoktól. Az amerikai pénz. A magyar munkaerőnek Amerikába való roha­mos vándorlása különösen az utóbbi időben érte el tetőpontját. A készlet — hivatalos nyelven szólva — nagy mértékben felszaporodott, úgy hogy túl­szárnyalta nagy mértékben a keresletet, ami által természetszerűleg bekövetkezett a reakció s az Ame­rikában levő munkanélküliek óriási száma okozta azt, hogy a munkabérek minden vonalon közel 33 százalékkal lejebb szállíttattak és még igy is akadt vállalkozó elég, aki a redukált bérek mellett is szí­vesen vállalt alkalmazást. A sztrájk hátránynyal csak a munkásra járt, igy történt meg Magyarországra nézve az az örven­detes eset, hogy junius és julius havában a vissza- vándorlás az anyahazába a tengeren túlról, szinte nem remélt mérveket öltött. De talán sohasem volt érezhető, észrevehető az amerikai pénznek a hatása Magyarországon any- nyira, mint épen a mostani időben, amidőn úgy a mostoha termésviszonyok, mint a rengeteg nagy tü­zek okozta károk a magyar népet súlyos megpró­báltatásoknak tették ki s hogy úgyszólván végrom­lás és pusztulás nem lépett fel rohamosan és nem öltött nagyobb mérveket, határozottan a beözönlött amerikai pénznek köszönhető. Aki figyelemmel nem kisérte az eseményeket, annak sejtelme sincs arról, hogy mennyire rúg az az összeg, amelyet magyar állampolgárok, mint megtakarított keresetet Ameri­kából magukkal hozlak. Három hónapon keresztül a kikötőkben tartóz­kodván, ahonnét a magyarországi ki- és visszaván- dorlás irányítása történik, alkalom kínálkozott, hogy a dolgok lefolyását figyelemmel kisérjem és igy ju­tottam igen fontos dolgoknak a tudomására, amelye­ket már azért is sietek ez utón az illető mértékadó körök tudomására adni, mert ebből gazdasági éle­tünk fellendülésére rendkívül sokat tehetnek, mint­hogy tőlük függ, hogy az a sok ezer ember, aki Amerikából visszavándorolt, itthon biztos existenciát találjon, nehogy megtakarított pár garasát elprédálja s hogy azután munkanélküli proletár legyen belőle, veszélyére az államnak és a fenálló társadalmi rend­nek. Proletár igy is elég van Magyarországon, nem tanácsos, hogy még a visszavándorolt egyének is ezek közé tartozzanak. Junius 1-től julius 31-ig bezárólag Brémán és Antwerpenen keresztül 5570, Hamburgon és Rotter- dammon keresztül 2300 magyar alattvaló érkezett vissza, hogy Magyarországban véglegesen visszatele­pedjen. Ezeknek mindegyike átlagosan 1450 korona megtakarított pénzt hozott magával, ami kerekösz- szegben 11 millió 412 ezer koronát tesz ki. Már most, ha hozzávesszük azt az összeget, amelyet a többi hónapokban visszaérkezett kivándorlók ma­gukkal hoztak, úgy nem túlozunk, ha ezt 25 millióra becsüljük. De ez csak a kisebbik összeg, mert a nagyobb összeg postán lett beküldve, amely pedig jóval túl­haladja a 75 millió koronát az elmúlt hónapok alatt. Ilyen körülmények között szinte magától kínál­kozik az alkalom, hogy az eddig alig létező magyar ipar is megalapittassék, ami annál is könnyebben keresztül vihető, mert most már tanult ipari munká­sunk is van. Hiszen a visszavándoroltak nagy’része gyárakban és ipari vállalatoknál kereste meg ke­nyerét. De másképen is kell az államnak gondos­kodni ezeknek az embereknek az existenciájáról, akiknek 90 százaléka földmunkás, azonban földdel nem rendelkezik. Itt lép előtérbe Somogy-vármegye közönségé­nek a magyar képviselőházhoz intézett felirata egész valóságában, hogy a magyar földbirtok magyar kéz­ben tartassák és idegen állampolgár magyar földet ne vásárolhasson. A mi magyar földbirtok csak eladó, arra te­gye rá kezét a magyar állam és parcellázza a pol­gárok közölt, vagy telepítse le rájuk az Amerikából visszavándorolt földéhes népet s akkor a kivándor­lással kettős célt érünk el, keresethez juttatjuk a visszavándorolt egyéneket és visszatartjuk azokat, akik földhiányában Amerikába akarnak vándorolni. A vízben és hegyekben gazdagabb, azonban földmivelésre nem alkalmas vidékeken kell létesí­teni gyári és ipari telepeket és akkor ott fogunk tartani, ahol ma Németországban Ruhr és Achen környékének népe tart. Teljes jóakarattal figyelmeztetjük azonban a pol­gárokat, hogg a kivándorlástól tartózkodjanak,mert ma Amerikában — amint a visszavándorlók száma is mu­tatja — munkát alig lehet kapni és a viszonyok ma Magyarországon oly változásokon mentek keresztül, hogy aki dolgozni akar és semmiféle munkától vissza nem riad, itthon is megélhet. Nem lesz tehát kitéve annak, hogy a nyelvet nem ismervén, min­denféle ügynök kezébe kerül, aki saját céljaira, sa­ját hasznára kiaknázza, mig néki csak a nélkülözés, a szenvedés fog osztályrészül jutni. A parcellázás és telepítésnél, mely az egész vonalon megindult, le­het földhöz jutni és egy kis szorgalommal és erő­teljesebb intenzivebb gazdálkodással nem marad el a biztos megélhetés. A hazai fekete kenyér legyen édesebb az amerikai kalácsnál s akkor boldogulni, felvirágozni fog a magyar nép. Csak akarat kell, le­küzdeni a kisértést, s biztos lesz a győzelem. (A.) Gazdasági tanácsadó bizottságok. A föld­mi velésügyi miniszter a magyaróvári gazdasági aka­démián és a debreceni, kassai, keszthelyi és kolozs- monostori gazdasági tanintézeteken gazdasági ta­nácsadó bizottságokat szervezett, a melynek feladata, hogy az ország gazdaközönségének oly gazdasági ügyekben és kérdésekben szolgáljon tanácscsal, a melyekben szakvéleményadásra más intézriíények és hivatalok eddig szervezve nincsenek. A szakvéleményadás vonatkozhatik: gazdasá­gok berendezésére, gazdasági üzemtervek készíté­sére, vetésforgók megállapítására, eladó és bérbe­adó birtokok értékbecslésére, haszonbéri szerződé-

Next

/
Thumbnails
Contents